„Az élet azt jelenti, hogy Krisztussal vagyunk, mert ahol Krisztus van, ott van királysága is” – XVI. Benedek szavai a vasárnapi Úrangyala imádság során

A Szentatya vasárnap délben az Úrangyala imádság előtt mondott beszédében utalt a Krisztus Király ünnepén éppen véget ért szentmisére, amelyet a Bíborosi Kollégium 24 új tagjával mutatott be, akiket a szombati konzisztórium során kreált bíborossá. Miután a hívekkel elimádkozta a Mária-imádságot felhívást intézett az iraki keresztények és a „pro Orantibus” imanap érdekében.

Az olasz püspökök meghívására az ország egyházi közösségei ezen a napon imádkoznak a keresztényekért, akik üldöztetés és diszkrimináció miatt szenvednek, különösen Irakban. A pápa csatlakozott az élet és a béke Istenéhez fohászkodók kórusához, hogy a világ minden részén mindenkinek biztosítsák a vallásszabadságot. Lelki közelségét fejezte ki ezeknek a testvéreknek a hitről tett magas fokú tanúságtételükért.

A Szentatya felidézte Szűz Mária bemutatását a templomban. Ezen az ünnepen az egyház különös szeretettel fordul a klauzúrás, az az szemlélődő életformát folytató szerzetesek és szerzetesnők felé. Ez a „pro Orantibus” kezdeményezés megújítja a meghívást ezeknek a közösségeknek a konkrét támogatására, amelyre a pápa szívből jövő apostoli áldását adta.

Ezen a vasárnapon emlékeznek meg az országutak áldozatairól is. XVI. Benedek hangsúlyozta, hogy imáiba foglalja őket és a megelőzés folytatására buzdított, amely jó eredményekkel jár. Kiemelte: az óvatosság és a szabályok betartása önmagunk és mások védelmének elsődleges formája.

Az Úrangyala előtt mondott beszédében a pápa Krisztus Király ünnepéről szólt, amelyet XI. Piusz vezetett be 1925-ben. A II. Vatikáni Zsinatot követően került a liturgikus év végére. Lukács evangéliuma Jézus királyi mivoltát a keresztre feszítés pillanatában mutatja be. A nép elöljárói és a katonák kigúnyolták a „minden teremtmény elsőszülöttjét” (Kol. 1,15) és próbára tették, hogy meglássák, van-e hatalma megszabadítani magát a haláltól. Ennek ellenére Jézus a kereszten is Isten marad, aki a szeretet. Ott megismerhetjük Őt: Jézus életet ad nekünk, mert az életet Isten adja. Azért adhatja nekünk, mert Istennel egylényegű.

Az Úr látszólag egy a gonosztevőkkel a két lator között. Egyikük azonban bűneinek tudatában megnyílik az igazságra, elérkezik a hithez és kéri a Zsidók királyát: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz uralmaddal”. Tőle, aki „előbb van mindennél, s minden benne áll fönn” (Kol. 1,17), a jobb lator azonnal elnyeri a bocsánatot és a Mennyek országába való belépés örömét. „Bizony mondom neked: ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk. 23,43) Ezekkel a szavakkal Jézus a kereszt trónjáról befogad minden embert végtelen könyörülettel. Szent Ambrus szerint ez szép példája annak a megtérésnek, amelyre törekedni kell. A latornak megadatott a bocsánat és a kegyelem sokkal bőségesebb a vártnál. Az Úr valójában mindig sokkal többet ad, mint amennyit kérünk Tőle. Az élet azt jelenti, hogy Krisztussal vagyunk, mert ahol Krisztus van, ott van királysága is.

Ezután XVI. Benedek hangsúlyozta: a szeretet útja, amelyet az Úr feltár előttünk és amelynek követésére hív bennünket, megtalálható a keresztény művészetben is. Ősi hagyomány szerint a szent épületek megformálásánál megszokottá vált, hogy a keleti oldalon rendszerint a királyként visszatérő Urat ábrázolják, a remény jeleként; a nyugati oldalon pedig az Utolsó ítéletet, mint saját életünk felelősségének jelképét. Egyrészt remény Isten végtelen szeretetébe, másrészt elkötelezettség arra, hogy életünket Isten szeretete szerint rendezzük.

Amikor az Újszövetség ihlette Jézus-ábrázolásokról elmélkedünk, ez arra vezet bennünket, hogy megértsük Isten Igéje alázatosságának fenség, hogy megemlékezzünk földi életéről, szenvedéséről, üdvözítő haláláról, a megváltásról, amely ebből származik a világban – idézte a pápa a 691-ben vagy 692-ben megtartott zsinat tanítását. Azért van erre szükségünk, hogy képesek legyünk felismerni a Keresztre feszített Jézus átszúrt szívében Isten misztériumát. Végül Szűz Mária oltalmába ajánlotta a Bíborosi Kollégium új tagjait és az örökkévalóság felé tartó földi zarándokutunkat.

(sv)