Az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa a II. vatikáni zsinattal elkezdődött út kiteljesedése – interjú Salvatore Fisichella érsekkel, a dikasztérium elnökével

Az Osservatore Romano január 11-i számában megjelent cikk emlékeztet rá, hogy XVI. Benedek pápa 2010. szeptember 21-én, „Ubicumque et semper” k. Motu proprio-jával hozta létre az Új Evangelizáció előmozdítását szolgáló Pápai Tanácsot, az elmúlt napokban pedig kinevezte tagjait és konzultorait. Most ismertetjük az interjút, amelynek első kérdése arra keres választ, hogy milyen szándékkal hozta létre a pápa az új dikasztériumot?

Válasz: A dikasztérium megalapítása eszmei lezárása egy olyan útvonalnak, amely a II. vatikáni zsinattal kezdődött meg. XXIII. János olyan zsinatot képzelt el, amely képes Istenről szólni a kortárs világhoz. Megnyitó beszédében nem véletlenül emlékeztetett arra, hogy a keresztény üzenet tartalma soha nem változik; amit változtatni kell, az a hit átadásának a módja. Úgy kell hirdetni az evangéliumot, hogy a világ félreértés nélkül megismerhesse azt. Ez az út a „Dei verbum” zsinati dokumentummal kezdődik és a „Lumen gentium” konstitúcióval folytatódik. Az egyház, Isten Szavát, amelynek őrzője, átalakítja a népek világosságává, mint ahogy erre utalt XVI. Benedek pápa Vízkeresztkor mondott szentbeszédében. Az egyház nem felejti el, hogy folyamatosan teljesítse „ad gentes”, minden népnek szóló misszióját. Ma is párbeszédet folytat a kortárs világgal. Tudatában van annak, hogy a párbeszéd új formáit kell megtalálnia, hogy érthetőbbé váljon a mai emberek számára. Tehát az új evangelizáció olyan út, amelyet a II. vatikáni zsinat jelölt ki, és amely most teljesedik be, hogy új látóhatárok felé induljon el.

Kérdés: A zsinatot követően, 1973-ban VI. Pál püspöki szinódust hívott össze az evangelizációról, majd 1974-ben közzétette „Evangelii nuntiandi” k. apostoli buzdítását. Már ekkor pontosan megjelölte, hogy milyen irányt kell követni?

V: Az „Evangelii nuntiandi” az egyház életében alapvető dokumentum. Ma is teljes mértékben időszerű. XVI. Benedek több ízben is idézi ezt az apostoli buzdítást az új dikasztériumot megalapító levelében. Kétségtelenül fontos állomás az új pápai tanács létrehozása felé haladó úton.

K: Azután következett II. János Pál pápasága, aki prófétai módon megalkotta az „új evangelizáció” kifejezést.

V: Karol Wojtyła egész pápasága idején szüntelenül sürgette az új evangelizációt, amelyet több összefüggésben, széles körben el is indítottak. Mindez folytonosságban a pápai Tanítóhivatallal közvetlenül elvezet az új dikasztériumhoz, amelyet XVI. Benedek azzal a sajátos feladattal hozott létre, hogy a világ minden püspökének bevonásával újragondoljuk és megvalósítsuk az új evangelizációt.

K: Mit jelent ez a gyakorlatban? - erre a kérdésre Fisichella érsek a következőket válaszolta:

V: Különösen fontos, hogy szüntelenül véleményt cseréljünk a püspöki konferenciákkal, amelyek szintén arra kaptak meghívást, hogy a miénkhez hasonló hivatalt állítsanak fel struktúráikban. A dikasztérium munkája az új evangelizáció témájában 2012-ben megrendezésre kerülő püspöki szinódus előkészítésében és annak lebonyolításában csúcsosodik ki.

K: A Római Kúria többi dikasztériumára is vonatkozik az új evangelizációban való részvétel?

