„Az Egyház keresse az új nyelvi kifejezésmódok adta lehetőségeket a hit átadása érdekében” – a Szentatya beszéde a Kultúra Pápai Tanácsa plenáris ülésének résztvevőihez

A Kultúra Pápai Tanácsa november 10-e és 13-a között tartotta plenáris ülését a Vatikánban, amelynek lezárásakor XVI. Benedek fogadta a tanácskozás résztvevőit és beszédet intézett hozzájuk. A „Kommunikáció kultúrája és új nyelvezetek” címmel megtartott összejövetel alkalmat adott az Egyház küldetését jelentős mértékben érintő téma további elmélyítésére.

A Szentatya a pápai dikasztérium plenáris ülése résztvevőinek mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a kommunikáció, a közlés és az erre használt nyelvezetek világunk és kultúránk egyik kritikus pontját jelentik. Nekünk híveknek azonban nagyon fontos eszköz arra, hogy közelebb tudjunk kerülni Isten misztériumához, akinek „a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát” (v.ö. Dei Verbum, 2).

A kommunikáció és a nyelvezet két alapvető tényezője az emberi kultúrának. Ez számos tényezőből áll össze, így információkból és koncepciókból, hitvallásokból és eltérő életvitelekből, valamint szabályok sokaságából, amelyek nélkül nehezen lehetne a társadalomban érvényesülni – állapította meg a pápa. Dicsérő szavakkal kommentálta a plenáris ülés kezdetének helyszínét és témáját, amely a római Kapitólium dombon, vagyis a város közigazgatási központjában zajlott le „A lélek nyelvezeteinek meghallgatása a városban” címmel. Ezzel a dikasztérium kifejezte egyik legjelentősebb feladatát is, amely a ma emberének meghallgatására irányul az Evangélium hirdetésének új lehetőségeit feltárva ezáltal. A globalizált világra összpontosítva észrevesszük, hogy egy új nyelvezetekkel és közlési formákkal jellemezhető kulturális átalakulási folyamatnak vagyunk szemtanúi, amely azonban új és problematikus antropológiai modelleket támogat.

Ebben a kontextusban természetesen az evangéliumi üzenet átadása is nehéz feladat. A valódi problémák a hit és vallási tapasztalatokkal szemben érdektelenséget mutató nőkkel és férfiakkal szemben jelentkeznek, akikhez Krisztus tanítása nem elég hathatós és meggyőző módon jut el. Egy olyan világban – amely a kommunikációt, mint győztes célra vezető eszközt használja – az egyháznak is tudnia kell hathatósan cselekednie. Küldetésének egyike az is, hogy az üdvösség örömhírét minden néphez el tudja juttatni – hangsúlyozta XVI. Benedek.

A hit mélységével és szépségével kapcsolatos tapasztalatok átadására való képtelenség nagyban hozzásegít az érdektelenség jelenségének növeléséhez, különös tekintettel a fiatalokra. Az Egyház mindenkivel párbeszédet kíván folytatni az igazság keresésének útján, a hatékony és termékeny kommunikáció érdekében azonban szükséges egy közös nyelv ismerete, amelyet barátságos és őszinte környezetben használnak, a „pogányok udvara” ideáljához hasonlóan.

Manapság a fiatalok nem kis hányada olyan közlési formákat alakít ki, amelyek nem segítik az emberi fejlődést folyamatában, hanem sokkal inkább a magány és az elhagyatottság érzését hivatottak növelni. E jelenségek okot adnak a nevelés-oktatás sürgető szükségleteire, amelyre kreatív módon kell választ adni nagy hangsúlyt fektetve az ember természetének megfelelő kommunikáció támogatására oly módon, hogy az serkentse a kritikai érzéket és ítélőképességet.

Az Egyházat ebben a feladatában segíti kulturális öröksége, szimbólumai, művészete és hagyományai. Különös módon hozzájárulhat a liturgia gazdag és összetett szimbolikája, amely képes az emberi tudat, szív és értelem mélyreható megérintésére. A keresztény hagyomány a művészeti nyelvezethez is szorosan kötődik, a szépség ugyanis különleges kommunikációs érzékkel, jelentőséggel bír. Barcelonában, utolsó apostoli utam alkalmával – emlékezett vissza spanyolországi látogatására a Szentatya – a Sagrada Família templomban láthattuk, hogy az építészmester, Antoni Gaudí hogyan találta meg az utat a liturgia és a szentség értelmének modern művészeti elemekkel való kifejezésére. Ez a monumentális műalkotás csodálatos összhangot alkot a legszebb építészeti hagyományokkal egyaránt.

A keresztény élet szépsége azonban még inkább jelentős szerepet tölt be az evangéliumi üzenet átadásakor. Csakis a szeretet az, amely méltó a hitre: a szentek, a vértanúk élete megmutatja azt a különleges szépséget, amely elbűvöl és magához vonz; a teljességgel megélt keresztény élet szavak nélkül is képes beszélni – jelentette ki a Szentatya. Olyan nőkre és férfiakra van szükségünk, akik életükkel adnak példát és tudják hogy, hogyan kell hirdetni az Evangéliumot: bátorsággal és érthetően, tiszta szívvel és szeretettel.

Santiago de Compostela-ba tett zarándokutam alatt is, ahol sok fiatalt és emberek ezreit láttam, tanúságot szereztem arról, hogy mekkora öröm a szépség és az igazság felfedezésére vezető utat választani és azon haladni. Minden kortársunknak kívánom az emmauszi tanítványok élményét: „Ugye lángolt a szívünk, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az írásokat?” (v.ö. Lk 24,32).

A Szentatya e gondolatokkal zárta a Kultúra Pápai Tanácsa plenáris ülésének résztvevőihez intézett beszédét, akiknek hálát adott munkájukért és a jövőbeni feladatvállalás érdekében Szűz Mária közbenjárását kérte, majd apostoli áldását adta.

(hh)