A Guadalupei Szűz Mária ünnepe a latin-amerikai kontinensen

Minden évben 20 millió zarándok látogat el a Mexikóban található híres Mária-kegyhelyre. XVI. Benedek vasárnapi Úrangyala imádságában utalt a latin-amerikai kontinens védőszentjének ünnepére. Hívek nagy számban vesznek részt ezekben a napokban a szertartásokon, amelyekkel megemlékeznek Mexikó és az egész kontinens védőszentjéről. A Guadalupei Szűz Mária megjelent Juan Diego indiánnak, akit II. János Pál 2002-ben avatott szentté.

1531. december 9-12. között történt rendkívüli események jelentős hatással voltak a kontinens következő 500 évére. Az 55 éves Juan Diego, aki 7 évvel korábban lett kereszténnyé december 9-én a Tepeyac-dombon haladt át útban a szentmisére. Megjelent előtte Szűz Mária és azt a feladatot adta neki, hogy menjen el a püspökhöz és kérje meg, hogy építsen egy templomot a domb lábánál. A főpásztor bizonyítékot kért az indiántól, akinek a nagybátyja időközben súlyosan megbetegedett. Szűz Mária megígérte, hogy meggyógyítja a nagybátyját és arra szólította fel, hogy a dombon szedjen virágot és vigye el neki. Köpönyegébe gyűjtve a virágokat, a püspökhöz sietett és letérdelve előtte kihullottak lába elé a virágok. Köpönyegében pedig megjelent a Guadaplupei Szűz Mária képe pontosan úgy, ahogy korábban Juan Diegónak is: sötétbőrű, sárga ruháját fedő kék köpenyét csillagok borítják. Ezt látva a főpásztor is térdre hullott. Ettől kezdve indult el a Guadalupei Mária-tisztelet és a csodák hosszú története. IX. Kelemen 1667-ben bullát kiadva alapította meg a Guadalupei Madonna ünnepét.

1666-ban kezdődtek meg Juan Diego köpenyének első vizsgálatai. Az elmúlt 350 évben számos tudományos vizsgálatnak vetették alá a szegényes ruhadarabon látható megmagyarázhatatlan lenyomatot. Még a NASA, az amerikai űrkutató intézet is tanulmányozta. Az agavéból készült köpeny általában 20-30 év alatt tönkremegy. Juan Diego ruhadarabja azonban közel 500 éve változatlan formában megmaradt. Az 1791-ben ráborult sav kárt tett benne, de egy hónap alatt magától helyreállt eredeti formája. A szöveten nincs nyoma festéknek vagy színezőanyagnak, ahogy vizsgálatait követve 1936-ban a fizika Nobel-díjas Richard Khun megállapította. Az 1979-ben készített infravörös fénykép feltárta, hogy nem emberi kéz alkotta az ábrázolást. A NASA közelmúltbeli eredményei szerint a ruhadarab se belső, se külső oldalán nincs színezék, hanem az felülete fölött lebeg 3 tizedmilliméter távolságban.

A Szűz Mária mellkasán lógó nyakék tipikus viselete volt a gyermeket váró indián anyáknak a korban. Egy orvos sztetoszkóját a Szűz Mária hasára helyezve ritmikus szívverést tapasztalt, mint ahogy az anyai méhben található embrióknál megszokott. 1951-ben José Carlos Salinas Chávez fényképész kinagyította a Szűz pupillájáról készített fotóját, amelyben Juan Diego alakja látható. 1977-ben José Aste Tonsmann perui mérnöknek a szatellit felvételek részleteinek kiértékelésére használt komputertechnika segítségével sikerült 2500-szorosára kinagyítania a Szűz Mária íriszét, amelyben látható az egész jelenet, amikor Juan Diego feltárja köpönyegét a püspök előtt nagyrészt azonosíthatatlan személyek között, akik szintén jelen voltak abban a pillanatban. Mindez 8mm nagyságban, Szűz Mária pupillájának átmérőjében.

II. János Pál 2002. július 31-én az indián Juan Diego szentté avatása alkalmából mondott homíliájában hangsúlyozta: „A guadalupei esemény az evangelizáció kezdetét jelentette olyan életerővel, amely minden várakozást felülmúlt. Krisztus üzenete Anyján keresztül az indián kultúra központi elemeit használta fel, megtisztítva adta át nekik az üdvözülés jelentőségét. Guadalupe és Juan Diego komoly egyházi, misszionárius jelentőséggel rendelkeznek. A helyi kultúrába tökéletesen beágyazott evangelizáció modelljei – mutatott rá II. János Pál pápa.

(sv)