Szombaton délelőtt XVI. Benedek 24 új bíborost kreált. Közülük 20 a pápaválasztó és
4 a nem választó bíboros. A Bíborosi Kollégium tagjainak száma 203-ra emelkedett,
amelyből 121 a pápaválasztó és 82 a nem választó bíboros.
Összesen 15 az európaiak
száma, a 10 olasz mellett egy lengyel, egy svájci, egy spanyol és két német kap helyet.
Az 57 éves Reinhard Marx, München-Freising érseke lett a Bíborosi Kollégium legfiatalabb
tagja. Afrikából 4-en kaptak bíbort: Egyiptomból, Kongóból, Zambiából és Guineából.
Ázsia egyetlen új bíborossal büszkélkedhet a Sri Lanka-i Malcolm Ranjith-tal, Colombo
érsekével. Az amerikai kontinens 4 új bíborossal gazdagodott. Ketten az Egyesült Államokból
valók: Raymond Burke, az Apostoli Szignatúra legfelsőbb bíróságának prefektusa; valamint
Donald Wuerl Washington érseke. Dél-Amerikában az equadori Raul Eduardo Vela Chiliboga,
Chito nyugalmazott érseke és a brazil Raymundo Damasceno Assis, Aparecida érseke nyerte
el a méltó bíborosi rangot.
Az új négy 80 év feletti bíboros között találjuk
a spanyol José Manuel Estepa Llaurens-t, nyugalmazott tábori lelkészt; az olasz Elio
Sgreccia-t, a Pápai Életvédő Akadémia korábbi elnökét; a német Walter Brandmüller-t,
a Pápai Történettudományi Tanács korábbi elnökét; valamint Domenico Bartolucci-t,
a Sixtus-kápolna kórusának korábbi vezetőjét.
A Bíborosi Kollégium ősi intézményét
az évszázadok során a pápák számos alkalommal megreformálták. VI. Pál 1970-es Motu
Proprio-jával (Ingravescentem aetatem) bevezette, hogy a 80 évüket betöltött bíborosok
elvesztik jogukat a konklávén való részvételhez, vagyis, hogy pápát válasszanak. Továbbá
a Római Kúriában, a Szentszék és Vatikán Városállam más szerveiben dolgozó bíborosok
ebben az életkorban kell, hogy befejezzék szolgálatukat. VI. Pál az 1973-as titkos
konzisztórium alkalmával 120-ban állapította meg a pápaválasztó bíborosok számát.
II. János Pál és XVI. Benedek is megerősítette ezt az előírást, bár a lengyel pápa
néhány alkalommal 135-re emelte számukat.
A bíborosok három alapvető feladatot
töltenek be a Kánonjogi Kódex 349. kánonja szerint: pápát választanak, tanácsot adnak
a pápának a konzisztóriumokon a nagyobb jelentőségű kérdésekben, valamint segítik
a Szentatyát az egyetemes egyház mindennapi irányításában a Kúria legfontosabb dikasztériumainak
felelőseiként.