„Az igazság, a helyesen értelmezett szeretettel együtt, mindig az első helyen áll” – gondolatok a XVI. Benedek pápával készített interjúkötetből

November 23-án mutatták be Peter Seewald német újságíró könyvét, amely a pápával nyáron folytatott egyhetes beszélgetés szövegét tartalmazza. „A világ világossága” c. új mű, amely az olasszal egyidejűleg egyéb nyelveken is megjelent, 18 fejezetből áll. Ezeket három rész szerint csoportosították: „az idők jelei”, „a pápaság” és „mi felé tartunk” címmel.
A rendkívüli érdeklődéssel várt és fogadott könyvben XVI. Benedek pápa korunk legégetőbb kérdéseire válaszol személyes hangnemben. Most az Osservatore Romano vatikáni napilap november 21-i száma alapján ismertetjük a kötet főbb gondolatait.
A kereszténység öröme
Egész életemet mindig áthatotta egy vezérgondolat: a kereszténység örömet ad, kiszélesíti a látóhatárt. Végül is elviselhetetlen lenne egy olyan élet, amely folyamatosan mindig valami ellen szólna.
Egy a koldusok közül
Ami a pápát illeti, ő sem más, mint egy szegény koldus Isten előtt, még inkább, mint mások. Természetesen elsősorban mindig imádkozom az Úrhoz, akihez, úgymond régi barátság fűz. De fohászkodom a szentekhez is. Nagy barátja vagyok Ágostonnak, Bonaventurának és Aquinói Szent Tamásnak. Nekik tehát ezt mondom: „segítsetek”! Azután Isten Anyja mindig és minden körülmény között fontos vonatkozási pont. Ebben az értelemben beilleszkedem a szentek közösségébe. Velük együtt, általuk megerősítve beszélek a Jóistennel, főleg koldulva, de egyben megköszönve, vagy egyszerűen csak megelégedéssel.
A nehézségek
A nehézségekkel is számoltam. Mindenekelőtt azonban nagyon óvatosnak kellene lenni egy pápa értékelésében, hogy jelentős-e vagy sem, amikor még életben van. Csak utólag lehet megállapítani, hogy egy dolog, vagy egy személy milyen helyet foglal el a történelem egészében. Nyilvánvaló volt, hogy nem számíthattam állandóan örömteli légkörre, figyelembe véve a jelenlegi világhelyzetet, az összes pusztító erőt, az ellentmondásokat, a fenyegetéseket és tévedéseket. Ha mindig csak egyetértéssel találkoztam volna, fel kellett volna tennem magamnak a kérdést, hogy valóban a maga teljességében hirdetem-e az evangéliumot?
A visszaélések sokkoló hatása
A tények nem voltak számomra teljesen meglepőek. A Hittani Kongregációban foglalkoztam az amerikai esetekkel, láttam, hogy Írországban is fokozódik a helyzet. A méretek azonban óriási sokkot okoztak. Péter székébe való megválasztásom óta többször is találkoztam szexuális visszaélések áldozataival. Három és fél évvel ezelőtt, 2006 októberében, az ír püspökökhöz intézett beszédemben arra kértem őket, hogy „derítsék ki az igazságot, mindarról, ami a múltban történt, hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek révén elkerülik, hogy a jövőben hasonló tettek előfordulhassanak. Biztosítsák az igazságosság alapelvének maradéktalan tiszteletben tartását és főleg gyógyítsák az áldozatokat és mindazokat, akiket ezek a szörnyű bűntettek sújtottak”.
Nehéz volt elviselni az ilyen módon beszennyezett papság és vele együtt a katolikus egyház látványát. Ebben a pillanatban azonban fontos volt szem előtt tartani azt a tényt, hogy az egyházban létezik a jó és nem pusztán ezek a rettenetes dolgok.
A média és a visszaélések
Nyilvánvaló volt, hogy a média működését nem kizárólag az igazság keresése vezérelte, hanem élvezetet találtak abban, hogy nyilvánosan kigúnyolják az egyházat, arra törekedve, hogy hitelét veszítse. Mégis fontos volt, hogy világos legyen mindenki számára: hálásnak kell lennünk, amíg arról van szó, hogy fényt kell deríteni az igazságra. Az igazság, a helyesen értelmezett szeretettel együtt, mindig első helyen áll. A média nem tájékoztathatott volna ezekről a dolgokról, ha az egyházban nem lett volna jelen a rossz. Mivel a rossz jelen volt az egyházban, a többiek ezért fordulhattak ellene.
A haladás
Felmerül a „haladás” kifejezés problematikája. A modernség saját útját kereste, a haladás és a szabadság eszményképét követve. De mi a haladás? Ma látjuk, hogy a haladás lehet pusztító is. Ezért kell elmélkednünk arról, hogy milyen kritériumokat fogadjunk el ahhoz, hogy a haladás valóban haladás legyen.
(vm)