A Szentatya katekézise Canisius Szent Péterről

XVI. Benedek pápa február 9-én, szerdán a vatikáni VI. Pál teremben fogadta az általános kihallgatásra érkező zarándokokat, akiknek ez alkalommal az 1500-as évek egyháztörténelmének egyik főszereplőjéről, a Hollandiában született Canisius Szent Péter jezsuitáról tanított. 1521-ben született a holland Nijmegen városában, ahol édesapja volt a polgármester. A fiatal Péter egyetemi tanulmányait Kölnben végezte, ahol diákként rendszeresen látogatta a karthauzi rend Szent Barbara kolostorát, továbbá a „devotio moderna” korabeli lelkiségi irányzatot követő egyházi köröket – magyarázta a Szentatya.

Canisius Péter 1543-ban belépett a jezsuita rendbe, 1546-ban szentelték pappá. Ezt követően Loyolai Szent Ignác döntésének megfelelően Rómába került, majd egy rövid messinai tartózkodás után Bolognában teológus doktori címet szerzett. A jezsuita rendalapító határozatára Németországba ment, hogy megkezdje missziós szolgálatát. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy Canisius a reformáció éveiben élt, amikor a katolikus hit, elsősorban a német nyelvterületeken, eltűnő félben volt. A fiatal jezsuita feladata, vagyis az, hogy a reformáció országaiban új életre keltse a katolikus hitet, szinte lehetetlennek bizonyult – magyarázta a pápa. Csak egyetlen útja volt, amelyet az ima és a Jézus Krisztussal való mély barátság által lehetett megvalósítani.

Canisius Péter elöljáróinak határozatára Németországba ment, ahol az ingolstadt-i egyetemen docensként, majd rektorként tevékenykedett, ápolta a nép erkölcsi és vallásos megújulásának folyamatát – mondta katekézisében XVI. Benedek. Később rövid időre Bécsbe került, ahol kórházakban és börtönökben lelkipásztori szolgálatot végzett és már ekkor készült Katekézisének kiadására. Nevéhez fűződik a prágai jezsuita kollégium megalapítása 1556-ban. 1569-ig Canisius volt a új felső-német jezsuita rendtartomány elöljárója is. Ez megteremtette számára a lehetőséget, hogy a német nyelvterület országaiban a Jézus Társaságának egy erős hálózatát alakítsa ki elsősorban kollégiumok létrehozása által, amelyek a katolikus megújulás kiindulópontjaivá váltak.

Canisius ezekben az években részt vett a híres worms-i gyűlésen, felszólalt a trentói zsinat befejező ülésén fontos szerepet játszva az egyházpolitikában. Kijelentette többek között, hogy a német hívek nagy része nem bűnös azért, mert a protestantizmusra tért át. A katolikus egyház ezen nehéz időszakában Canisius csakis az egyház hitének megújulására és valódi lelkiségének bemutatására törekedett. 1580-ban azonban visszavonult és a svájci Fribourg-ba ment, ahol a hithirdetésnek és írásos műveinek szentelte idejét. Itt halt meg 1597. december 21-én. 1864-ben IX. Piusz avatta boldoggá, 1897-ben XIII. Leó Németország második apostolának nevezte, majd 1925-ben XI. Piusz a szentek sorába iktatta és egyházdoktornak nyilvánította.

Canisius Szent Péter életének nagy részét kora legjelentősebb személyiségei mellett töltötte, nagy hatást gyakorolt a hívek vallásos életére írásai által is – magyarázta a Szentatya. Lelkiségének egyik jellegzetessége a Jézussal való mély és személyes barátsága volt, amelyről így írt: az Üdvözítő hármas öltözetet adott neki, amely nem más, mint a béke, a szeretet és a kitartás. Canisius ezt a ruhát viselve folytatta a katolikus megújulásért szolgálatát. A Jézussal való barátság, amely személyiségének középpontja, a Szentírás, az Oltáriszentség és az egyházatyák iránt érzett szeretetéből fakadt, amely szorosan összekapcsolódott küldetésével, vagyis az apostoli misszió folytatásával.

Canisius Szent Péter lelkisége egyértelműen Krisztus-központú volt, amely egy mély meggyőződésből táplálkozott: a tökéletességre vezető úton nem nyugodhat meg az a lélek, aki nap, mint nap nem imádkozik, ez ugyanis megteremti a lehetőséget Jézus tanítványának, hogy Mesterével bensőséges kapcsolatban legyen. A keresztény ember élete nem fejlődik, ha nem vesz részt a vasárnapi szentmisén, ha nem imádkozik napi rendszerességgel, ha nincs személyes kapcsolata Istennel. Az élet minden napján időt kell találni Isten Szavának meghallgatására és a vele való párbeszédre – magyarázta XVI. Benedek pápa Canisius Szent Péterről szóló katekézisében a zarándokoknak.

(hh)