Karácsony Izlandon – Maurizio Tani Reykjavíkból ismerteti a szigetország ünnepi hagyományait

Reykjavík, Izland fővárosa az ország legnagyobb városa és a világ legészakibb fővárosa, amely nagyon közel van az Északi-sarkkörhöz. Tél közepén, Karácsony táján csak néhány órára jön fel a nap. Izlandon, az édesanyja révén magyar származású Maurizio Tani osztotta meg velünk a sziget karácsonyi szokásait.Hogy ünnepelik a Karácsonyt az izlandi magyarok? Én természetesen csak magamról tudok beszelni. Előfordul, hogy december 6-án Mikulás estet szerveztünk az izlandi magyar gyerekeknek (én voltam a Mikulás). De mivel elég szétszórva élnek a magyarok, ilyen estet már régóta nem szervezünk. Azt lehet mondani, hogy általában az izlandi magyarok nagyon ragaszkodnak a kárpát-medencei hagyományokhoz és próbálnak visszautazni Magyarországra, főleg, ha mindenki magyar a családban. Aki viszont Izlandon tölti a karácsonyt, úgy készül, hogy minden meg legyen az igazi magyar karácsonyra.

Nálam sok szempontból más a helyzet: egyrészt én csak 10 éve vagyok Izlandon. Toszkánában, pisai paraszt származású negyedben születtem es nőttem fel, budapesti anyukával es olasz apukával; másrészt feleségem izlandi. Így a családban (ahol két kislány van) három hagyomány, kultúra hatását lehet érezni. Természetesen a legerősebb az izlandi, mivel Izlandon, Reykjavikban élünk.

De a második legerősebb a magyar, akkor is, ha én tulajdonképpen soha nem voltam karácsonykor magyar földön. Ez azért van, mert otthon Olaszországban, anyu volt az, aki jobban érezte a Karácsonyt es jobban igyekezett, hogy nagy élmény legyen nekünk gyerekek számára. Így a karácsony nekem valahogy “magyar” ünnep inkább.

Úgy érzem, hogy a magyaroknak, talán a nagy tél miatt, fontosabb ünnep a Karácsony. Természetesen az olaszoknak is nagy ünnep; de legalább is a toszkánai, pisai olaszoknál (én főleg róluk beszélek), nincs annyi élet, szervezés, aktivitás, mint a magyaroknál, vagy izlandiaknál. Ha csak azt nézzük, hogy mennyi különféle süteményt sütnek a Kárpát-medencében a magyarok és összehasonlítjuk azzal, amit sütnek, illetve nem sütnek a nyugat-toszkánok, akkor mindjárt érthető az, amit most itt próbálok elmagyarázni.

Szóval, nálunk izlandi-magyar-olasz, de főleg izlandi es magyar, karácsonyt tartunk. Főleg izlandit, mert itt az Északi-sark alatt, a nagy sötétség miatt (ilyenkor csak 6 óra fény van naponta) a Karácsony egy életmentő eszköz. Itt már november végén feldíszítjük a házat, kívül és belül mindenfajta világítással, hogy az ember jobban tudjon védekezni a nagy sötétség ellen.

A belvárosban, a régi házakban ég állandóan – éjszaka is – a villany (úgyis a villany még olcsó, a sok víz es geotermikus erőmű miatt) az utcára néző szobákban (a redőny es a függöny ki van húzva), úgy hogy a házakból a fény állandóan az utcákra tudjon világítani – így az emberek, akik az utcán sétálnak, élvezik a fényt és a szép régi házakat.

A kislányaimnak december 6-án jön a Mikulás. A Mikulás számomra egy magyar hagyomány, mivel se Nyugat-Toszkánában, se Izlandon nincs ilyen hagyomány (Nyugat-Toszkánában és Izlandon Szent Luca sincs). Ő hoz egy nagyobb ajándékot, de a nagy ajándékcsere az – magyar szokás szerint – 24-én este, 18 óra körül szokott történni.

Aztán december 11-én jönnek az “izlandi karácsonyi törpék”, 13 összesen, akik kis ajándékokat hoznak (egy minden éjszaka, karácsonyig).

December 23-án van a “Torlacius mise”, egy izlandi katolikus ünnep, amely a reformáció után is megmaradt. Ekkor mindenféle furcsa halat eszünk – mint pl. a “skata” (magyarul: valódi rájafélék) – ami nagyon büdös, de sokan szeretik enni Reykjavikban is, mert “identitásépítő”, visszaemlékeztet a “régi jó időkre”, amikor az izlandi társadalom 90%-a paraszt emberekből állt, illetve sokan azt hiszik, hogy egészséges és erősíti a gyomrot (http://www.isholf.is/gullis/jo/feasts_and_celebrations.htm#thorlaksmessa).
Általában Szent Torlacius napon a karácsonyfát is feldíszítjük. Mindig van magyar csokoládé (szaloncukor) a fán. Olasz hagyomány szerint, szép kis Betlehemet is készítünk a lányokkal, sok paraszt es pásztor kis figurákkal.

Aztán jön a Szent Karácsony. Az izlandiaknak a Karácsony tulajdonképpen 24-én van, mert akkor van a nagy vacsora és a vacsora utáni ajándékcsere. De nálunk 25-én van. Akkor megyünk a római katolikus misére, izlandi és latin nyelven.

Karácsony után jön a Szilveszter este, amikor nagy tűzijáték van, főleg itt Reykjavikban, ahol sok helyen nagy tüzet is csinálnak. A tűzijátékot nem az állam fizeti, hanem privát emberek, akik főleg a polgári védelemtől veszik, hogy biztonságos tűzijátékok legyenek, és hogy a polgári védelmet tudjak segíteni.
Aztán a Befana-val, a jóságos böjti boszorkánnyal végződik a Karácsony, és már a karneválra készülődünk (általában Friuli/magyar maszkokat készítünk…).

Így töltjük Izlandon a “karácsonyokat”, igen, mert itt a Karácsony többes számú: nincs egyes számú karácsony. Így minden stimmel: egy karácsony, ahol több karácsony van, izlandi, magyar, olasz, ahol, ami izlandi, az talán nem is olyan izlandi (például sok izlandi karácsonyi “hagyományos” ének eredeti olasz, ami olasz, az magyar is lehet, és így tovább. A végén az, ami biztos csak egy: lehetünk olaszok, magyarok, izlandiak, de az ünnepelt végülis csak egyetlen: a kis Jézus, aki Palesztinából, Keletről, ahonnan minden jön, minden évben megvilágítja a mi kis világunkat.