Advent első vasárnapjának vigíliáján a pápa az életet mindig tiszteletben tartó kultúra érdekében emelte fel szavát

Olyan kulturális áramlatokkal szemben, amelyek különféle ürügyekkel a lelkiismeretek elaltatására törekszenek, az egyház ismételten leszögezi: a megfogant életet mindig a legnagyobb gonddal kell védelmezni – fejtette ki XVI. Benedek pápa november 27-én, szombaton a Szent Péter bazilikában megtartott vesperáson. A liturgiát a születendő életért végzett imavirrasztás előzte meg, amelyet a pápa hirdetett meg november 14-én. Az imavirrasztáshoz az egész világon csatlakoztak plébániák, egyházi közösségek, mozgalmak és társulások.

A pápa felhívást intézett a politikai, gazdasági élet felelőseihez, a tömegtájékoztatás, az orvostudomány képviselőihez, hogy fáradozzanak az életet mindig tiszteletben tartó kultúra előmozdításán.

A Jézus Krisztusba vetett hit azt jelenti, hogy új tekintettel szemléljük az embert. Az Úr ugyanis isteni életének részesévé tesz bennünket. A tapasztalat és a józan ész azt bizonyítják, hogy az ember értelmes és akarattal rendelkező lény, öntudatos és szabad, megismételhetetlen és pótolhatatlan, minden földi valóság csúcspontja, aki igényli, hogy önmagáért való értékként ismerjék el, tisztelettel és szeretettel fogadják be minden körülmény között. Az embernek joga van ahhoz, hogy ne birtokolni való tárgyként kezeljék, vagy tetszés szerint manipulálják, hogy ne fokozzák le mások hasznát és érdekeit szolgáló eszközzé.

A mindenki iránti szeretet, ha őszinte, spontán átalakul a legvédtelenebbek és legszegényebbek iránti megkülönböztetett gondoskodássá. Az egyház ebben az összefüggésben fordítja figyelmét a születendő, törékeny élet felé, amelyet a leginkább fenyeget az emberek önzése és a lelkiismeretek elhomályosítása. Maga a tudomány rámutat az anya méhében lévő magzat önállóságára, amely képes az anyával való kölcsönhatásra. A biológiai folyamatok összehangoltsága, a fejlődés folyamatossága, a szervezet növekvő összetettsége azt bizonyítja, hogy nem egy biológiai anyaghalmazról van szó, hanem dinamikus és csodálatosan rendezett élőlényről, az emberi faj új egyedéről. Így volt ez Jézussal Mária ölében, így volt mindannyiunkkal édesanyánk méhében.

Az Úr megtestesülése és az emberi élet kezdete bensőséges kapcsolatban vannak egymással. Az első azt nyilatkoztatja ki, hogy minden emberi élet rendkívül magasrendű és semmi máshoz nem fogható méltósággal rendelkezik: egymástól elválaszthatatlanul él a spirituális és anyagi dimenzióban. A világ részét alkotja, de nyitott a végtelen távlataira, képes arra, hogy párbeszédet folytasson Istennel és befogadja magába őt.

Meghatottan és hálával telve ébredjünk tudatára minden ember értékére, semmihez sem hasonlítható méltóságára és arra a nagy felelősségre, amellyel mindenkinek tartozunk.
Sajnos a gyermekek életét születésük után is sok veszély fenyegeti: sorsukra hagyják őket, továbbá ki vannak téve az éhség, a nyomor, a betegségek, a visszaélések, az erőszak, a kizsákmányolás csapásainak. Jogaik sokféle megsértése fájdalmasan megsebzi minden jóakaratú ember lelkiismeretét – mondta az adventi vesperáson tartott homíliájában a pápa, majd felhívást intézett a politikai, gazdasági élet főszereplőihez, a tömegtájékoztatás képviselőihez: tegyenek meg mindent egy emberi életet tiszteletben tartó kultúra előmozdítására.

Végül XVI. Benedek a születendő életet Mária oltalmába ajánlotta, aki hitével, gondoskodó szeretetével befogadta anyai ölébe Isten emberré lett Fiát.
Ave, verum Corpus, natum de Maria Virgine!

(vm)