„Önkéntesség és egyház” – Simon Ferenc atya beszámolója az osztrák pasztorális napokról
„Für Gottes Lohn?! -
Ingyért, Isten fizetéséért?!” – ez volt a címe a salzburgi találkozónak, amelyen a
következő országokból, mintegy 400-an vettek részt: Ausztria, Németország, Bajorország.
Lengyelország, Csehország, Svájc, Szlovénia, Fehéroroszország illetve Dél-Tirol. A
többnyire önkénteseken kívül jelen voltak papok, diakónusok, püspökök (a salzburgi
érsek, a tiroli és karintiai püspök, valamint a burgenlandi nyugalmazott püspök).
Különböző munkacsoportokban, (workshop) mélyítették el a résztvevők a hallottakat.
Paul
Zulehner bécsi professzor a 2009-es egyházközségi képviselő testület tanulmánya alapján,
az egyházi önkéntes munkatársak félelmeiről és aggodalmairól szólt.
Reinhold
Popp, a salzburgi egyetem professzora előadásában elmondta, hogy az osztrákok 44%
önkéntesen segít valamilyen szervezetben, egyesületben plébánián, stb. Más európai
országokban ez átlagos 23%. Érdekes, hogy a legtöbb önkéntest a kultúra, a művészetek,
valamint a szórakoztatás terén találjuk (517.000), ezt követi a sport, tehát a különböző
sportegyesületek, és harmadik helyen - erre büszkék is lehetünk, hiszen a bronzérmet
az egyházak viszik el - mintegy 430.000 önkéntes munkatárssal. Ezt követik a katasztrófa
elhárításban, tűzoltóságnál és a mentős szolgálatban tevékenykedők, majd az ötödik
helyen a politikai és polgári körökben tevékenykedők. Érdekes volt megtudni, hogy
a fiatalok körében sokkal nagyobb az önkéntesség, mint például a nyugdíjasok körében.
Tízparancsolatot is felállított hogyan lehet fiatalokat az önkéntességre bátorítani: az
elismerés kultúráját kell erősíteni, stratégiákat kell kiépíteni, amelyek jobban
kihasználják az önkéntesség erejét sajátos, célcsoport irányos - tehát fiatalos
- tanácsadás és információ szerzés kiépítését kell szorgalmazni (jelenlét az új médiákban,
facebook) az „egyesületesdit”, amennyire csak lehet, vissza kell szorítani informatív,
laza szervezeti formák megengedése a formálisabb struktúrák mellett egy kimondottan
élmény minőség megteremtése hangsúlyozni kell a projekt nyitott karakterét alá
kell húzni az önkéntesség hasznosságát a fiatal jövője, munkahelye szempontjából továbbképzési
lehetőségeket kell biztosítani iskolai projektekben már a gyermekeknek meg kell
tanítani az önkéntességet
Természetesen feltevődött a kérdés, hogy van-e egyáltalán
jövője az önkéntességnek? Semmiképpen sem elavult, hanem megújult, modernizált formájában
mindenképpen van jövője. Igaz a struktúrák (az egyesületi vagy másmilyen struktúrák,
ahol önkéntesek ingyen és bérmentve dolgoznak radikálisan meg fognak változni.
Reinhard
Bucher, a lelkipásztorkodás tan gráci professzora előadásában kiemelte, hogy az önkéntes
munkatársakat sokáig lenézték, mintegy másodrangúnak, amatőrnek tekintették. Ezt meg
kell változtatni, mert csak úgy tudjuk a krisztusi küldetést együtt teljesíteni, ha
elismerjük, hogy az önkéntesek gazdag tapasztalattal rendelkező emberek, akikkel együtt
Krisztus ügyét elő tudjuk mozdítani. Nem lehet kijátszani egymás ellen a főállású
munkatársak és az önkéntes munkatársak professzionalitását, csak egymást elismerve,
tisztelve és megbecsülve tudjuk a küldetést, mint Isten népe teljesíteni.
Alois
Kothgasser salzburgi érsek a találkozó végén lelki impulzusokat adott: az önkéntes
munka hasonlít a Máté evangélium végén leírtakkal. A tizenegy tanítvány elment Galileába,
arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket." ez az evangéliumi részlet nagyon sokat
elárul szolgálatunkról:
együtt, közösségben tesszük,
mi mindnyájan zarándokok
vagyunk,
egy hegyre megyünk fel, ami olykor fárasztó és megerőltető is lehet
(Jézus sohasem mondta, hogy az ő követése könnyű dolog lenne)
jézusi küldetést
teljesítünk, mely az Ő jelenlétét ígéri. Előadása végén pedig hangsúlyozta: A keresztény
önkéntességnek négy aspektusa, jele van: szeretet, igazság, felelősség és lelkesedés.