A II. vatikáni zsinat a harmadik évezred iránytűje – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata 8.
rész: „Gaudium et spes”
Egy paptestvérem, akivel az egyház helyzetéről beszélgettünk, azt mondta: „Elég nekünk
az evangélium és a Gaudium et spes”. Azelőtt azonban gyakran hallottam azt a véleményt,
hogy a „Lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban” túlságosan optimista,
sőt egyenesen naiv.
Joseph Ratzinger megjegyezte, hogy a „Gaudium et spes”
konstitúcióval együtt mindig szem előtt kellene tartanunk a „Krisztus követése” c.
könyvecskét, amely a középkori monasztikus hagyományt tükrözi. A „világgal szolidáris”
spiritualitást mindig kísérje tehát a „világból való menekülés” spiritualitása. Meg
kell találni az egyensúlyt a világért való helyes elkötelezettség és az örök élet
felé való feszülés között. „A keresztények legfontosabb feladatai közé tartozik annak
a képességnek a visszaszerzése, hogy ellen tudjanak állni a környező kultúra sok irányzatának,
lemondva a zsinat utáni egyfajta eufórikus szolidaritásról” – állapítja meg Ratzinger.
A
„Gaudium et spes”, ideológiai előfeltételek nélkül olvasva, nagyon kiegyensúlyozottnak
tűnik. Korunk embere létfeltételének zsinati elemzése ma még időszerűbb, mint 45 évvel
ezelőtt volt. A zsinati atyák megállapítják: „..a mai világ egyszerre mutatkozik hatalmasnak
és erőtlennek, képesnek a legjobbak vagy a legrosszabbak megtételére, (…)az ember
ráébred, hogy neki magának kell helyes irányba terelnie azokat az erőket, melyeket
ő maga ébresztett föl, s melyek eltiporhatják vagy szolgálhatják (9. pont).
XVI.
Benedek a közelmúltban a legrosszabbra egy rendkívül drámai mondattal mutatott rá:
„Jövőnk és bolygónk sorsa veszélyben forog”. Egy ilyen diagnózis az emberi szívben
komoly kérdéseket ébreszt.
Az ehhez hasonló kérdésekre válaszolva a zsinat
megállapította: minden jóakaratú emberrel együtt fürkészni kívánja az idők jeleit,
hogy újra megfogalmazza korunkban a választ, amelyet már megkapott Jézus Krisztusban,
mivel „hiszi, hogy az egész emberi történelem kulcsát, középpontját és célját Urában
és Mesterében találja meg” (10. pont) – írja zsinati elmélkedésének nyolcadik részében
P. Dariusz Kowalczyk, lengyel jezsuita professzor.