Urunk megjelenésének ünnepe hirdeti az egyház egyetemességét és evangelizáló küldetését
– a pápa Úrangyala imádsága
Január 6-án, csütörtökön délben az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében
a pápa Vízkereszt ünnepéhez fűzte gondolatait: ezen a napon arra emlékezünk, hogy
Jézus megmutatkozott minden népnek, amelyeket a napkeleti bölcsek képviseltek. A három
király keletről érkezett Betlehembe, hogy lerója tiszteletét a zsidók királya előtt,
akinek születését az égbolton felbukkanó új csillag jelezte számukra.
A napkeleti
bölcsek érkezése előtt ezt az eseményt szinte csak a szűk családi kör ismerte: Márián
és Józsefen kívül valószínűleg a többi rokon is tudott róla, valamint ismert volt
a betlehemi pásztorok előtt, akik az örömhír hallatára a barlanghoz siettek. A Messiás
eljövetele, amelyet a próféták jövendölése nyomán a népek vártak, kezdetben így rejtve
maradt. Egészen addig, amíg a titokzatos napkeleti bölcsek nem kezdtek el érdeklődni
a zsidók újszülött királya felől.
Természetesen, miután királyról volt szó,
Heródes palotáját keresték fel. Heródes azonban nem tudott semmit az eseményről. Ezért
azonnal összehívta a papokat és írástudókat, akik Mikeás próféta (vö.: 5,1) híres
jövendölése alapján kijelentették, hogy a Messiásnak Betlehemben kellett megszületnie.
A napkeleti bölcsek el is indultak a megadott irányba és ismét megpillantották a csillagot,
amely elvezette őket Jézushoz. Amikor beléptek a barlangba, letérdeltek és imádták
az újszülöttet, felkínálva jelképes ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát.
Ez
jelenti az Epifániát, Urunk megjelenését: a három király imádata az első jele Isten
Fia egyedülálló identitásának, aki egyben Szűz Mária Fia is. Attól kezdve merült fel
a kérdés, amely Krisztus egész életét elkísérte: ki ez a Jézus? – folytatta beszédét
XVI. Benedek pápa. Ez az a kérdés, amelyet az egyház minden ember szívében fel
kíván éleszteni: ki Jézus? Az egyház missziós küldetése, hogy megismertesse Jézust
és evangéliumát, hogy minden ember felismerhesse Jézus emberi arcán Isten arcát. Vízkereszt
előrevetíti az egyház egyetemes nyitottságát, azt a hivatását, hogy minden népet evangelizáljon.
Urunk megjelenése azt is jelzi egyben, hogy az egyház hogyan valósítja meg
ezt a küldetését: visszatükrözve Krisztus világosságát és hirdetve szavát. A keresztények
arra kaptak meghívást, hogy kövessék a csillag példáját, aki elvezette Jézushoz a
napkeleti bölcseket.
Ragyogva tündököljenek, mint a fény gyermekei, hogy mindenkit
Isten országa szépségéhez vonzzanak. Az igazságot keresőknek pedig kínálják fel Isten
Szavát, aki elvezet Jézus, „az igaz Isten és az örök élet” (1Jn 5,20) felismeréséhez.
Most ismét mély hálát érzünk Mária, Jézus Anyja iránt. Ő az egyház tökéletes
képmása, aki a világnak adja Krisztus világosságát: az evangelizálás csillaga. „Respice
Stellam” – mondja Szent Bernát: Nézd a Csillagot, tekints a Csillagra, te, aki keresed
az igazságot és a békét; fordítsd tekinteted Máriára és Ő megmutatja neked Jézust,
minden ember és minden nép világosságát.
Az Úrangyala elimádkozása után a
pápa jókívánságait tolmácsolta a keleti egyházak híveinek, akik január 7-én ünneplik
Szent Karácsonyt. Isten jósága, amely Jézus Krisztusban, a megtestesült Igében jelent
meg, mindenkiben erősítse meg a hitet, a reményt és a szeretetet, nyújtson vigaszt
a megpróbáltatást szenvedő közösségeknek.
A Szentatya emlékeztetett rá, hogy
Vízkereszt a Szent Gyermekség Pápai Műve kezdeményezésére egyben a gyermekek missziós
napja is. A plébániákon és az iskolákban sok gyermek és fiatal spirituális hálót alkot,
kifejezve szolidaritását nehézségekkel küzdő társaik iránt. Szép és fontos, hogy a
gyermekek a világra nyitott gondolkodással, a szeretet és a testvériség érzéseivel
növekedjenek, leküzdve az önzést és a fogyasztói szemléletet. XVI. Benedek köszönetét
fejezte ki a gyermekeknek és a fiataloknak, hogy imáikkal és elkötelezettségükkel
közreműködnek az egyház küldetésében.
A Szentatya több világnyelven is üdvözölte
a Szent Péter teret és a környező utcákat megtöltő híveket. A lengyel zarándokokhoz
fordulva köszöntötte a Varsó, Krakkó, Poznan és Gdansk utcáin végighaladó, a napkeleti
bölcsekre emlékező felvonulókat is. Az isteni fényt követve együtt róják le tiszteletüket
a megtestesült Ige előtt, aki megnyilatkozott a népeknek. Ezek az evangéliumi jelenetet
idéző menetek fejezzék ki korunk emberei számára a családok és a társadalmak egységét
Krisztus keresésében és a szeretetéről való mindennapos tanúságtételben. (vm)