A keresztények szüntelenül fohászkodjanak Istenhez az egység ajándékáért – XVI. Benedek pápa buzdítása a keresztény egységhét lezárásakor

Az egységtörekvést erkölcsi kötelességnek kell tekinteni, amely válasz az Úr határozott parancsára – mondta a pápa Pál apostol megtérésnek ünnepén, január 25-én este a római Falakon kívüli Szent Pál bazilikában, ahol a hagyománynak megfelelően vesperással lezárta az ökumenikus imanyolcadot. A szertartáson részt vettek más keresztény egyházak és egyházi közösségek képviselői is. Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke üdvözlő beszédében ismételten leszögezte, hogy az egységért való ima az ökumenikus mozgalom lelke.

Homíliájában a pápa utalt arra az útra, amelyet maga Jézus jelölt meg kínszenvedése előestéjén, amikor tanítványai egységéért imádkozott az Atyához. A keresztények feladata, hogy továbbra is szüntelenül fohászkodjanak Istenhez az egység ajándékáért. Krisztus első tanítványai, akik Jeruzsálemben gyűltek össze, az apostolok tanítását követve állhatatosak voltak a szeretetközösségben, a kenyértörésben és az imában. Olyan közösséget alkottak, amely nem zárkózott be önmagába, hanem születésétől kezdve katolikus, egyetemes volt, képes arra, hogy befogadjon különböző nyelvű és kultúrájú népeket, mint ahogy erről az Apostolok Cselekedetei tanúskodnak. Olyan közösség volt, amely nem a tagjai közötti szerződésre alapult. Nem egy közös tervhez, eszméhez való csatlakozás forrasztotta egybe, hanem az Istennel való mély szeretetközösségből, a meghalt és feltámad Krisztussal való találkozásból fakadt. Ez a közösség az Eucharisztiában ünnepelte Krisztus keresztáldozatát, halálának és feltámadásának misztériumát.

A pápa háláját fejezte ki azért a haladásért, amelyet az ökumenikus mozgalom elért az egység útján, ugyanakkor megállapította: még messze vagyunk attól az egységtől, amelyért Krisztus imádkozott, és amely a jeruzsálemi első közösségben tükröződik vissza. Az az egység, amelyre Krisztus Szentlelke révén hívja az egyházat, nem pusztán a szervezeti struktúrák szintjén valósul meg, hanem sokkal mélyebben. Olyan egység, amely az egyetlen hit megvallásában, az istentisztelet közös ünneplésében, az Isten családjában megvalósuló testvéri egyetértésben fejeződik ki. XVI. Benedek kifejtette, hogy az egységtörekvések nem korlátozódhatnak a különbözőségek kölcsönös elismerésére és a békés együttélés létrejöttére.

Arra az egységre várunk, amelyért maga Krisztus imádkozott, és amely természeténél fogva a hit, a szentségek, a szolgálat szeretetközösségében nyilvánul meg. Erkölcsi kötelességünknek kell tekintenünk, hogy törekedjünk erre az egységre, válaszolva az Úr határozott meghívására. Le kell küzdenünk a beletörődés és a pesszimizmus kísértését, amely nem más, mint a Szentlélek erejébe vetett bizalom hiánya. Kötelességünk, hogy lelkesedéssel haladjunk tovább az úton e felé a cél felé, komoly és következetes párbeszédet folytatva, hogy elmélyítsük a közös teológiai, liturgiai és spirituális örökségünket. Ehhez szükséges egymás kölcsönös ismerete, az új nemzedékek ökumenikus képzése, mindenekelőtt azonban a szív megtérése és az ima.

A keresztények közötti teljes és látható egység keresésének útján kísérjen el és támogasson bennünket Pál apostol, aki megtérése előtt üldözte a keresztényeket, majd “kiválasztott eszközként” vitte el Krisztus nevét a világba. Soha nem felejtette el szeretetközösségét a jeruzsálemi egyházzal. A Szentatya homíliájában végül Mária, Krisztus és az egyház Anyja közbenjárásáért fohászkodott: Máriával egységben, aki Pünkösd napján jelen volt a Cenákulumban az apostolokkal együtt, Istenhez, minden ajándék forrásához fordulunk: újítsa meg bennünk ma Pünkösd csodáját. A Szentlélek által vezetve minden keresztény állítsa helyre a Krisztusban való teljes egységet. XVI. Benedek pápa homíliája végén köszöntötte többek között a katolikus egyház és a keleti ortodox egyházak közötti teológiai vegyes bizottság tagjait, akik ezekben a napokban tartják ülésüket Rómában.

(vm)