„A hit nem teher, hanem fény életünkben” – a Szentatya katekézise Keresztes Szent
Jánosról
XVI. Benedek február 16-án a VI. Pál teremben megtartott szerdai általános kihallgatáson
Keresztes Szent Jánosról tanított a zarándokoknak, aki – mint mondta – a két héttel
korábban bemutatott Avilai Nagy Szent Teréz spanyol misztikus szerzetesnő lelki barátja
volt, továbbá vele együtt a karmeliták szerzetesi családjának megújítója. 1926-ban
XI. Piusz pápa egyházdoktornak nyilvánította, akit a hagyomány a „misztikus doktor”
névvel illetett.
Keresztes János 1542-ben született az Avilához közeli Fontiveros
faluban, Kasztíliában. Családja nagyon szegény volt édesapja gazdag, toledói nemesember
származása ellenére, ugyanis szülei elűzték őt a háztól, mert házasságra lépett egy
egyszerű selyemszövő lánnyal, Catalinával. Keresztes János fiatalon elveszítette édesapját,
ezért édesanyjával és testvérével Medina del Campo-ba, a kor jelentős gazdasági és
kulturális központjába költöztek. János ezt követően iskolába járt és munkát is vállalt,
majd 18 éves korában bekerült a város jezsuita kollégiumába, ahol humán tudományokat,
retorikát és klasszikus nyelveket tanult. A hároméves tanulmányi időszak végén már
világosan tudta, hogy mi lesz valódi hivatása: a karmelita szerzetesi élet.
1563-ban
kezdte meg a noviciátust, majd egy év múlva a neves Szalamankai Egyetemre küldték,
ahol három évig filozófiát és művészeteket tanult. 1567-ben szentelték pappá, első
miséjére visszatért családjához Medina del Campo-ba. Ekkor találkozott Avilai Terézzel,
amely mindkettejük számára döntő esemény volt életükben. Teréz kifejtette számára
a rend férfi és női ágának megújítására irányuló terveit, amelyekkel János is egyet
értett és támogatta azokat. 1568-ban, Duruelóban megnyitották a sarutlan karmeliták
első házát, ahol János és másik három társa alakították ki az első közösséget. Szerzetesi
fogadalmuk megújításával János ekkor vette fel a „keresztes” nevet. Ezekben az években
születtek meg Teréz legjelentősebb művei, ill. János első írásai is.
A karmelita
megújulás a renden belül nagy nehézségekbe ütközött, amely János számára sok szenvedést
okozott. 1577-ben rendtársai elrabolták és a toledói karmelita kolostorba zárták rabként
bánva vele, testi és lelki erőszakot alkalmazva rajta. János mégis fogsága idején
írta meg egyik legismertebb művét, a „Szellemi páros ének”-et. Szenvedése 1578. augusztusában
ért véget, amikor kalandos módon sikerült elmenekülnie fogságából és meghúzódnia a
város sarutlan karmelita kolostorában, ahol Teréz és a megújult rendhez tartózó társai
nagy örömmel ünnepelték szabadulását. János, miután visszanyerte fogsága idején elvesztett
erejét, Andalúziába ment, ahol mintegy 10 évet töltött el a dél-spanyol kolostorokban
egyre jelentősebb rendi feladatokat teljesítve. Miután visszatért szülőföldjére, a
már teljesen önálló joghatósággal rendelkező rend segoviai kolostorának elöljárója
lett. 1591-ben a mexikói új provinciába küldték, viszont súlyosan megbetegedett és
még ebben az évben meghalt. X. Kelemen pápa 1675-ben boldoggá, majd XIII. Benedek
1726-ban szentté avatta.
Keresztes Szent János a spanyol irodalom egyik nagy
és jelentős alakja. Legfontosabb művei között szerepel a „Kármel-hegy útja”, a „Lélek
sötét éjszakája”, az „Égő szeretetláng” és a „Szellemi páros ének” – mondta a zarándokoknak
a Szentatya. Ezek elvezetnek Keresztes Szent János mély és széleskörű misztikus tanításához,
amelynek célja annak az útnak a leírása, amely az életszentségre, vagyis arra a tökéletes
állapotra vezet el, amelyre Isten mindannyiunkat hív. Keresztes Szent János szerint
minden jó, amit Isten teremtett. A teremtmények által lehetőségünk nyílik arra, hogy
felfedezzük „Azt”, aki magáról nyomott hagyott bennük. A hit az embernek adományozott
egyetlen forrás, amely által megismerheti Istent, aki egyszerre három személy – magyarázta
a pápa. Mindazt, amit Isten az ember tudtára kívánt adni, Jézus Krisztus által tette
meg. Ő az egyetlen út az Atyához (v.ö. Jn 14,6). Bármely más teremtmény semmi sem
Istenhez képest, és semmit sem ér. Ezért tehát Isten tökéletes szeretetének eléréséhez
az embernek belső megtisztulásra van szüksége. Ami valóban szabaddá és tisztává varázsolja
a lelket nem más, mint a dolgoktól való függetlenség: Isten az élet középpontja és
értelme. A megtisztulás hosszú és nehézségekkel teli útja természetesen megkívánja
az ember erőfeszítéseit, viszont annak egyetlen főszereplője Isten: az egyetlen amit
az ember tehet, hogy megnyílik az Isten működésére és nem állít akadályokat elé.
Vajon
Keresztes Szent János alakja, a tökéletességre való törekvése mit jelenthet a mai
keresztény ember számára? – tette fel a kérdést a pápa. Élete nagyon nehéz volt, mégis
fogsága idején írta egyik legszebb művét. Ezáltal érthetjük meg, hogy a Krisztussal
való élet erőt ad és megvilágítja utunkat. A hit azt jelenti, hogy átadjuk magunkat
Isten szeretetének, amely segít nekünk a mindennapi élet nehézségei közepette. Kérjük
tehát az Urat: támogasson minket abban, hogy át tudjuk adni magunkat Isten szeretetének,
amelyre hivatottak vagyunk és amely a megváltásunk – magyarázta XVI. Benedek pápa
az általános kihallgatáson. (hh)