Etikus vállalatvezetés – konferencia a Pápai Szent Kereszt Egyetemen

„A vezetési gyakorlat és a klasszikus etika a személy szolgálatában” – alcímmel tartottak február 8-án tanulmányi napot az egyházi felsőoktatási intézményben, amely lezárta az olasz vállalatvezetők számára szervezett 2010-ben kezdődött találkozó-sorozatot. A kezdeményezés annak tudatában született, hogy a szűntelenül komplexebbé váló társadalomban, amely egyre kevésbe kormányozható, a közszférában és a vállalatoknál is a cselekvés céljának keresése olyan problémává vált, amellyel új megközelítésből kell szembe nézni. A személyeket motiváló tényezők és a közösségi vagy személyes szakmai útkeresés elválaszthatatlan módon kötődik a boldogságkereséshez. Ennek következtében a vállalati etika nem állhat pusztán előírt viselkedésformákból, amelyek gyakran elégtelenek. Olyan bölcsességre van tehát szükség, amely közösségi és emberi szempontból is értelmet ad a vállalatok és a társadalom vezetéséhez.

Ebből kiindulva a felsővezetők képzésére összpontosító olasz non-profit szervezet, a CONSEL és a Pápai Szent Kereszt Egyetem elindított egy találkozó-sorozatot cégvezetők számára. Célja, hogy elmélyítsék a klasszikus etika hagyományos kérdéseit az erények arisztotelészi felfogásán és a vállalatvezetési gyakorlat konkrét eseteinek vizsgálatán keresztül. A konferencián felszólalt Luis Romera atya, a Pápai Szent Kereszt Egyetem rektora; Giancarlo Cremonesi, az ACEA, olasz energiaszolgáltató vállalat vezetője; Stefano Zamagni, a Bolognai Egyetem közgazdaságtan professzora, valamint más felsővezetők. Maurizio Sacconi, olasz munkaügyi miniszter hivatali elfoglaltsága miatt írásban elküldte beszédét. A tanácskozás résztvevői szerdán jelen voltak az általános pápai kihallgatáson.

Az előadók kiemelték XVI. Benedek szavait idézve, hogy a személyt kell a társadalom, a gazdaság középpontjába helyezni. A személy eszközként használja a vállalkozást, a gazdaság különböző elemeit, amelyek önmagukban semlegesek, sem nem pozitív, sem nem negatív tényezők. Ezért a személyt kell nevelni ahhoz, hogy etikusan használja a rendelkezésére álló eszközöket. Ha az etikát valamilyen érdeknek alárendelve akarjuk a gyakorlatban alkalmazni, nem fog működni, hiszen az önmagában jelent értéket. Ennek tükrében kell szembenézni a mai világot jellemző globalizáció, a gazdasági delokalizáció, a rövidtávú tervezés és a kapzsiság problémáival is. A vezetésben először meg kell értenünk a létezés és saját életünk célját ahhoz, hogy megfelelő döntéseket tudjunk hozni, és hogy a személy értékét figyelembe vegyük.

Zamagni professzor beszédében feltárta annak okait, hogy a vállalat társadalmi felelősségének kérdése miért csak 20 évvel ezelőtt kezdett előtérbe kerülni Olaszországban, az Egyesült Államokkal szemben, ahol az 1950-es években merült fel először fontos szempontként. Hangsúlyozta, hogy Olaszországban a marxizmus, a katolicizmus és republikánus eszmekör más-más szempontból, de elutasította a vállalkozók megbecsülését. A marxista felfogás az ember elnyomásának helyszíneként tekintett a vállalkozásra. A katolicizmus inkább a szociális szférára és az oktatásra összpontosított, a republikánus illetve liberális eszmekör pedig csak az állam irányító szerepe összefüggésében vette azt figyelembe.

Mivel a kommunizmus összeomlott, a liberális gazdasági eszmékben pedig a mostani világválság miatt csalódtak az emberek, egy fajta visszatérés tapasztalható az eredetekhez, a kiindulási ponthoz: Itáliához. A professzor véleménye szerint a piacgazdaság ugyanis Toszkánában alakult ki a XIV. században, itt jelent meg először a modern értelemben vett vállalkozó alakja pl. Coluccio Salutati, a firenzei reneszánsz kulcsfigurájának személyében. Majd a humanizmus időszakában a XV. században a Leonardo da Vinci által létrehozott munkafelosztási modell (bottega leonardesca) alapján teljesedett ki, amelyben a nevelés fontos része volt a munkának. Azt kérte munkatársaitól, hogy kövessék a példáját, így tanulnak tőle, ugyanakkor ebben az interperszonális kapcsolatban, minden résztvevő egyaránt gazdagodik. Fel kell tehát újra fedezni ezeket a régi modelleket, amelyek központi eleme az etikus vezetés volt. Ma az amerikai szakemberek újra felfigyeltek erre a reneszánszkori modellre – hangsúlyozta az egyetemi professzor.

Stefano Zamagni ezt követően bemutatta az etika négy típusát, amelyeket a gazdasági életben kiindulási pontként használhatunk: a hasznosság (utilitáriánus), a szerződéselvű, a kötelességelvű (deontológikus) és az erény-etikákat. A négy típus közül a legősibb, az arisztotelészi erény-etika. Ezt fejlesztette tovább Aquinói Szent Tamás és a Szalamankai Iskola. A másik három csak részleges értékeket képvisel. Az erény etikának a jó a központi eleme: azért tesszük a dolgokat, mert jót akarunk tenni. A jó nem felosztható, együttesen jelenti az én javamat és a tiédet. Mindenki keresse a saját javát, de nem mások ellenében vagy másoktól függetlenül. Az erény etikák középpontjában tehát a közjó áll, ami az egyház társadalmi tanításának is az egyik tartóoszlopa.

(sv)