„A vallásszabadság a béke útja” - XVI. Benedek béke világnapi üzenete

December 16-án, csütörtökön tették közzé XVI. Benedek pápa jövő év január elsejére, a 44. béke világnapra írt üzenetét, amelynek címe: „A vallásszabadság a béke útja”.

Mai adásunkban részletesebben ismertetjük a 15 pontból álló üzenet első három pontját.
Az újév kezdetén a pápa mindenekelőtt minden egyes személynek kifejezi jókívánságait. Megállapítja, hogy sajnos a most véget érő évet is sújtotta az üldöztetés, a diszkrimináció, a rettenetes erőszak, a vallási türelmetlenség. Gondolatban Irak szeretett földje felé fordul, ahol tovább folytatódik az erőszak. Október 31-én Bagdadban merényletet követtek el a város szír-katolikus székesegyháza ellen, amelynek következtében két pap és több mint 50 hívő veszítette életét a szentmise közben. Merényletet követtek el magánházak ellen is, félelmet ébresztve a keresztény közösségben. A pápa üzenetében saját és az egész egyház lelki közelségéről biztosítja a közel-keleti keresztényeket, mint ahogy ezt a térséggel foglalkozó vatikáni püspöki szinódus is konkrétan tanúsította a közelmúltban.

A pápa köszönetét fejezi ki azoknak a kormányoknak, amelyek az üldözött keresztények szenvedéseinek enyhítésére törekednek. Arra szólítja fel a katolikusokat, hogy imádkozzanak testvéreikért, akik szenvednek az erőszak és az intolerancia miatt.

Fájdalmas tény, hogy a világ egyes részein nincs vallásszabadság. A hívek életüket és személyes szabadságukat kockáztatják, ha nyilvánosan megvallják hitüket. Más régiókban a hívők és a vallási jelképek elleni előítéletek burkoltabb formában jelentkeznek. Jelenleg a keresztények képezik azt a vallási csoportot, amely a leginkább szenved üldöztetést hite miatt. Sokakat nap, mint nap ér sérelem; félelemben élnek Jézus Krisztusba vetett hitük miatt, illetve azért, mert vallásszabadságuk elismerését kérik. Ez elfogadhatatlan, mivel sérti Istent és az emberi méltóságot, valamint fenyegeti a biztonságot és a békét. Megakadályozza továbbá az ember hiteles, átfogó fejlődését.

A vallásszabadságban ugyanis kifejeződik az ember sajátossága, vagyis az, hogy személyes és társadalmi életét Istenhez rendeli. Isten világosságában értjük meg a maga teljességében a személy önazonosságát, értelmét és végcélját. Amikor önkényesen tagadják vagy korlátozzák ezt a szabadságot, ezáltal leszűkítik az emberről alkotott nézetet. A vallás nyilvános szerepének elhomályosítása azzal jár, hogy igazságtalan társadalmat hoznak létre, amely nem alkalmazkodik a személy igazi természetéhez. Ez pedig nem teszi lehetővé, hogy megvalósuljon a hiteles és tartós béke az egész emberi család számára.

A pápa arra buzdít minden jóakaratú embert, hogy újítsa meg elkötelezettségét egy olyan világ építésére, amelyben mindenki szabadon megvallhatja hitét, és teljes szívvel és lélekkel, teljes értelmével megélheti Isten iránti szeretetét.

Az élethez és a spirituális élethez való szent jog
2. A vallásszabadsághoz való jog a személy méltóságában gyökerezik, amelynek transzcendens természetét nem lehet figyelmen kívül hagyni, vagy elhanyagolni. Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette. Ezért minden embernek szent joga van a teljes életre, spirituális szempontból is. A transzcendenciára való nyitottság elismerése nélkül az ember önmagába zárkózik, és nem találja meg az élet értelmére vonatkozó kérdésekre a választ.

Az emberi méltóság alapvető elemeinek tiszteletben tartása, mint az élethez és a vallásszabadsághoz való jog, minden társadalmi és jogi norma erkölcsi legitimitásának feltétele – fejti ki újévi üzenetében XVI. Benedek pápa.

3. Az erkölcsi szabadság eredete a vallásszabadságban van. Megbonthatatlan kötelék fűzi egybe a szabadságot és a tiszteletet. A „Dignitatis humanae” k., vallásszabadságról szóló zsinati nyilatkozat tanítása szerint: „az erkölcsi törvény az egyes embert és a csoportokat arra kötelezi, hogy a maguk jogainak érvényesítésénél legyenek tekintettel mások jogaira, mások iránti kötelességeikre és mindenki közös javára” (7).

Egy olyan szabadság, amely Istennel szemben ellenséges, vagy közömbös, végül önmagát tagadja, és nem biztosítja a másik maradéktalan tiszteletét. Az az illúzió, hogy az erkölcsi relativizmusban megtaláljuk a békés egymás mellett élés kulcsát, valójában az emberek megosztottságához és méltóságuk tagadásához vezet. Szükség van tehát a személy egysége kettős: vallási és társadalmi dimenziójának elismerésére – hangsúlyozza békenapi üzenetének harmadik pontjában a Szentatya.
(vm)