Mindenütt védelmezni kell a vallásszabadságot, a béke valódi alapját – XVI. Benedek újévi beszéde a Szentszék mellé rendelt diplomáciai testület tagjaihoz

Január 10-én, hétfőn délelőtt 11 órakor került sor a pápa és a szentszéki diplomaták hagyományos, év eleji találkozójára, az újévi jókívánságok kicserélésére. A Szentatya a vatikáni Apostoli Palota XVI. századi freskókkal gazdagon díszített Királyi Termében fogadta a 178 ország képviselőjét, közöttük Győriványi Gábort, Magyarország szentszéki nagykövetét. A Szentatya beszéde mintegy folytatása volt január elsejére, a béke világnapjára intézett üzenetének; részletesen elemezte a vallásszabadság és a béke közötti szoros összefüggést, rámutatva a vallásszabadság hiányának súlyos következményeire.

Az újév kezdetén szívünkben és az egész világon visszhangzik még az örömteli hír, amely 20 évszázaddal ezelőtt hangzott fel a betlehemi éjszakában – kezdte ünnepi beszédét Benedek pápa. Ez az éjszaka jelképezi az emberi létet, amelynek szüksége van fényre, szeretetre és békére. Az emberré lett Isten Fiának misztériuma felülmúl minden emberi elvárást. Abszolút ingyenességében ez az üdvtörténeti esemény hiteles és teljes válasz a szív legmélyebb vágyaira.

Az igazság, a jó, a boldogság, a teljes élet, amelyet minden ember keres tudatosan vagy öntudatlanul, mind Isten ajándékai. A vallási dimenzió az ember tagadhatatlan jellemzője, sorsa megvalósításának és közössége építésének mértéke. Amikor az egyén, vagy környezete elhanyagolják vagy tagadják ezt az alapvető szempontot, minden szinten egyensúlyhiányt, konfliktusokat okoznak – fejtette ki a pápa.

Hozzátette, hogy ennek az elsődleges és alapvető igazságnak a fényében jelölte meg a vallásszabadságot, mint a béke építésének alapvető útját idei béke világnapi üzenetében. A békét csak úgy lehet építeni és megőrizni, ha az ember szabadon keresheti és szolgálhatja Istent szívében, életében és embertársaival való kapcsolataiban.

Ez a mai ünnepélyes alkalom felszólítás arra, hogy körképet alkossunk azokról az országokról, amelyeket a nagykövetek képviselnek. Sajnos számos helyzetben megsértik vagy tagadják a vallásszabadsághoz való jogot.

Túl gyakran elvitatják az embernek ezt a jogát, amely valójában az első a jogok között, egyrészt azért, mert történelmileg elsőként szögezték le, másrészt pedig azért, mert tárgya az embernek a Teremtőhöz fűződő kapcsolata. A társadalom és felelősei, valamint a közvélemény ma jobban tudatára ébrednek ennek a súlyos sebnek, amely a „homo religiosus” méltóságát és szabadságát sérti.

A pápa utalt rá, hogy az elmúlt évben tett apostoli utazásai során, Málta szigetén és Portugáliában, Cipruson és az Egyesült Királyságban, valamint Spanyolországban mindenki figyelmét felhívta erre a tényre. Ismételten kifejezte háláját a vendéglátó országoknak, majd felidézte a Vatikánban októberben megrendezett különleges püspöki szinódust, amely a Közel-Kelet térségével foglalkozott. A pápa kifejezte mély fájdalmát a merényletek miatt, amelyek halált okoztak az iraki keresztények körében, azt sugallva, hogy hagyják el szülőföldjüket, ahol elődeik éltek évszázadokon át.

A Szentatya újból felszólította Irak politikai és muzulmán vallási vezetőit: garantálják keresztény honfitársaik biztonságát, hogy teljes értékű állampolgárként járulhassanak hozzá a társadalom építéséhez. A terrorizmus az egyiptomi Alexandriában is kegyetlenül lesújtott a hívekre, miközben egy templomban imádkoztak. Ezek a folyamatos támadások sürgető jelként késztessék a térség kormányait arra, hogy a nehézségek és fenyegetések ellenére hatékony intézkedéseket hozzanak a vallási kisebbségek védelmére.

A közel-keleti keresztények hazájuk hű állampolgárai, akik eleget tesznek minden nemzeti kötelességüknek. Természetes, hogy élvezniük kell állampolgári jogaikat, közöttük a lelkiismereti és vallásszabadságot, az oktatásra, a tömegtájékoztatási eszközök használatára vonatkozó szabadságokat – idézett a pápa a Közel-Kelettel foglalkozó püspöki szinódus üzenetéből.

Elismeréssel szólt azokról az európai országokról, amelyek az utóbbi napokban konkrét választ kértek az Európai Uniótól a közel-keleti keresztények védelmét illetően. Megemlítette az Arab Félsziget államait is, ahol sok keresztény vendégmunkás él. Biztosítsák számukra a megfelelő lelkipásztori struktúrákat.

