2011-01-17 13:30:49

„Önkéntesség és egyház” – Simon Ferenc atya beszámolója az osztrák pasztorális napokról


RealAudioMP3 „Für Gottes Lohn?! - Ingyért, Isten fizetéséért?!” – ez volt a címe a salzburgi találkozónak, amelyen a következő országokból, mintegy 400-an vettek részt: Ausztria, Németország, Bajorország. Lengyelország, Csehország, Svájc, Szlovénia, Fehéroroszország illetve Dél-Tirol. A többnyire önkénteseken kívül jelen voltak papok, diakónusok, püspökök (a salzburgi érsek, a tiroli és karintiai püspök, valamint a burgenlandi nyugalmazott püspök). Különböző munkacsoportokban, (workshop) mélyítették el a résztvevők a hallottakat.

Paul Zulehner bécsi professzor a 2009-es egyházközségi képviselő testület tanulmánya alapján, az egyházi önkéntes munkatársak félelmeiről és aggodalmairól szólt.

Reinhold Popp, a salzburgi egyetem professzora előadásában elmondta, hogy az osztrákok 44% önkéntesen segít valamilyen szervezetben, egyesületben plébánián, stb. Más európai országokban ez átlagos 23%. Érdekes, hogy a legtöbb önkéntest a kultúra, a művészetek, valamint a szórakoztatás terén találjuk (517.000), ezt követi a sport, tehát a különböző sportegyesületek, és harmadik helyen - erre büszkék is lehetünk, hiszen a bronzérmet az egyházak viszik el - mintegy 430.000 önkéntes munkatárssal. Ezt követik a katasztrófa elhárításban, tűzoltóságnál és a mentős szolgálatban tevékenykedők, majd az ötödik helyen a politikai és polgári körökben tevékenykedők. Érdekes volt megtudni, hogy a fiatalok körében sokkal nagyobb az önkéntesség, mint például a nyugdíjasok körében.

Tízparancsolatot is felállított hogyan lehet fiatalokat az önkéntességre bátorítani:
az elismerés kultúráját kell erősíteni,
stratégiákat kell kiépíteni, amelyek jobban kihasználják az önkéntesség erejét
sajátos, célcsoport irányos - tehát fiatalos - tanácsadás és információ szerzés kiépítését kell szorgalmazni (jelenlét az új médiákban, facebook)
az „egyesületesdit”, amennyire csak lehet, vissza kell szorítani
informatív, laza szervezeti formák megengedése a formálisabb struktúrák mellett
egy kimondottan élmény minőség megteremtése
hangsúlyozni kell a projekt nyitott karakterét
alá kell húzni az önkéntesség hasznosságát a fiatal jövője, munkahelye szempontjából
továbbképzési lehetőségeket kell biztosítani
iskolai projektekben már a gyermekeknek meg kell tanítani az önkéntességet

Természetesen feltevődött a kérdés, hogy van-e egyáltalán jövője az önkéntességnek? Semmiképpen sem elavult, hanem megújult, modernizált formájában mindenképpen van jövője. Igaz a struktúrák (az egyesületi vagy másmilyen struktúrák, ahol önkéntesek ingyen és bérmentve dolgoznak radikálisan meg fognak változni.

Reinhard Bucher, a lelkipásztorkodás tan gráci professzora előadásában kiemelte, hogy az önkéntes munkatársakat sokáig lenézték, mintegy másodrangúnak, amatőrnek tekintették. Ezt meg kell változtatni, mert csak úgy tudjuk a krisztusi küldetést együtt teljesíteni, ha elismerjük, hogy az önkéntesek gazdag tapasztalattal rendelkező emberek, akikkel együtt Krisztus ügyét elő tudjuk mozdítani. Nem lehet kijátszani egymás ellen a főállású munkatársak és az önkéntes munkatársak professzionalitását, csak egymást elismerve, tisztelve és megbecsülve tudjuk a küldetést, mint Isten népe teljesíteni.

Alois Kothgasser salzburgi érsek a találkozó végén lelki impulzusokat adott: az önkéntes munka hasonlít a Máté evangélium végén leírtakkal. A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket." ez az evangéliumi részlet nagyon sokat elárul szolgálatunkról:

együtt, közösségben tesszük,

mi mindnyájan zarándokok vagyunk,

egy hegyre megyünk fel, ami olykor fárasztó és megerőltető is lehet (Jézus sohasem mondta, hogy az ő követése könnyű dolog lenne)

jézusi küldetést teljesítünk, mely az Ő jelenlétét ígéri. Előadása végén pedig hangsúlyozta: A keresztény önkéntességnek négy aspektusa, jele van: szeretet, igazság, felelősség és lelkesedés.








All the contents on this site are copyrighted ©.