„Reménnyel tekintsünk a jövőbe, még akkor is, ha az egység távolinak tűnik” – a pápa beszéde az Egyesült Német Evangélikus-Lutheránus Egyház (VELKD) küldöttségéhez

Egységtörekvéseink csak akkor hozhatnak gyümölcsöket, ha a közös imában gyökereznek – állapította meg a Szentatya az egységhét utolsó előtti napján. Több mint 50 éves intenzív munka következményeként a lutheránusok és katolikusok közötti párbeszéd felépítette a hitben és a spiritualitásban megélt szeretetközösség alapjait, annak ellenére, hogy még fontos kérdésekben továbbra is fennállnak a teológiai eltérések.

A pápa osztozik azoknak a keresztényeknek az aggodalmaiban, akik úgy látják, hogy ismét eltávolodott a teljes, látható egység. Ennek ellenére reménnyel kell tekintenünk a jövőbe, főleg a teológiai párbeszédet illetően olyan nyílt kérdésekről, amelyek megakadályozzák az Eucharisztia közös ünneplését. Reményre ad okot a nemzetközi lutheránus-katolikus párbeszéd a keresztség és a növekvő egyházi szeretetközösség, valamint Isten és az emberi méltóság témájában. Ezeket a kérdéseket vitatja meg 2009-től kezdve a német katolikus püspöki konferencia és az Egyesült Német Evangélikus-Lutheránus Egyház kétoldalú bizottsága. Ebbe a témakörbe tartoznak olyan kérdések, mint az emberi élet védelme, a család, a házasság és a szexualitás, amelyeket nem lehet elhallgatni vagy elhanyagolni pusztán azért, mert veszélyeztetik a jelenleg fennálló ökumenikus egyetértést. Sajnálatos lenne, ha az emberi életet érintő kérdésekben újabb felekezeti nézeteltérések születnének.

A pápa végül utalt rá, hogy 2017-ben emlékezünk a reformáció 500. évfordulójára, ami Luther Márton téziseinek kifüggesztésével kezdődött. Ez jó alkalom lesz arra, hogy a lutheránusok és a katolikusok világszinten ökumenikus megemlékezést tartsanak, nem egyfajta triumfalista ünnep formájában, hanem megvallva a szentháromságos Istenbe vetett közös hitet.

(vm)