„Vérbosszú helyett – ellenségszeretet!” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi
7. vasárnapra
A vasárnapi evangélium
a Hegyi beszéd záradéka. Jézus előzőleg hat antitézisben – ellentétben: „Mondatott
a régieknek…én pedig mondom nektek…”– kihirdette az újszövetségi törvényt, amely beteljesítette
és túlszárnyalta a mózesi Tórát. Az új törvény lényege: az Isten- és emberszeretet.
Jézus maga e törvényt a „végsőkig” teljesítette, amikor életét adta nemcsak barátaiért,
hanem ellenségeiért is. A kereszten így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, hisz
nem tudják, mit cselekszenek!”
A Hegyi beszéd végén így tanít: „Hallottátok
a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért! Én pedig mondom nektek: Ne szállj szembe
a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is…” A vérbosszú
törvénye régen sem az egyéni bosszúállást parancsolta, hanem az igazságot szolgáltató
tekintélynek szólt. Most Jézus óv a személyes megtorlástól, és az ellenségszeretet
hirdeti: „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet!
Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket!” Kemény parancs ez! Valójában
a „gyűlöld ellenségedet!” törvénye, mint személynek szóló parancs, így nem
szerepel az Ószövetségben sem, de Jézus utal ószövetségi szövegekre: Isten népe, Izrael
ellenségeire vonatkozik a megtorlás; több bibliai szövegben, pl. a zsoltárokban Isten
és választott népe ellenségeinek gyűlöletéről van szó. Jézus a sokszor meghökkentő
gyűlöletbeszéddel szemben a megtorlás helyett a békülékenységet és az ellenségszeretet
hirdeti.
A vasárnapi első olvasmányban, a Leviták könyvéből vett versekben
(17-18) ezt olvassuk: „Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy
ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról:
szeresd felebarátodat, mint te magadat!” Szakemberek megfigyelték: Ez az ószövetségi
törvény még korlátozott, igazában csak a választott nép gyermekeire vonatkozik., illetve
még a nép körében tartózkodó idegenre, de nem a nép ellenségére. Ha a Leviták 19.
fejezetét tovább olvassuk, a 33. versben ezt találjuk: „Ha jövevény lakik földeteken,
s tartózkodik köztetek, ne tegyetek szemrehányást neki: olyan legyen köztetek, mint
bennszülött, s úgy szeressétek, mint önmagatokat, hisz ti is jövevények voltatok Egyiptom
földjén!”
Napjainkban, amikor az erőszakot, kegyetlenséget sugalló krimik,
de a valóságos bosszúállás, a terrorizmus és a háborús összetűzések híradásai is elözönlik
a médiumokat, amikor a kemény valóságot közelünkben vagy bőrünkön tapasztaljuk, amikor
a családokat szétszaggató viszályok, az erőszakos bűnözés, a társadalom szövetét tépő
széthúzás, a nemzetet pusztító pártoskodás napirenden van, Jézus tanítása a békességkeresésről,
megbocsátásról, ellenségszeretetről időszerűbb, mint valaha. Időszerű és kemény parancs!
De miként tudjuk megvalósítani Jézus parancsát? A harag, a neheztelés, a bosszú érzelmei
sokszor ösztönösen támadnak szívünkben. Ilyenkor a minimális tanács: a rosszat, a
bűnt gyűlölhetjük, de az elkövetőket, bűnösöket szeretnünk kell, imádkozni értük,
mentegetve őket: „Nem tudják, mit cselekszenek!”. Remélve megtérésüket. A jog, a törvény,
a társadalom védelmében ártalmatlanná teheti őket, hiszen az erőszak, a bűnözés, az
erőszak áldozatait védelmezni kell. A fekélyes részt ki kell metszeni a társadalom
szövetéből.
De Jézus nem igazságszolgáltatásról beszél, többet, lehetetlen
tökéletességet követel övéitől: „Ti olyan tökéletesek legyetek, mint mennyei Atyátok!”
És ezt az ószövetségi törvényt idézi: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek,
szent vagyok!” Ilyen szentségre, tökéletességre egyedül Jézus Krisztus volt képes!
Mi kérhetjük a békességkeresés, a másik ember tisztelete, az ellenségnek is megbocsátó
szeretet szellemét. Kérnünk kell a Szentlelket, aki Isten gyermekei szívébe árasztja
a szeretet, és így – csakis az ő erejében – képesek szeretni felebarátjukat és ellenségeiket
is. Bűnbánattal és bűnbocsánattal keresve a kiengesztelődést, példamutatással is,
meg az új nemzedék nevelésével – a családban, iskolában, médiumokon keresztül az evangéliumi
értékek átadásával – egyengethetjük a „szeretet civilizációjának” ösvényeit. Mindig
alázattal könyörögve: „Mi Atyánk! Jöjjön el a te országod!” Tudva azt, hogy ez az
Ország csak a végső időkben teljesedik be. (Mt 5, 38-48)