„A valódi tekintély az alázatos szolgálat” – a pápa katekézise Bolognai Szent Katalinról az év utolsó szerda délelőtti általános kihallgatásán

December 29-én, szerdán délelőtt XVI. Benedek pápa a világ minden részéről érkezett mintegy nyolcezer zarándoknak tartotta meg a szokásos audienciát a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben. A rosszra való kísértést mindig jóval küzdjük le, a tekintélyt szolgálatként éljük meg, ne tekintsük a hatalom eszközének – a kereszténységnek ezek az egyetemes tanításai álltak Bolognai Szent Katalin életének középpontjában – magyarázta a pápa az 1400-as években élt misztikus klarissza nővérről.

Szent Katalin 1413. szeptember 8-án született Bolognában gazdag patrícius család gyermekeként. Jogdoktor apja Padovában folytatta diplomáciai tevékenységét III. Miklós D’Este, ferrarai márki szolgálatában. Katalin tíz éves korában a márki Margit nevű lányának udvarhölgye lesz. A márki ragyogó várossá alakítja át az észak-itáliai Ferrarát, művészeket, irodalmárokat hív meg udvarába. Előmozdítja a kultúrát, a spirituális életet, az alattvalók oktatását. Katalin nem érzékeli az udvari élet olykor negatív jelenségeit: zenét, festészetet, táncot, versírást tanul, irodalmi alkotásokat fogalmaz meg, hegedül, jártas a művészetekben, a miniatűrfestészetben, a könyvmásolásban, tökéletesíti latin tanulmányait.

Később, monasztikus élete során nagy hasznát veszi és érvényre juttatja az ezekben az években elsajátított kulturális és művészeti ismereteit. Könnyen, szenvedélyesen és kitartóan tanul. Nagy óvatosságról, egyedülálló alázatról tanúskodik, magatartása kedves mindenki iránt. Egy valami azonban teljesen világosan megkülönbözteti másoktól: lelke szüntelenül a mennyei dolgok felé fordul. 1427-ben, mindössze 14 éves korában elhatározza, hogy felhagy az udvari élettel és csatlakozik fiatal nők egy csoportjához, akik közösségben élnek és Istennek szentelték magukat.
Jelentősen előrehalad a spiritualitásban életének ebben az új szakaszában, de nagy és rettenetes próbákat kell kiállnia: belső szenvedések, az ördög kísértése. A lélek éjszakáját éli meg, az Oltáriszentségben való kételkedés kísértése is megrendíti.

Annyi szenvedés után az Úr megvigasztalja: látomásban megajándékozza az Eucharisztia valós jelenlétének ismeretével, amelyet Katalin nem képes szavakkal kifejezni. A közösségre ekkor azonban fájdalmas megpróbáltatás nehezedik: feszültségek lépnek fel a csoport tagjai között. Egy részük Szent Ágoston, a másik pedig Szent Ferenc lelkiségét kívánja követni. 1429-ben, Katalin, több társnőjével együtt Assisi Szent Klára reguláját fogadja el. Egy gyónását követően Isten látomásban felfedi előtte, hogy minden bűnét megbocsátotta. Az isteni irgalmasságnak ez a rendkívül erőteljes megtapasztalása mély nyomot hagy a szerzetesnőben, új lendületet adva, hogy nagylelkűen válaszoljon Isten végtelen szeretetére.

1431-ben Bolognai Szent Katalinnak része van egy másik látomásban, amely az utolsó ítéletről szól. Az elkárhozottak rettenetes jelenete még fokozottabb imára és vezeklésre buzdítja a bűnösök üdvösségéért. Az ördög továbbra is számos módon megtámadja, miközben Szent Katalin egyre jobban átadja magát az Úrnak és Máriának. Írásaiban fontos feljegyzések maradtak ránk erről a titokzatos küzdelemről, amelyből Isten kegyelmével győztesen kerül ki.

Önéletrajzi írásának címe: „A hét lelki fegyver”. Harmadik személyben számol be azokról a rendkívüli kegyelmekről, amelyeket az Úr adott neki, és első személyben vallja meg bűneit. A sorok tükrözik Istenbe vetett hitének tisztaságát, mély alázatát, szíve egyszerűségét, missziós buzgóságát, a lelkek üdvözítésére tett elkötelezettségét.

A gonosz elleni küzdelem hét fegyverét a következőkben állapította meg:

1. gondosan ügyeljünk arra, hogy mindig a jót tegyük;
2. higgyük, hogy egyedül soha nem vagyunk igazán képesek a jóra;
3. bízzunk Istenben és szeretete erejében soha ne féljünk a rossz elleni küzdelemtől sem a világban, sem saját magunkban;
4. elmélkedjünk gyakran Jézus életéről és szavairól, főleg kínszenvedéséről és haláláról;
5. emlékezzünk rá, hogy meg kell halnunk;
6. véssük emlékezetünkbe a mennyek javait;
7. legyünk jártasak a Szentírásban, hordozzuk szívünkben, hogy irányítsa minden gondolatunkat és tettünket.

Katalin a zárdában egyszerű munkákat végzett: mosott, varrt, kenyeret sütött, az állatokat gondozta. Szeretettel és engedelmességgel végzett munkájával ragyogó tanúságot tett szerzetesnővéreinek. Az engedetlenségben ugyanis olyan spirituális gőgöt látott, amely minden más erényt elpusztít.

Bolognai Szent Katalin, aki élete utolsó éveiben a kolostor apátnője lett, arra szólít ma is bennünket, hogy szorosan fogjuk meg Isten kezét. A hit sötét éjszakájában, amikor annyi mindenben kételkedünk, soha ne engedjük el azt. Higgyünk Isten jóságában, így haladhatunk a helyes úton. A pápa külön kiemelte Bolognai Szent Katalin nagy alázatát: nem akart valakivé válni, megjelenni, uralkodni. Szolgálni kívánt, hogy kövesse Isten akaratát, mások javára. Ezért volt hiteles tekintélye, mert látszott, hogy számára a hatalom mások szolgálatát jelentette.

A pápa végül hét idegen nyelven összefoglalta katekézisének lényegét, majd szívélyesen köszöntötte a Krisztus Legionáriusai közösség tagjait, élükön Velasio De Paolis bíboros, pápai delegátussal, valamint a kongregációhoz tartozó „Regnum Christi” apostoli lelkiségi mozgalom, különböző országokból érkezett számos képviselőjét.

(vm)