A II. vatikáni zsinat a harmadik évezred iránytűje – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata
11. rész: Gaudium et spes (4)
A papoknak távol kellene maradniuk a politikától. Igaz ez vagy nem? A környezettől
függ. Az Egyházi Törvénykönyv azt javasolja a klerikusoknak, hogy „politikai pártokban
vagy szakszervezetek vezetésében tevékeny részt ne vállaljanak” (287. kánon). Ha azonban
a „politikát” úgy értelmezik, mint a közjóra való törekedést, akkor világos, hogy
ilyen értelmezésben a papok érdeklődésének tárgyát kell képeznie.
Mindenesetre
érvényes marad az az alapelv, amelyet a „Gaudium et spes” fogalmazott meg: „Az egyház…semmiképpen
sem keveredik össze a politikai közösséggel, s nem is kötődik semmiféle politikai
rendszerhez” (76). Valóban, az egyház küldetése túlmutat bármiféle politikai távlaton.
A zsinati konstitúció kiemeli, hogy „a politikai közösség és az egyház a maguk
területén függetlenek egymástól és autonómiájuk van” (76). Ezzel egyidejűleg azonban
megjegyzi, hogy mind a kettő ugyanazokat az embereket szolgálja. Másrészt a katolikus
világi hívek különböző politikai pártokhoz tartoznak.
Ma a problémát azonban
nem a papoknak a politikai életben való részvétele jelenti, hanem az, hogy kevés azoknak
a keresztény politikusoknak a száma, akik mind professzionálisan, mind erkölcsileg
el tudják magukat kötelezni keresztényként a politikai életben. A zsinati tanításból
világosan következik, hogy a világi híveknek nem kellene lemondaniuk a politikai tevékenységről.
Sőt, éppen ők kaptak meghívást arra, hogy jelen legyenek a különböző politikai struktúrákban,
azzal a feltétellel, hogy következetesek maradnak hitükhöz.
Kívánatos, hogy
amint a „Gaudium et spes” konstitúcióban olvassuk: „világosan különböztessék meg azt,
amit a Krisztus-hívők egyénenként vagy közösségben mint keresztény lelkiismeretű állampolgárok
a maguk nevében cselekszenek, attól, amit lelkipásztoraikkal együtt az egyház nevében
cselekszenek”. Reméljük, hogy például az Európai Unió intézményeiben nem hiányoznak
az olyan politikusok, akik képesek ennek az alapelvnek a gyakorlati megvalósítására
– írja zsinati sorozatának 11. részében P. Dariusz Kowalczyk SJ lengyel dogmatika
professzor.