„A vallásszabadság a béke útja” – folytatjuk XVI. Benedek pápa újévi békeüzenetének ismertetését

A Szentatya 2011. január elsejére, a 44. békevilágnapra írt üzenete a vallásszabadság témáját világítja meg több szempontból. A 15 pontos üzenet fő gondolata, hogy a vallásszabadság biztosítása a béke megóvásának egyik alapvető módja. Folytatva a dokumentum ismertetését, ma a 7-9-ig terjedő pontokat részletezzük.
A vallásszabadság, mint a szabadság és a civilizáció ereje: manipulációjának veszélyei

7. pont

A vallásszabadság manipulálása olyan érdekek álcázására, mint az alkotmányos rend felforgatása, az erőforrások megkaparintása vagy egy csoport hatalmának megőrzése súlyos károkat okozhat a társadalmak számára – fejti ki üzenetében a Szentatya. A fanatizmus, a fundamentalizmus, az emberi méltósággal ellentétes gyakorlatok soha nem indokolhatók. Ez még kevésbé áll fenn, ha mindezt a vallások nevében követik el. Egy hit megvallását soha nem lehet manipulálni, egy vallást soha nem lehet erőszakkal bárkire is rákényszeríteni. Az államok és a különböző emberi közösségek soha ne feledjék, hogy a vallásszabadság az igazság keresésének egy módja. Az igazságot soha nem lehet erőszakkal senkire sem rákényszeríteni, pusztán magával az igazság erejével lehet elfogadtatni.

Ebben az értelemben a vallás pozitív erőként járul hozzá a politikai társadalom építéséhez.
A pápa megállapítja, hogy Isten őszinte keresése növelte az emberi méltóság tiszteletben tartását. A keresztény közösségek, értékeik és alapelveik örökségével erőteljesen hozzájárultak a személyek és népek öntudatra ébredéséhez, a demokratikus intézmények vívmányához, az emberi jogok és kötelességek leszögezéséhez.

A keresztények napjaink egyre inkább globalizált társadalmában is arra kaptak meghívást, hogy felelősen elkötelezzék magukat a polgári, gazdasági és politikai életben, továbbá tegyenek tanúságot szeretetükről és hitükről, járuljanak hozzá az igazságosság megvalósulásához, az ember átfogó fejlődéséhez, az emberi valóság tisztességes rendjéhez.
A vallás kizárása a közéletből megfosztaná azt a természetfeletti távlatától.

8. pont

Nem lehet elfelejteni, hogy a vallási fundamentalizmus és a laicizmus szélsőséges formák, amelyek visszautasítják a jogos pluralizmust és a laicitás alapelvét. Az a társadalom, amely az állampolgárokra rá akarja kényszeríteni a vallást, vagy ellenkezőleg erőszakkal tagadni kívánja azt, igazságtalan Istennel és saját magával szemben. Isten szeretet tervével magához hívja az emberiséget, és azt kéri az embertől, hogy szabadon és felelősségteljesen, teljes szívével és egész lényével, mind egyéni, mind közösségi szinten válaszoljon szeretetére. Ezért egy társadalom törvényei és intézményei nem hagyhatják figyelmen kívül az állampolgárok vallási dimenzióját.

Amikor a jogrend megengedi vagy eltűri a vallási vagy vallásellenes fanatizmust, akkor mulasztást követ el küldetésében, amely éppen az igazságosság és a jog védelme, valamint előmozdítása minden ember számára. Az igazságszolgáltatás azt jelenti, hogy a törvény mindenkinek elismeri méltóságát, amely a vallásszabadság biztosítása nélkül csonkának bizonyul. Ki van téve annak a veszélynek, hogy bálványok uralmának hódol be, abszolutizálja a relatív javakat. Mindez a társadalmakat kiteszi a politikai és ideológiai totalitarizmusok veszélyének, amelyek a közhatalmat hangsúlyozzák, miközben gúzsba kötik a lelkiismereti – gondolat, és vallásszabadságot.

Párbeszéd a polgári és vallási intézmények között.

9. pont

Egy hiteles vallásosság által kifejezett alapelvek és értékek öröksége gazdagságot jelent a népek és etikai felfogásuk számára. Ez az örökség közvetlenül az emberek lelkiismeretéhez és értelméhez szól, emlékeztet az erkölcsi megtérés szükségességére, arra késztet, hogy ápolják az erények gyakorlását, szeretettel közeledjenek egymáshoz a testvériség jegyében, mint a nagy emberi család tagjai.

Az állami intézmények pozitív laicizmusának tiszteletben tartása mellett mindig el kell ismerni a vallás közéleti dimenzióját. Ezért alapvetően fontos a polgári és vallási intézmények közötti egészséges párbeszéd az ember átfogó fejlődése és a társadalmi összhang szempontjából.

(vm)