„Boldogok vagytok…” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 4. vasárnapra

A vasárnapi evangéliumban a nyolc boldogságról szóló szakaszt olvassuk fel az ún. Hegyi beszéd elejéről. (A Hegyi beszéd Máté szerkesztése: Jézus, különböző helyeken és időben elhangzott tanítását foglalta itt össze.) A boldogság-mondások Jézus üzenetének szívébe vezetnek bennünket. Mielőtt Jézus kihirdetné Isten országa új törvényét, amellyel beteljesíti és túlszárnyalja a mózesi törvényt, az újszövetség szellemébe, lelkületébe vezeti be hallgatóit, követőit. Lukács evangélistánál csak négy „boldogságot” találunk: Boldogok a szegények, éhezők, sírók, az üldözöttek, mert majd megkapják jutalmukat, övék az Isten országa. Lukács ellentétképpen hozzá ad négy fenyegető „jaj”-t a gazdagoknak, a jóllakottaknak, vigadozóknak, tiszteletnek örvendőknek, mert mindez majd ellentétére fordul. Lukács szövegét.

Máté evangélista pontosítja: szerinte a lélekben szegények, az alázatosak, kicsik nyílnak meg az Isten országának. Az öntelt gőgösek, hatalmasok nem fogadják be a hitre hívó kegyelmet. Persze az anyagiakban gazdag ember is lehet lélekben szegény, de neki nehezebb bemennie a mennyek országába. Máté továbbá az igazságosságot szomjazókról beszél, nem egyszerűen az éhezőkről. Viszont az is igaz, hogy az utolsó ítélet jelenetében Máténál (25, 31-46) a Bíró azokat bocsátja be, akik az éhezőknek enni adtak, a szegényeknek ruhát, a betegeket és foglyokat látogatták: ebből világos, hogy Jézus azonosította magát a szegényekkel, a legkisebbekkel.

Ez alkalommal nem vesszük végig mind a nyolc boldogságot, hanem csak az utolsóról, az igazságért üldözöttekről (5, 10) elmélkedünk, amelyet az evangélista kibővített (5, 11-12) „Boldogok vagytok, ha miattam szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat fognak rátok. Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.”

Azok, akik átélték a kommunista évtizedek alatti egyházüldözést, megtapasztalták Jézus szavainak beteljesedését. Számtalan pap, szerzetes és világi hívő szenvedett ilyen vagy olyan formában üldöztetést közel egy fél évszázadon át az ateista hatalomtól. Több koncepciós perekben börtönre ítélt jezsuita rendtársammal találkoztam szabadulásuk után, vallomásaikból köteteket adtam ki. Valamennyien arról tanúskodtak, hogy boldogok voltak a börtönökben vagy koncentrációs táborokban, mert tudták, hogy Jézusért, hitükért, egyházhűségükért kellett szenvedniük „fehér vértanúságot”. Megkapták azt a kegyelmet, hogy örvendezve viselték keresztjüket.

De a keresztények üldözése ma sem szűnt meg: naponta kapjuk a híreket, hogy különböző földrészeken és országokban nemcsak elnyomásban, hátrányos megkülönböztetésben van részük a keresztényeknek, hanem életük feláldozásával is tanúságot tesznek Krisztus mellett. Erre hívta fel a figyelmet a Szentatya ez évi békeüzenete. Példának idézte: Irakban, október 31-én a bagdadi szír-katolikus székesegyház elleni merényletben két pap és félszáz hívő veszítette életét. Azóta újabb keresztényüldözésről érkeztek hírek.

Szilveszter éjjelén az egyiptomi Alexandriában 21 halottja és 43 sebesültje lett a kopt templom elleni merényletnek. (A helyi források közel félszáz halottról beszélnek. A pápa békeüzenetében azt hangsúlyozza, hogy a vallásszabadság biztosítása a békéhez vezető út. Igazságosság nélkül nincs béke.

A vallásszabadsághoz való alapvető emberi jog ott szerepel az ENSZ 1945-ös Chartájában is. A béke Isten ajándéka és ugyanakkor megvalósításra váró terv is. A világnak szüksége van Istenre, egyetemes erkölcsi és szellemi értékekre a társadalmi és nemzetközi béke munkálásához. Nem az ölő fegyverek biztosítják a békét, hanem erkölcsi fegyverek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása. A Szentatya hosszú üzenetében arra szólít fel bennünket, hogy elmélkedjünk az evangéliumi Boldogságokról és a Miatyánk kéréséről: „Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.”

Mt 5, 1-12a