„A halál nem az élet utolsó szava” – XVI. Benedek tanítása Giuliani Szent Veronika olasz misztikus kapucinus szerzetesnőről

A pápa a december 15-ei általános kihallgatáson a XVII. és XVIII. század fordulóján élt olasz kapucinus szerzetesnő, Giuliani Szent Veronika életéről beszélt a vatikáni VI. Pál teremben összegyűlt zarándokoknak. Bár nem a középkori misztikusok közé tartozik, mégis emlékezni kell rá, ugyanis december 27-én ünnepeljük születésének 350. évfordulóját. A XVI. Gergely pápa által 1839-ben szentté nyilvánított szerzetesnő 1660. december 27-én született a közép-itáliai Mercatellóban a család hetedik gyermekeként, akit szülei Orsolya névre kereszteltek. Fiatalon, 7 évesen a gyermekek elveszítették édesanyjukat, majd édesapjukkal Piacenza városába költöztek. Itt érezte meg először a fiatal Orsolya azt a vágyat, hogy életét Krisztusnak szentelje. Ez a hívás egyre csak erősebbé vált életében olyannyira, hogy 17 éves korában belépett a kapucinus szerzetesnők Cittá di Castello-i kolostorába. Életének további részét itt töltötte – vezette be tanítását XVI. Benedek.

Orsolya a kapucinus szerzetesközösségben a Veronika nevet kapta, ami annyit jelent: „igaz kép”. Nevének megfelelően Veronika valóban a keresztre feszített Krisztus valódi képévé vált élete során – mondta a pápa. Egy évvel kolostorba lépését követően ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tett, amely a Krisztus felé vezető út valódi kezdetét jelentette számára a Jézus szenvedéstörténetéhez fűződő bűnbánaton, misztikus élményeken, belső szenvedéseken át. 1716-ban, 56 éves korától ő volt a kolostor apátnője egészen haláláig, 1727-ig. 67 éves korában hunyt el, 50 évet töltött a Cittá di Castello-i kapucinus kolostorban.

Giuliani Szent Veronika sok írása ránk maradt – folytatta tanítását a pápa. Levelek, önéletrajzi adatok, versek, valamint naplója, amely az egyik legjelentősebb forrásnak számít élete megismeréséhez. Összesen mintegy 22 ezer oldal kézirat, amely 34 évnyi munka eredménye. Veronika kéziratai folyékony szövegek; nincsenek benne áthúzások, javítások, sem fejezetekre osztások vagy egyéb formázási kísérletek. Lelkisége erősen krisztológikus: magába foglalja a krisztusi szeretet megtapasztalásának élményét, mint a hű és őszinte jegyes, továbbá e szeretet viszonzásának eltökélt, erősen óhajtott vágyát. Ebből az élményből alakul ki Veronikának az egyház iránt érzett mély és fájdalmas szeretete is, amelyért imával és áldozattal tett, hasonlóképpen Krisztushoz, aki saját magát áldozta az emberekért.

A Szentatya tanításában hangsúlyozta: Veronika naplójának szinte minden oldalán olvasható, hogy a kapucinus apáca valakit mindig az Úr kegyelmébe ajánlott saját áldozatot hozva érte. Az egyház szükségletei és az egész világ megváltásának vágya volt legfontosabb számára, amelynek érdekében így írt: „Ó bűnnel élők, mindannyian közelítsetek Jézus szívéhez…, Ő nyitott karokkal vár titeket, hogy átölelhessen”.

Mindenkihez szeretettel fordult, szerzetesnő testvéreinek nagy figyelmet szentelt, megértéssel és megbocsájtással volt irántuk. Így foglalta össze küldetését: „Mi nem mehetünk a városokba, hogy hirdessük Isten szavát és a megtérésre hívjuk az embereket, hanem folyamatosan imádkoznunk kell azokért, akik megbántva érzik magukat”. Küldetését egyfajta köztes létben élte meg, amely az emberek és Isten, a bűnösök és a keresztre feszített Krisztus között jött létre.

Veronika élete során részt kívánt vállalni Jézus szenvedéséből olyannyira, hogy egyszer azt kéri Jézustól, hogy feszítse őt is keresztre – folytatta tanítását a Szentatya. Meg volt győződve arról, hogy Isten Országában él, viszont ezzel egyidőben a szentek segítségét kérte ahhoz, hogy földi élete során kísérjék őt el. Áldozatot kívánt hozni minden emberért, imádkozott, elviselte a szenvedést embertársaiért.

Szent Veronika írásaiban számos Biblia idézetet találunk – mondta a pápa. Ez is tökéletesen mutatja, hogy bensőséges kapcsolatban állt a Szentírással, amelyből lelkileg táplálkozott. Nemcsak, hogy kifejezi magát a Szentírás szavai által, hanem valóban megéli annak szavait, életté válnak benne a tanítások.

Giuliani Szent Veronika arra hív bennünket, hogy növekedjünk keresztény életünkben, az Úrral való egységben, a másokért való létben – buzdította a Szentatya a zarándokokat. Vegyünk részt a keresztre feszített Krisztus fájdalmas szeretetében a bűnösök megváltásáért, emeljük tekintetünket a Mennyek Országára, földi életünk végső céljára, ahol mindannyian együtt, örömben élhetünk Istennel. Arra hív bennünket, hogy nap, mint nap táplálkozzunk a Szentírás tanításából, amely segít meglágyítani szívünket és irányt adni életünknek. Giuliani Szent Veronika életének utolsó szavai jól összefoglalják misztikus élményeinek lényegét: „Megtaláltam a Szeretetet, a Szeretet megmutatkozott előttem. Köszönöm!” – fejezte be tanítását a Szentatya az olasz misztikus szentről.

(hh)