A pápa külön kiemelte Pakisztánt, arra buzdítva ismételten az ország hatóságait, hogy töröljék el az istenkáromlásra vonatkozó törvényt, amely nyilvánvalóan ürügyként szolgál a vallási kisebbségek elleni igazságtalanságok és erőszak provokálására. Punjab kormányzójának meggyilkolása is jól mutatja, mennyire sürgető lenne ez a lépés. Az Istenbe vetett hit a testvériséget és a szeretetet mozdítja elő, nem pedig a gyűlöletet és a megosztottságot. Szintén aggasztó a helyzet az ázsiai földrész déli és dél-keleti részén azokban az országokban, amelyeket hagyományosan békés társadalmi kapcsolatok jellemeznek.

Fontos, hogy a vallásközi kapcsolatok elősegítsék a közös elkötelezettséget, hogy elismerjék minden személy és minden közösség vallásszabadságát. A keresztényellenes erőszak nem kíméli Afrikát sem. Merényleteket követtek el istentiszteleti helyek ellen Nigériában, miközben a hívek Krisztus születését ünnepelték.

Vannak olyan országok, amelyekben az alkotmány elismer egy bizonyos fokú vallásszabadságot, de a gyakorlatban a vallási közösségek életét megnehezíti a jogrend. Ez olyan filozófiai vagy politikai rendszerekből merít ihletet, amelyek az állam révén szigorúan ellenőrzik, mondhatni monopolizálják a társadalom életét.

A pápa gondolatban ezután a kontinentális Kína katolikus közössége felé fordult, amelynek hívei a megpróbáltatás pillanatait élik, majd bátorító szavakat intézett a kubai hatóságokhoz. Az ország 2010-ben ünnepelte a Szentszékhez fűződő kapcsolatainak 75. évfordulóját.

Keletről Nyugat felé haladva a vallásszabadság maradéktalan gyakorlását más típusú fenyegetések érik. A pápa elsősorban azokra az országokra gondolt, amelyekben nagy jelentőséget tulajdonítanak a pluralizmusnak és a toleranciának, de ahol a vallást egyre inkább háttérbe szorítják. Minden vallást jelentéktelen tényezőnek tekintenek, amely idegen a modern társadalmaktól. Így elvárják a keresztényektől, hogy hivatásuk gyakorlása közben hagyják figyelmen kívül vallási és erkölcsi meggyőződéseiket. Vannak olyan törvények, amelyek korlátozzák egyes gyakorlatok lelkiismereti okokból történő megtagadását.

A Szentatya ezért örömmel üdvözölte az Európa Tanács tavaly októberben hozott határozatát, amely védelmezi az egészségügyi dolgozók jogát. Ennek értelmében megtagadhatják azoknak a műveleteknek a végrehajtását, amelyek súlyosan sértik az életet, mint például az abortusz.

A vallás háttérbe szorításának másik megnyilvánulása, különös tekintettel a kereszténységre, a vallási ünnepek és jelképek száműzése a közéletből. Ezáltal nem pusztán a hívők jogait korlátozzák, hanem elvágják azokat a kulturális gyökereket is, amelyek számos nemzet önazonosságát és szociális összetartó erejét táplálják.

A pápa köszönetét fejezte ki az olasz kormánynak, valamint más nemzetek hatóságainak, püspöki konferenciáknak, polgári és vallási szervezeteknek és társulásoknak, különös tekintettel a moszkvai pátriárkátusra és az ortodox hierarchia többi képviselőire, továbbá hívőknek és nem hívőknek, akik kinyilvánították az egyetemes értékeket hordozó feszület iránti ragaszkodásukat.

A vallásszabadság elismerése azt is jelenti, hogy a vallási közösségek szabadon működhetnek a társadalomban a szociális segélynyújtás, a karitatív szolgálat és az oktatás terén. Egyes latin-amerikai országokban megfigyelhető, hogy a fiatal nemzedékek nevelését egyfajta állami monopóliumnak tekintik.

XVI. Benedek emlékeztetett rá, hogy a katolikus egyház nagymértékben hozzájárult ezekben az országokban a nemzeti önazonosság kialakításához. Arra buzdította a kormányokat, hogy tartsák tiszteletben a családok alapvető jogát, miszerint szabadon megválaszthatják gyermekeik számára a legmegfelelőbb iskolatípust.

A pápa nem hallgathatta el, hogy egyes európai országokban kötelezővé tették a fiatalok számára a szexuális oktatást, amely a személyről állítólagosan semleges, valójában azonban a hittel és a józanésszel ellentétes antropológiát tanít.
A vallás nem jelent problémát a társadalom számára. Az egyház nem keres kiváltságokat, pusztán szabadon kívánja teljesíteni küldetését, anélkül, hogy beavatkozna a számára idegen területek életébe.

Végül a pápa Boldog Teréz anya alakjára emlékeztetett: az albán származású rendalapító szerzetesnő születésének századik évfordulóját megünnepelték Tiranában, Skopjéban és Pristinában csakúgy, mint Indiában. Nemcsak az egyház, hanem a világi hatóságok, vallási vezetők is lerótták tiszteletüket alakja előtt, nem számítva a különféle felekezetek híveit.

Kalkuttai Teréz anya példája mutatja a világnak, hogy a hitből fakadó elkötelezettség mennyire jótékony hatású az egész társadalom számára. Egyetlen társadalom se fossza meg önként magát a vallásos személyek és közösségek alapvető hozzájárulásától – hangzott végül a pápa a szentszéki diplomatákhoz intézett újévi buzdítása.

(vm)