„A szexualitás banalizálásáról” – a Hittani Kongregáció jegyzéke

December 21-én, kedden a Hittani Kongregáció jegyzékben mutatott rá azokra a helytelen értelmezésekre, amelyek „A világ világossága” c., XVI. Benedek pápával készített interjúkötet vonatkozásában jelentek meg és zavart keltettek a katolikus egyház álláspontját illetően, egyes szexuál erkölcsre vonatkozó kérdésekben. Most némi rövidítéssel ismertetjük a vatikáni dikasztérium dokumentumát.

A pápa gondolatát olykor, szavaitól idegen célok és érdekek szolgálatában eltorzították, holott ezek jelentése nyilvánvaló, ha teljes egészében elolvassuk azokat a fejezeteket, amelyekben utalás történik az emberi szexualitásra. A Szentatya egyértelműen rámutat: ismét fel kell fedezni a szexualitásra vonatkozó isteni terv nagyságát, kerülve a szexualitás ma széles körben elterjedt banalizálását.

Egyes értelmezések úgy mutatták be a pápa szavait, mint ha azok ellentétben állnának az egyház erkölcsi hagyományával. Voltak, akik pozitív fordulatként üdvözölték ezt a feltevést, mások aggodalommal fogadták, mintha törésre került volna sor az egyház fogamzásgátlásra vonatkozó tanításában és az AIDS elleni küzdelemben mutatott magatartásában. Valójában a pápa szavai, amelyek konkrétan egy rendkívül súlyos rendezetlen erkölcsi magatartásra, a prostitúcióra utalnak, nem jelentik sem az egyház erkölcsi tanításának, sem lelkipásztori gyakorlatának módosítását.
Mint ahogy ez a kérdéses fejezet olvasásakor kiderül, a Szentatya nem érinti sem a házassági erkölcs, sem pedig a fogamzásgátlás erkölcsi normájának témáját. Ezt a hagyományos egyházi normát VI. Pál pontosan meghatározta „Humanae vitae” k. enciklikája 14. pontjában. Eszerint „elítélendő minden olyan cselekedet, mely akár a nemi aktus előtt, akár közben, akár természetes következményeinek kifejlődése során, akár mint célt, akár mint eszközt azt szándékolja, hogy a fogamzást lehetetlenné tegye” (magyar fordításban a 8. pont).
Teljesen önkényes az az elképzelés, miszerint XVI. Benedek szavaiból arra lehet következtetni, hogy egyes esetekben megengedett az óvszer használata nem kívánt terhesség elkerülésére. Nem felel meg sem a pápa szavainak, sem pedig gondolatainak.

A pápa emberi és etikai szempontból járható utakat javasol, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják azt az elválaszthatatlan kapcsolatot, amely minden házastársi aktus egyesítő és utódnemző szempontja között fenn áll, a termékenység természetes szabályozásának módszereit használva fel a felelős családtervezés érdekében. A Szentatya a kérdéses fejezetben teljesen másra, a prostitúció esetére utal, amit a keresztény erkölcstan mindig is súlyos erkölcstelenségnek tekintett (vö. „Gaudium et spes” k. zsinati lelkipásztori konstitúció – 47. pont; a Katolikus Egyház Katekizmusa, 2355. pont).

A keresztény – és más - hagyomány prostitúcióra vonatkozó intését Szent Pál szavaival lehet összefoglalni: „Kerüljétek a paráznaságot!” (1Kor 6,18). A prostitúció ellen tehát küzdeni kell; az egyház, a polgári társadalom és az állam segélyszerveinek kötelessége, hogy megszabadítsa ettől a gyakorlattól az érintett személyeket.

Az AIDS terjedése a világ számos területén még drámaibbá tette a prostitúció problémáját. Aki tudja, hogy HIV-fertőzött és másokat is megfertőzhet, a hatodik parancsolat elleni súlyos bűn elkövetésén túl az ötödik parancsolat ellen is vétkezik, mivel tudatosan komolyan veszélyezteti egy másik személy életét. Erre vonatkozóan a Szentatya világosan megállapítja, hogy az óvszer nem jelenti az AIDS problémájának hiteles és erkölcsös megoldását. Az óvszerre összpontosítani egyenlő a szexualitás banalizálásával, mivel nem akarnak szembenézni azzal az emberi eltévelyedéssel, amely a járvány terjesztésének gyökere.

Tagadhatatlan, hogy ha valaki óvszert használ, hogy ezáltal kevésbé veszélyeztesse egy másik személy életét, akkor csökkenteni kívánja a rosszat, amely helytelen tettéhez kapcsolódik. Ebben az értelemben a Szentatya rámutat, hogy a fertőzés veszélyének csökkentése érdekében az óvszer használata az első lépés lehet az emberibb módon megélt szexualitás felé vezető úton.
Ez a megjegyzés teljes mértékben összeegyeztethető a Szentatya másik kijelentésével, miszerint nem ez a HIV-fertőzés elleni küzdelem igaz és helyes módja.

Egyesek úgy értelmezték XVI. Benedek szavait, mint az ún. „kisebb rossz” elméletét. Ez az elmélet azonban proporcionalista alapon félrevezető magyarázatokra adhat alkalmat (vö. II. János Pál pápa „Veritatis splendor” k. enciklikája, 75-77. pont). (’A tudva és akarva végrehajtott tett tárgya: Egy cselekvés előre látható jó és rossz következményeinek mérlegelése nem megfelelő módszer annak meghatározásához, hogy egy konkrét cselekvés választása "fajtája szerint" vagy "önmagában" erkölcsileg jó-e vagy rossz, megengedett-e vagy tiltott? Az előre látható következmények a cselekedetnek azon körülményei közé tartoznak, melyek módosíthatják egy rossz cselekedet súlyosságát, de erkölcsi fajtáját nem tudják megváltoztatni, azaz jóvá nem tudják tenni’ 77. pont).

XVI. Benedek nem mondta, hogy az óvszer használatához folyamodó prostitúciót jogosan lehet választani, mint kisebb rosszt, mint ahogy ezt egyesek állítják. Az egyház azt tanítja, hogy a prostitúció erkölcstelen és küzdeni kell ellene. Ha valaki ennek ellenére prostituált, valamint HIV-fertőzött és óvszert használ a fertőzés veszélyének csökkentésére, akkor ez jelentheti az első lépést mások életének tiszteletben tartása felé, bár emellett a prostitúció ugyanolyan súlyos tett marad. Ez a felfogás megegyezik az egyház teológiai és erkölcsi hagyományával, amelyet a múltban is hangoztatott.

Végül a Hittani Kongregáció kedden közzétett jegyzéke megállapítja: az AIDS elleni küzdelemben a katolikus egyház tagjai és intézményei segítsék az embereket, ápolják a betegeket és neveljenek mindenkit a házasság előtti önmegtartóztatásra, valamint a házastársi hűségre. El kell ítélnünk azokat a magatartásformákat is, amelyek lealacsonyítják a szexualitást. A pápa szavai szerint „a szexualitás banalizálása elleni küzdelem is részét alkotja annak a nagy erőfeszítésnek, amely arra irányul, hogy a szexualitást pozitívan értékeljék, hogy ezáltal az emberi lény teljességére gyakorolhassa pozitív hatását”.

(vm)