Keresztény válasz a szekularizmusra – P. Raniero Cantalamessa második adventi prédikációja

December 10-én, pénteken reggel P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház prédikátora, a Szentatya jelenlétében megtartotta második adventi elmélkedését az Apostoli Palota Redemptoris Mater kápolnájában. Hangsúlyozta, hogy a hívő számára az örökkévalóság nem pusztán remény, hanem valós jelenlét, amelynek az időben a Szentlélek a neve.

Ezért a keresztény válasz a szekularizmusra nem filozófiai elméleten, hanem egy eseményen alapul, mégpedig a Jézus Krisztussal való találkozáson. Cantalamessa atya rámutatott azokra a negatív következményekre, amelyek az örökkévalóság eszméjének elhalványulásából fakadnak napjainkban. Az örök élet utáni vágy eltorzul és átveszi helyét a „jól élni most” frenetikus hajhászása. Az örök élet távlatának letűnésével az emberi szenvedés kétszeresen abszurddá válik.

A pápai ház szónoka elmélkedésében felidézett egy BBC által közvetített „világi temetést”. A „humanista szertartás” kommentátora így vigasztalta az elhunyt hozzátartozóit: „Ne legyünk szomorúak, mert hálásak lehetünk, ha valaki 78 éven át jól, megelégedetten élt”. Felmerül a kérdés – mondta P. Cantalamessa, hogy kinek kell hálásnak lennünk? Egy ilyen világi temetés még inkább nyilvánvalóvá teszi az ember teljes vereségét a halállal szemben.

Az örökkévalóságba vetett hit nem pusztán az evangelizálást szolgálja, hanem azt is, hogy új lendülettel induljunk el az életszentség útján. Szent Bernáttal együtt minden problémával szemben tegyük fel a kérdést: „Quid hoc ad aeternitatem?”- azaz mi ennek a jelentősége az örökkévalósághoz képest? – fejezte be második adventi prédikációját P. Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház prédikátora.

(vm)