A fellendülés ellentmondásai – a IOR vatikáni pénzintézet igazgatójának cikke az Osservatore Romano-ban

Hiányzik egy átfogó stratégia a gazdasági fejlődéshez – hangsúlyozza írásában Ettore Gotti-Tedeschi. Véleménye szerint nem lehetséges, hogy a nyugati gazdaság hamarosan fenntartható módon növekedjen. Fellendül egy kicsit a bevezetett manővereknek köszönhetően, de valójában hiányoznak egy igazi új növekedés alapjai. Melyek tehát valójában a fellendülés elindításának igazi feltételei? – teszi fel a kérdést. Pontos választ nem lehet adni rá, mert a problémák nem mindegyike jól ismert. Továbbá minden gazdasági szektor másképpen néz vele szembe és a válság számos okát széles körben alulértékelik.

Rövidtávon hasznos lenne, ha egyezmény születne az országok között a megszorítások idejére, amely képes lenne az utóbbi években felhalmozódott hatalmas adósság-állomány felszámolására. Úgy tűnik azonban, hogy senki sem hajlandó áldozatokat hozni és mindenki másokkal akarja ezeket megfizettetni.

Hosszútávon viszont a nyugati világ új növekedése feltételezi a születések számának fellendülését és a gazdasági rendszerek produktivitását. Mindkét feltétel azonban nehezen megvalósítható. A gyermekeket ugyanis nem ismerik el, mint a fejlődés tényezőit, míg a termelékenységet pusztán társadalmi megegyezésekre alapozzák, amelyek a versenyképesség elnyerésére irányulnak. Attól lehet tartani, hogy hamarosan a még rendelkezésre álló erőforrások kimerítésére irányuló útra lépünk, vagyis elsősorban a megtakarítások felhasználására. Továbbá a gazdaságot domináló országok közötti megegyezés nehéznek tűnik, mivel a válsággal szemben kormányaik teljesen ellentétes stratégiákat alkalmaznak.

Az Egyesült Államokban, ahonnan a jelenlegi válsághelyzet ered, most olyan intézkedésekre készülnek, amelyek növelik az inflációt. Protekcionista lépésekkel fenyeget a kínai import terén, amelyek a hazai árak inflálódását okozzák, leértékelve a dollár értékét. Európa viszont inflációellenes politikát alkalmaz, szemben az Egyesült Államokkal. Privatizálja az államadósságot, a bankokét és a vállalkozásokét a 0%-os kamatpolitika által, amely a családok megtakarításaira helyezi át az adósságterhet.

Ázsiában az újradimenzionált növekedés az exportok újraimportálásán alapszik hazai keresletet teremtve. Ez azonban a fizetések és a költségek növekedéséhez vezet, aminek következtében csökken a piaci versenyképesség. Kína ezért fektet be Afrikába, ahol azon túl, hogy ellenőrzést gyakorol a nyersanyagok fölött, át kívánja helyezni a termelést az alacsony költségek miatt.

A legnyilvánvalóbb ellentmondások a kisebb arányú ázsiai növekedésben, az amerikai inflációs és az európai infláció ellenes politikában tűnnek fel. Ez utóbbi a hatékonyságot, a költségcsökkentést, az állami kiadások megfékezését keresi, valamint az adócsalások és a pazarlás elleni küzdelemben nyilvánul meg. Az újabb adók bevezetésének kísérlete azonban csak a magánszektor meggyengüléséhez vezetne, ami semmiképpen nem növekedési stratégia – zárja az Osservatore Romano vatikáni napilapban közzé tett cikkét Ettore Gotti-Tedeschi, a IOR, vatikáni pénzintézet igazgatója.

(sv)