„Megjelent üdvözítő Istenünk emberszeretete” – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése Karácsony ünnepére és Szent Család vasárnapjára

Karácsony éjszakáján nagy fényesség ragyogott fel a betlehemi barlangistálló felett: angyalsereg hirdette a pásztoroknak az örömhírt, hogy megszületett a várva-várt Messiás: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr. Ez a jele: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” (Lk 2, 10-12) Ez tehát az örömhír, az Evangélium: Isten Fia emberré lett, hogy minket az isteni életben részesítsen, hogy megvalósuljon a csodálatos csere. Örömhír, mert az Üdvözítő születése az örök élet ígéretét hozza el. Az ember akkor örül, ha élet születik, ha az élet kibontakozik, diadalmaskodik (Bergson). Karácsonykor az Élet születésének örömünnepét üljük. Jézus majd kijelenti: „Én vagyok a Út, Igazság és Élet”, „Én vagyok a Feltámadás és az Élet.”

Csak hittel sejtjük meg az Üdvözítő születésének mély misztériumát. Akik hittel befogadják a megtestesült Igét, azoknak Isten hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Igen, karácsony ne legyen a felszínes ünneplés, a külsőséges örvendezés, ajándékozás napja. Persze, szép az ajándékozás szokása: hiszen ez a szeretet kifejezése. Még a legszerényebb ajándék mögött is mély szeretet rejtőzhet. És ez a lényeg: a szeretet. „Megjelent üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete”: idézi a karácsonyi éjféli és hajnali mise leckéjében a liturgia Szent Pál Tituszhoz írt levelét. Ez az isteni szeretet, a Szeretet-Isten mentett meg bennünket irgalmassága szerint „az újjászületés és megújulás fürdőjében, amelyben a Szentlélek működik, akit bőven árasztott ránk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által. Kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei vagyunk az örök életnek” (Tit 3, 4-7).

Az angyalsereg az örömmel békét is hirdetett azoknak, akiket Isten szeret. Ez az újabb fordítása a görög eredetinek a „Békesség a jóakaratú embereknek” helyett. Jézus a béke Fejedelme, ő adja azt a békét, amelyet a világ nem adhat. Nyilvános működése során Isten országát, uralmát hirdeti, amely már elérkezett az Ő eljövetelével. Mert ez az ország igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben, ahogy Pál hirdette. (Róm 14, 17) Béke nincs igazságosság nélkül. Most karácsonykor Jézus szülőhazájára, Szentföldre gondolunk, ahol oly régóta hasztalan folynak a kísérletek, hogy helyreálljon a béke a két nép között, hogy egymást kölcsönösen elismerjék államnak az igazságosság szerint, és hogy Jeruzsálem, a Béke Városa – nemzetközi státussal – a három monoteista vallás szent városa legyen. Könyörögjünk a Béke Fejedelméhez, hogy a felelősök a jog és az igazságosság útját követve megegyezésre jussanak, hogy megszűnjön a szélsőséges ellenfelek viszálya, a terror és a megtorlás, és hogy a szentföldi keresztények ne kényszerüljenek elmenekülni otthonukból.

Idén karácsony másnapján, vasárnap ünnepeljük a Szent Családot: Ajánljuk családjainkat Jézus, Mária és József pártfogásába. A Magyar Püspöki Kar most dec. 26-tól 2011. dec. 26-ig meghirdette a Család évét, hogy felhívja a figyelmet a családok válságára, és hogy a keresztények keressék a megoldásokat a hit fényében, kezdve a szülők és nevelők feladataitól egészen a közéletben elkötelezettek felelősségvállalásáig a családbarát politika megvalósításáért. XVI. Benedek több megnyilatkozásában kitért a család feladataira: a keresztény család legyen a hit és a szeretet bölcsője. Legyen „kisegyház”, amely átadja az Istenbe vetett hitet és Krisztus szeretetét. A házasság szentsége kegyelmet ad a hitveseknek, hogy felélesszék a gyermekek szívében a hit csíráját, és így növekvő gyermekeik megtalálják az élet értelmét. Elsősorban kölcsönös szeretetükkel és életük tanúságtételével nevelik gyermekeiket. Imádkozzunk, hogy Jézus, Mária és József áldása legyen családjainkon!

A pásztorokkal együtt örvendezve siessünk a barlangistállóba és csodálkozva, hálát adva és bűnbánattal boruljunk le az Újszülött Üdvözítő jászolya előtt! – Prohászka Ottokár írja elmélkedésében: „Vegyek egy tekintetet magamra is. A szent Szűz nekem nyújtja gyermekét. Barlang, istállójászol, szalma, elhagyatottság, szegénység a kerete az isteni adománynak. Mindenkinek lehet isteni édessége, még ha istállóban lakik is. Ne lakjék ott; helyes; de mivel a világ fejlődését parancsszóra megcsinálni s kínt és nélkülözést egy legyintéssel száműzni nem lehet, állítsuk bele minden állásba s életembe az Isten erkölcsi erőit; mert mi nem gazdagságtól várjuk a jót, hanem jók akarunk lenni szegénységben s gazdagságban, betegségben s egészségben egyaránt. Bennünk van a jóság forrása, bennünk fakad a jó, az isteni akarat. Ez kell mindenek előtt.”

Kedves Hallgatóinknak áldott, békés karácsonyi ünnepeket kívánok!

(Tit 2, 11-14 és 3, 4-7)