Az Országos Széchényi Könyvtár egy ószövetségi tartalmú kéziratáról cikk jelent meg a nemzetközi szaksajtóban – a felfedezésről nyilatkozott Berzeviczy Klára adjunktus

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Germanisztikai Intézetének adjunktusa beszámolt műsorunknak a vallási és kulturtörténeti jelentőségű kéziratról.

Értesültünk arról, hogy egy ószövetségi tartalmú kézirattal kapcsolatban érdekes eredményeket ért el munkatársaival együtt, amelyről a szaksajtóban komoly, figyelmet keltő cikket jelentettek meg. Kérem, foglalja össze a Vatikáni Rádió hallgatói számára, hogy milyen kéziratról is van szó?
A cikk a régi kéziratokkal foglakozó Codices Manuscripti – Zeitschrift für Handschriftenkunde című folyóirat szeptemberi számában jelent meg és a kéziratról készült fotó a címlapra is került.

Mivel a német kéziratok kutatása a szakterületem, így az Országos Széchényi Könyvtár német kéziratainak katalogizálásával vagyok megbízva, noha a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Germanisztikai Intézetének adjunktusa vagyok főállásban. A kéziratot a katalogizálás során találtam meg. Ez egy 190x135 mm nagyságú, egyetlen pergamenlapból álló kézirat, mely mikrografikus írással készült, lavírozott tollrajz miniatúrák díszítik és a bécsi udvari könyvtár egy héber írnokának Aaron Wolf Herlingennek kalligráfiai bravúrról tanúskodó műve.

A latin nyelvű szöveg első sorában szereplő írnoki bejegyzés 1730-at ad meg a készítés dátumaként, míg, a héber bejegyzésben 1749 szerepel. Valószínű, hogy a latin betűs rész befejezése után Aaron Wolf Herlingen félrerakta a munkát, és csak jóval később készítette el hozzá a megfelelő héber részeket. A kézirat az Öt Tekercset tartalmazza négy nyelven, tehát Rút könyvét németül, az Énekek énekét latinul, a Prédikátor könyvét és Eszter könyvét héberül és végül Jeremiás siralmait franciául. Az ószövetségi könyvek szövegét kacskaringózó oszlopokba rendezte el a művész, melyek közelkeleti lámpást, vagy tölgyfalevelet formáznak, és amelyeket négy 15x14 mm és 13x12 mm közötti méretű miniatúra díszít.

Az említett publikáció elkészítésében kik voltak a munkatársai és azok miben segítettek?

A kézirat művészettörténeti leírását és a két hasonló bécsi kézirat miniatúráival való összehasonlítást Karl-Georg Pfändtner a müncheni Bajor Állami Könyvtár (Bayerische Staatsbibliothek) kézirattárának művészettörténész munkatársa vállalta, aki a Bécsi Nemzeti Könyvtár (Österreichische Nationalbibliothek) héber kéziratairól készülő katalógus összeállításában is részt vesz. A hebraisztikai témájú kérdések tisztázását pedig Tamási Balázs az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetője és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hebraisztika szakának megbízott előadója végezte.

Milyen vallási és kulturtörténeti jelentősége van ennek az érdekes kéziratnak?
Az írnok a 18. századi bécsi miniatúrafestő iskola cseh és morva eredetű zsidó származású írnokaihoz tartozik és egyúttal azon kevesek közé, akiknek családjáról és életkörülményeiről adatokkal rendelkezünk, tudjuk, hogy magyarországi kapcsolata is van, hiszen Pozsonyban is élt. Aaron Wolf Herlingen több műve ismert, ezek között van az újonnan felfedezett budapesti kéziraton kívül még öt ismert hasonló mikrografikus Öt Tekercs kézirat is (kettőt Bécsben, egyet-egyet Jeruzsálemben, Stockholmban és New Yorkban őriznek).

Aaron Wolf Herlingen egyértelműen zsidó írnoki hagyomány egyik örököse és az annak részét képező héber mikrográfia gyakorlója volt. Különféle műveinek megrendelői között nem csak gazdag zsidó családokat találunk, mint pl. az osztrák területekről származó, de Itáliában lakos Morpurgo család, vagy Isaac Oppenheim, hanem ismert egy a tízéves József trónörökös, a későbbi II. József császár számára készített remekmű is.

Az öt Tekercs mindegyike a zsidó hagyományban összekapcsolódik egy-egy vallási ünneppel. Ez a héber Biblia ún. Írások (héber: Ketuvím) részében található öt legrövidebb könyv a hagyomány szerint külön csoportot alkot. Ugyanakkor az OSZK kézirattárban újonnan felfedezett kézirat és a többi variáns, amely e rövid bibliai könyvek teljes szövegét tartalmazzák, nem rendelkeznek sem vallási, sem különösebb használati értékkel az írás betűinek miniatűr mérete miatt. A zsidó művészet olyan remekműveiről és luxuscikkeiről van szó, amelyek bibliai témájúak, de a latin betűs részek alkalmazása miatt zsidó vallási tárgyaknak, vagy azok kicsinyített másának nem tekinthetőek. Máig homály fedi a kéziratok múltját, a stockholmi kéziratot kivéve, mely 1873-ban került ajándékként a királyi könyvtárba, ami azt bizonyítja, hogy a kéziratok több mint 100 évvel elkészültük után is prominens ajándéknak számítottak.

Mik a további kutatás tervei?
A számunkra eddig ismeretlen három variáns – a Stockholmban, Jeruzsálemben és egy amerikai magángyűjteményben őrzött kézirat – tanulmányozása minden bizonnyal további eredményeket hozhatna mind az OSZK kézirattal, mind a többi kézirattal kapcsolatban is. Terveink között szerepel a most megjelent dolgozat rövidebb magyar nyelvű változatának publikálása is.

Jelenleg épp egy a 15. században egy ciszterci szerzetes által írt német nyelvű enciklopédia szövegkiadásán és az ahhoz tartozó bevezető tanulmányon dolgozom, ami remélhetőleg a jövő tavasszal nyomtatásban is megjelenik. Ennek az enciklopédiának egyik legérdekesebb vonása, hogy a 13. századi latin nyelvű enciklopédia irodalom legjelesebb alkotásai közül kettőnek német nyelvű összedolgozása.