Isten Szava a valódi csillag, amely felkínálja számunkra az igazság ragyogását - a pápa homíliája Vízkereszt ünnepén

Január 6-án, Urunk megjelenésének ünnepén délelőtt 10 órai kezdettel XVI. Benedek pápa szentmisét mutatott be a vatikáni Szent Péter bazilikában. Szentbeszédében hangsúlyozta: „Isten Szava az a valódi csillag, amely felkínálja számunkra az isteni igazság végtelen ragyogását”. A pápa arra buzdította a híveket, hogy kövessék életükben ezt a csillagot, haladjanak együtt az egyházzal, amelyben ez a Szó sátrat vert. „Utunkat mindig megvilágítja az a fény, amit senki más nem tud adni számunkra” – mondta a Szentatya.

Ünnepi homíliájában végighaladt a napkeleti bölcsek útján, akik a Messiást keresték. Valószínűleg tudós személyek voltak, akik fürkészték az eget, de nem azért, hogy a csillagokból a jövőt olvassák ki. Inkább a valódi világosságot keresték, amely megjelöli számukra a követendő utat.
Biztosak voltak abban, hogy a teremtett világban megtalálhatják Isten „aláírását”, amelyet az ember felfedezhet és megfejthet. A napkeleti bölcsek keresésük során mindenekelőtt Heródessel találkoztak Jeruzsálemben. A király a hatalom embere volt, aki a másikban pusztán a vetélytársat látta. Heródes nem nyeri el szimpátiánkat, és ösztönösen rossz véleményt alkotunk róla brutalitása miatt.

Azonban fel kell tennünk a kérdést: van-e bennünk is valami Heródesből? Talán mi is olykor egyfajta vetélytársat látunk Istenben? Talán mi is vakok vagyunk jeleivel szemben, süketek vagyunk szavaira, mert azt gondoljuk, hogy azok korlátozzák életünket és nem teszik lehetővé, hogy létünket saját tetszésünk szerint rendezzük be?

Mindez azonban elégedetlenségünkhöz vezet. El kell távolítanunk elménkből és szívünkből azt a gondolatot, hogy Isten a mi vetélytársunk. Nyíljunk meg annak a bizonyosságnak, hogy Isten maga a mindenható szeretet, aki soha nem csorbít meg bennünket semmiben.

A pápa továbbá emlékeztetett rá, hogy a napkeleti bölcsek Heródes után találkoznak tudósokkal, teológusokkal, szentírás szakértőkkel. Számukra a szentírás egyfajta térkép, amelyet kíváncsian kell tanulmányozni. Szavak és fogalmak összessége, amelyet meg kell vizsgálni, és amelyet okosan meg kell vitatni. Most ismét feltehetjük a kérdést: vajon nincs-e bennünk is kísértés, hogy a szentírást, az egyház hite számára rendkívül gazdag és életbevágóan fontos kincset, inkább olyan tárgynak tekintsük, amelyet tanulmányozni kell, és amely a szakértők területe, semmint az a könyv, amely megmutatja az utat, hogy eljussunk az életre?

Mindig készségesen tekintsük úgy a Bibliát, mint azt az igazságot, amelynek útján nap, mint nap végig kell haladnunk testvéreinkkel együtt. A napkeleti bölcsek számára keresésük során egy másik alapvető elemet képviselt az a csillag, amely vezette őket útjukon. Ezek az emberek Isten nyomait keresték. Tudták, hogy az „egek hirdetik Isten dicsőségét” (Zsolt 19,2). Biztosak voltak abban, hogy Istent fel lehet fedezni a teremtett világban. De, mint bölcsek, azt is tudták, hogy csak az értelem és a hit segítségével találkozhatnak Istennel.

A világegyetem nem a véletlen műve, mint ahogy egyesek ezt el akarják hitetni velünk. A világ szépségében, misztériumában, nagyságában és racionalitásában észre kell vennünk az örökkévaló értelmet. El kell jutnunk általa az egyetlen Istenhez, aki az eget és a földet teremtette. Ha így tekintünk a világegyetemre, akkor meglátjuk Istent, aki a világot teremtette, azt, aki Betlehemben egy barlangban született, és aki továbbra is közöttünk lakik az Oltáriszentségben. Ugyanarról az élő Istenről van szó, aki hív és szeret bennünket, aki el akar vezetni mindnyájunkat az örök életre.

A csillag egy kis városba, a szegények, az alázatosak közé vezette el a napkeleti bölcseket, hogy megtalálják a világ Királyát. Isten szempontjai különböznek az emberekéitől – mondta homíliájában a pápa. Isten nem ennek a világnak a hatalmában nyilvánítja ki magát, hanem szeretetének alázatában. Ez a szeretet azt kéri szabadságunktól, hogy fogadjuk be, hogy átalakíthasson bennünket és képessé tegyen arra, hogy eljussunk Istenhez, aki maga a szeretet.

Ha megkérdeznék tőlünk, hogy Isten hogyan tudta volna üdvözíteni a világot, esetleg azt válaszolnánk, hogy igazságosabb gazdasági rendszer megvalósítása révén. Ez azonban valójában egyfajta erőszak lenne az emberrel szemben, mert figyelmen kívül hagyná szabadságát és szeretetét.

Isten egészen másképpen, Betlehemben nyilvánítja ki hatalmát a világnak. Nekünk is Betlehembe kell mennünk, ahol megtaláljuk Isten csillagát – mondta végül Vízkereszt ünnepén tartott szentbeszédében XVI. Benedek pápa.

(vm)