Janka Ferenc atya, a CCEE főtitkár-helyettesének beszámolója a loretói európai ifjúsági találkozóról

December 10-én, a loretói Szűz Mária búcsújának ünnepén, fejeződött be az az ötnapos Európai ifjúsági találkozó, amit “EurHope”-tól – “EurHome”-ig, azaz “Európa reményétől – “Európa otthoná”-ig címmel szervezett a loretói II. János Pál központ.

A Világiak Pápai Tanácsa védnöksége alatt megszervezett találkozón 19 európai ország püspöki konferenciáinak fiatal küldöttei vettek részt. Magyarországot két pécsi egyházmegyés fiatal képviselte, egy további magyar résztvevő volt a Délvidékről is.

Az én feladatom a CCEE titkárságának képviselete volt az esetleges további együttműködés távlatainak vizsgálata. A fiatalok pasztorációjára ugyanis a CCEE-nek jelenleg nincs külön fóruma, de a Katekézis, Iskola és Egyetem bizottságunk egyetemi szekciójának rendezvényeire olyan országokból, ahol nincs külön egyetemi pasztorációs struktúra gyakran az ifjúsági referensek jönnek. Egyébként sem lehet és nem is érdemes teljesen különválasztani az egyetemisták és a fiatalok pasztorációját, hiszen itt átfedések vannak. A CCEE általános célja egyébként is a katolikus szinergia előmozdítása, vagyis mindazok összefogása, akik egy-egy területen az egyházért tesznek, tenni akarnak.

A találkozó alcíme II. János Páltól kölcsönzött kifejezés: “Ez a ti házatok - Loreto az európai fiatalok lelki fővárosa”. 1995-ben az adriai tenger túlsó partján zajló délszláv háború idején hívta ide a Pápa Európa fiataljait hogy a szeretet civilizációjának megteremtésére bátorítsa őket. A názáreti ház az angyali üdvözletnek és Jézus gyermekkorának helyszíne. Jézus és Mária háza, az Isten és az ember háza, mindenki otthona. Az Isten és az ember kapcsolatának távlatában beszélt a pápa az új, az egységes európai házról is, Európa lelki megújulásának szükségességéről is. 2004-ben pedig ide vezetett utolsó Rómán kívüli útja. II. János Pál pápát első alkalommal négyszázezer, másodszor félmillió fiatal fogadta. A közelmúltban Benedek pápa is elzarándokolt ide.

A loretói zarándokhely a názáreti ház körül alakult ki. Ezt a XIII. sz. végén a keresztes lovagok menekítették el a Szentföldről a szaracénok elől. Az archeológiai vizsgálatok is megerősítették azt, hogy az építmény Jézus korabeli és a hagyomány által a názáreti házként tisztelt barlanglakáshoz teljességgel illeszkedik. A loretói Mária szentély mára évente kb. négymillió zarándokot fogadó búcsújáró hely. 2000-ben épült fel II. János Pál javaslatára az az immár róla elnevezett ifjúsági központ, amely azóta is rendszeresen fogadja az ideérkező fiatalokat és szervez regionális és európai találkozókat.

A találkozó öt főelőadása a ház, az otthon gondolatát járta körül. „A ház, mint egy beteljesült, boldog és sikeres élet utáni vágy”, „Ne féljetek az életeteket az egyházzal és az egyházban élni”. „Betánia a barátság háza”, „Názáret a meghallgatás háza”. „A Krisztusi alapra épített ház, Mária a vendégszerető és a befogadó egyház példája”.

Az előadók közül kiemelném a kínai Maria Ko Ha Fong, szalézi nővért, aki fél évet Kínában fél évet Európában tölt el. Előadásában a tér, az idő és a kapcsolatok szempontjából közelítette meg az üdvösség kérdését. A kiválóan összekapcsolt képek és szövegek, a hozzájuk fűzött kommentárok megszokott fogalmainkat ismét a misztérium döbbenetes újdonságának és kifürkészhetetlen tágasságának távlatába állította.

A közös imádságok, a közösen ünnepelt eukarisztia, az énekkel és elmélkedéssel egybekötött szentségimádás, a jelenlévő atyákkal való személyes beszélgetés és gyónási lehetőség egy lelkigyakorlat légkörét adták.

Bátorító színfoltja volt a találkozónak egy román orthodox csoport, akik fiatal és rokonszenves papjukkal együtt vettek részt a találkozón, a közös imádságokon és már hosszabb ideje részt vesznek a loretói rendezvényeken.

Ferenc atya milyen személyes élménnyel tért haza?

A szent helyek számomra többnyire a hétköznapiság, a majdnem közönséges banalitás és az elképesztő szentség együttes érzésével lepnek meg.

Pilinszky az „Azt hiszem” című versében mondja, „hogy olykor elfog a szeret tériszonya és kicsinyes aggodalma”. A tériszony a szeretet magasságát immár nem bíró félelem szédülése, a kicsinyes aggodalom pedig az apróságoknak túl nagy jelentőséget tulajdonító gyilkos bizalmatlanság.

A szeretet tériszonya és kicsinyes aggodalma a zarándok megérkezésének, megtérésének és imájának küszöbe. Az Istennel való találkozás a költő gyönyörű intuícióján innen és túl van. A bűnbánat, és az ima által beléphetünk a titok szent terébe. Szent Ignác rövid költői sírfelirata lebbent fel valamit ennek a belátásnak a távlatából, ami Hölderlin közvetítésével vonult be az irodalomba:

„Non coerceri maximo,contineri tamen a minimo, divinum est." Amit a legnagyobb sem képes lehatárolni és mégis jelen van a legkisebben is, az az igazán isteni.