A fellendülés ellentmondásai – a IOR vatikáni pénzintézet igazgatójának cikke az Osservatore
Romano-ban
Hiányzik egy átfogó stratégia a gazdasági fejlődéshez – hangsúlyozza írásában Ettore
Gotti-Tedeschi. Véleménye szerint nem lehetséges, hogy a nyugati gazdaság hamarosan
fenntartható módon növekedjen. Fellendül egy kicsit a bevezetett manővereknek köszönhetően,
de valójában hiányoznak egy igazi új növekedés alapjai. Melyek tehát valójában a fellendülés
elindításának igazi feltételei? – teszi fel a kérdést. Pontos választ nem lehet adni
rá, mert a problémák nem mindegyike jól ismert. Továbbá minden gazdasági szektor másképpen
néz vele szembe és a válság számos okát széles körben alulértékelik.
Rövidtávon
hasznos lenne, ha egyezmény születne az országok között a megszorítások idejére, amely
képes lenne az utóbbi években felhalmozódott hatalmas adósság-állomány felszámolására.
Úgy tűnik azonban, hogy senki sem hajlandó áldozatokat hozni és mindenki másokkal
akarja ezeket megfizettetni.
Hosszútávon viszont a nyugati világ új növekedése
feltételezi a születések számának fellendülését és a gazdasági rendszerek produktivitását.
Mindkét feltétel azonban nehezen megvalósítható. A gyermekeket ugyanis nem ismerik
el, mint a fejlődés tényezőit, míg a termelékenységet pusztán társadalmi megegyezésekre
alapozzák, amelyek a versenyképesség elnyerésére irányulnak. Attól lehet tartani,
hogy hamarosan a még rendelkezésre álló erőforrások kimerítésére irányuló útra lépünk,
vagyis elsősorban a megtakarítások felhasználására. Továbbá a gazdaságot domináló
országok közötti megegyezés nehéznek tűnik, mivel a válsággal szemben kormányaik teljesen
ellentétes stratégiákat alkalmaznak.
Az Egyesült Államokban, ahonnan a jelenlegi
válsághelyzet ered, most olyan intézkedésekre készülnek, amelyek növelik az inflációt.
Protekcionista lépésekkel fenyeget a kínai import terén, amelyek a hazai árak inflálódását
okozzák, leértékelve a dollár értékét. Európa viszont inflációellenes politikát alkalmaz,
szemben az Egyesült Államokkal. Privatizálja az államadósságot, a bankokét és a vállalkozásokét
a 0%-os kamatpolitika által, amely a családok megtakarításaira helyezi át az adósságterhet.
Ázsiában az újradimenzionált növekedés az exportok újraimportálásán alapszik
hazai keresletet teremtve. Ez azonban a fizetések és a költségek növekedéséhez vezet,
aminek következtében csökken a piaci versenyképesség. Kína ezért fektet be Afrikába,
ahol azon túl, hogy ellenőrzést gyakorol a nyersanyagok fölött, át kívánja helyezni
a termelést az alacsony költségek miatt.
A legnyilvánvalóbb ellentmondások
a kisebb arányú ázsiai növekedésben, az amerikai inflációs és az európai infláció
ellenes politikában tűnnek fel. Ez utóbbi a hatékonyságot, a költségcsökkentést, az
állami kiadások megfékezését keresi, valamint az adócsalások és a pazarlás elleni
küzdelemben nyilvánul meg. Az újabb adók bevezetésének kísérlete azonban csak a magánszektor
meggyengüléséhez vezetne, ami semmiképpen nem növekedési stratégia – zárja az Osservatore
Romano vatikáni napilapban közzé tett cikkét Ettore Gotti-Tedeschi, a IOR, vatikáni
pénzintézet igazgatója.