V: Természetesen. Az evangelizáció áthatja a Kúria minden szolgálatát, amelyet a pápa és az egyház érdekében végez. Nem is lehetne másképp, mivel az egyház küldetésének szívéről, középpontjáról van szó. A pápa az evangélium első hirdetője. Őt követik a püspökök papjaikkal, a szerzetesek és szerzetesnők, a világi hívek. Elkerülhetetlen tehát, hogy a Kúria pápát szolgáló küldetésében ne első helyet foglaljon el az evangelizáció. Világos, hogy egyes dikasztériumok szorosabban dolgoznak együtt ezen a téren, egymást kiegészítve. Ilyen például a Kultúra Pápai Tanácsa, amely új teret nyitott, mégpedig „a pogányok udvarát”, hogy a távol állók kérdéseket tehessenek fel Istenről. A mi dikasztériumunk feladata azonban az, hogy ismét Krisztust hirdessük, azoknak kínáljuk fel az evangéliumot, akik már hisznek. Meg kell újítanunk a missziós lelkületet, amely a közömbössé vált keresztények felé irányít bennünket, azok felé a megkereszteltek felé, akik sajnos elveszítették hitüket.

K: Hogyan válaszol az új pápai tanács a kihívásokra?

V: Mindenekelőtt megpróbálunk teljes képet alkotni a már létező kezdeményezésekről, amelyek folyamatban vannak mind az öt földrészen. Tudjuk, hogy számos nagyon jól szervezett csoport és mozgalom működik, amelyek még II. János Pál idején születtek azzal a céllal, hogy előmozdítsák és támogassák az új evangelizációt. Sokan ezek közül például már jelen vannak az egyetemeken, a campusokon, főleg az Egyesült Államokban. Ehhez hasonló kezdeményezések Latin-Amerikában is születtek és elterjedtek más földrészeken, egyes európai országokban. Nagy gazdagságot képviselnek a világi mozgalmak, amelyek sajátos feladata az új evangelizáció. Léteznek egyházmegyei lelkipásztori tervek, amelyeknek szintén ez a célja. Azonban mindez eléggé széttöredezett. A dikasztérium elsődleges feladata tehát, hogy megismerje és összhangba hozza ezeket a kezdeményezéseket. A világnak szüksége van egységes jelekre. Együtt kell dolgoznunk, tiszteletben tartva mindenki karizmáját.

K: Van-e már jelképe az új szervnek, amely utal tevékenységére?

V: Anton Gaudí Szentcsalád templomát választottam jelképül. Tornyai Barcelonában, a szekularizált világváros középpontjában emelkednek a magasba és konkrét üzenetet hordoznak. A templom arra szólít fel, hogy új nyelvezettel töltsük be azt az óriási teret, amely az egyház nélkül üres maradna a város szívében. Ez a nyelvezet legyen folytonosságban mindazzal, ami megelőzött bennünket, ami hitünk gazdag örökségét képezi. A Szentcsalád bazilika modern épület. Mindenki felismeri benne a templomot, mert megőrizte szerkezetében azokat az alapvető elemeket, amelyek csaknem kétezer éve fellelhetők az egyházművészetben. Meggyőződésem, hogy mély űr jellemzi azt a várost, amelyben nincs jelen az evangélium hirdetője, amely nem buzdítja az embereket arra, hogy tekintetüket emeljék fel a magasba, ne álljanak meg a lét horizontális dimenziójánál. Egy ilyen város nem nyitott a reményre. Nem akarjuk, hogy kortársaink ezt az űrt érezzék. Ezért meggyőződésünk, hogy soha nem hiányozhat az élet mély értelmének hirdetése, a Jézus Krisztus újdonságáról szóló tanúságtétel.

K: Ez az űr egyre érezhetőbb az öreg földrészen?

V: A globalizáció korában nehéz öreg és új földrészekről beszélni. Európában drámai módon érezzük a kereszténygyűlölet növekedését, amely az ősi keresztény hagyományokkal rendelkező országokban is megnyilvánul. Ez különösen aggasztó. Ezért még inkább érezzük annak a szükségét, hogy jelen legyünk és megismertessük az egyház küldetését a maga valóságában, nem pedig a gyakran eltorzított formában – fejtette ki az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke, Salvatore Fisichella érsek, az Osservatore Romano c. vatikáni napilapnak adott interjújában.

(vm)