Első rész: Szükségünk van-e egy harmadik vatikáni zsinatra? – P. Kowalczyk SJ rovata

Ki adhat erre választ? Amikor Angelo Roncalli-t XII. Piusz utódává választották, sok megfigyelő azt tartotta, hogy „átmeneti” pápaság következik. Roncalli megválasztásakor 76 éves volt. Néhány hónappal később XXIII. János kezdeményezte a zsinat összehívását, amely megváltoztatta az egyházat. A Kúria munkatársai közül sokan azt tartották, hogy egy új zsinat összehívásának ötlete egyáltalán nem lenne helyénvaló. Az egyházban elterjedt volt az a nézet, hogy mivel az I. vatikáni zsinat 1870-ben szentesítette a pápai tévedhetetlenséget, a pápa képes arra, hogy egyedül szembe nézzen minden kérdéssel.

XXIII. János, aki éppen az ellenkezőjét gondolta, leküzdött minden nehézséget. Honnan eredt az a szilárd meggyőződése, hogy egy olyan nagy vállalkozásba kezdjen, mint amilyen egy egyetemes zsinat? Ő maga mondta: „Ami az én egyszerű személyemet illeti, nem szeretek különleges inspirációkra hivatkozni. Megelégszem a helyes tanítással, amely azt állítja, hogy minden Istentől jön. Ezért a zsinat ötletét is ilyen inspirációnak tekintettem”. (Igen!) Valóban Ő az, aki elvezeti egyházát „a teljes igazságra”. Vagyis a Szentlélek sugallta Roncalli pápának, hogy hívja össze a zsinatot, amely „mérföldkővé vált az egyház kétezer éves történelmében” – ahogy ezt II. János Pál megállapította. Az idő múlásával a zsinati dokumentumok nem veszítettek semmit időszerűségükből. Sőt, még mindig megvalósításra várnak. Mindenekelőtt azonban fel kell ismét fedeznünk a Szentlelket, aki sugallta és vezette a zsinatot. Joseph Ratzinger megjegyezte, hogy a valódi zsinaton, „már az ülések során, majd fokozatosan az azt követő időszakokban, jelentkezett egy magát „zsinati lelkiségnek” nevező irányzat, ami valójában véve nem volt más, mint a zsinattal ellentétes lelkiség. Ennek egyik dogmája az az elmélet, hogy minden, ami új, vagy annak tekintik, mindig jobb, mint ami már volt, vagy ami éppen van. Elmélkedéseink során arra törekszünk majd, hogy megkülönböztessük napjainkban a zsinat valódi lelkiségét attól az ellenkező zsinati lelkiségtől, amely már akkor megnyilvánult, és amely ma is kitartóan jelen van – írja P. Dariusz Kowalczyk SJ a II. vatikáni zsinatról szóló sorozata első elmélkedésében.

(vm)