„A Sagrada Família jól tükrözi Antoni Gaudí mély vallásos hitét” – Imre Kálmán építészmérnök ismertetője

Az „Építészeti Barangolás Európában – a XX. század első felének gyöngyszemei” c. kötet szerzője bemutatja műsorunk számára a XVI. Benedek által felszentelt és basilica minor rangra emelt templomot, méltatva a világon egyedülálló épület megálmodója, az 1852-1926 között élt katalán Antoni Gaudí építészmérnök zsenialitását.

"A 90-es években több európai utat jártunk végig a modern építészet legkiválóbb darabjai keresésének jegyében, amelynek eredményeképpen született meg, bár sok idő elteltével, könyvem. Utazásaink során jutottunk el Barcelonába is, ahol szembesültünk Gaudí remekművével. Őszintén szólva korábban nem nagyon érdeklődtem Gaudí építészete iránt, talán zavart túldíszítettsége, formai burjánzása. De szemtől szemben állni a Sagrada Famíliával, az egészen más dolog.

Gaudí sok kiváló művet alkotott; városi házai pl. a Casa Milá mellett a Güell-Parkot említeném, de zsenialitásának legjobb példája kétségtelenül a Sagrada Família – a Szent Család – székesegyház. Az épület az organikus építészet mintapéldánya, de sorolják a szecesszióhoz is, sőt, van, aki kubista elemeket is felfedez rajta (valóban egyik-másik szobor mutat ilyen stílusjegyeket).

Ha szabad személyes benyomásaimmal kezdenem, és ezt a 90-es évekre kell érteni, hiszen ez idő óta nem láttam a templomot: ez az épület a maga befejezetlenségében is az újkori világ egyik csodája volt. Ha egyszer elkészül – lehet, hogy egyesek túlzásnak tartják, amit mondok – a templomépítészetnek, de mondhatjuk, hogy az építészetnek is egyik kiemelkedő alkotása lesz. Sajnos ez az idő még nem tudjuk, milyen messze van, évtizedek is eltelhetnek addig. A látvány azonban így is lenyűgöző.

A templom építésének ötlete egy gazdag barcelonai könyvkereskedőtől ered, José María y Bocabella álma volt egy olyan bazilika felépítése, ahol gazdagok és szegények egyaránt imádkozhatnak. Alapítványa így megvásárolt egy 2 hektáros területet a város akkori egyik szegénynegyedében, melyet ma La Sagrada Família negyednek hívnak. Az egész vállalkozás úgy indult 1882-ben az alapkőletétellel, hogy közadakozásból építik meg a templomot Francesco de Paula Villar tervei alapján.

A neogótikus tervek szerint el is kezdődött az építkezés, és a szentély pillérei, továbbá bizonyos kápolnák meg is épültek, amikor Villar összeveszett az építtetőkkel és visszalépett, és 1883-ban Gaudít bízták meg az építés folytatásával. Ő mellőzte a korábbi terveket, és ha épülete tartalmaz is gótikus elemeket, díszítő elemeiben és részleteiben sokkal közelebb áll a természethez, ezért is mondjuk, hogy organikus.

Gaudí a már elkészült Villar elemeket szervesen és simulékonyan illesztette sajátjaiba, valójában esetenként alig lehet meghúzni a határt a régi és az új között, olyan finom az átmenet. Amit viszont már egyedül Gaudí alkotott, ott a formák, növényi és ornamentális díszítő elemek túlburjánzása és az ezekkel összekomponált szoborcsoportok teszik a homlokzatot olyan mozgalmassá, hogy kifárad a szem a látványtól. És mindezt még burkolni akarta mozaikkal, színes üveggel szinte tetőtől talpig.

A munkákat nehezítette, hogy Gaudí senkivel nem egyeztetve a terveket többször is átdolgozta. 1936-ban megszakadt az építkezés, s a polgárháborúban Gaudí tanulmány makettje és rajzai is elégtek. Csoda, hogy az addig elkészült templomrészek épségben vészelték át a pusztítást. Éveket vett igénybe a tervek, vázlatok rekonstruálása. A megmaradt tervek alapján egy darabig tovább építették a Sagrada Famíliát, de a folytatás többször megkérdőjeleződött. A keleti „karácsonyi’” szárny 1891 és 1900 között épült. Ide kerültek a reményt keltő motívumok, hiszen Keletről jön a fény. Krisztus szenvedései pedig a nyugati oldalra valók Gaudí szerint, oda, ahol a nap nyugszik. Ez a szárny 1954 és 1985 között épült. 1976-ig a homlokzatot és a latin kereszt négy tornyát fejezték be a nyugati oldalon. Ha elkészül a teljes épület, 18 tornyot számolhatunk meg rajta.

A tornyok csúcsain például már látható, hogy mit fog ez jelenteni, ha az egész fantasztikus szerkezet színesbe öltözik, ha a 107 méter magas tornyok – amelyek mindegyikébe csigalépcsőn fel lehet mászni és néhol az összekötő „sóhajok hídján” 50-60 méteres magasságban át is lehet menni egyikből a másikba – vékony, ívelt hengeres bordáin a „Sanctus” és „Hosanna” ismétlődő aranyozott feliratait a mozaik sokszínű ragyogása fogja övezni. Ahogy felfelé haladunk az épületen, egyre inkább szembe kerülünk annak „kivirágzásával”, a szecesszióra utaló elemek végül utat engednek a tökéletes fantázia, növényi indák és álombeli anatómia nyelvezetének.

Néhány szóval szeretném az épület szimbolikus rendszerét felvillantani. Adva van egy latin kereszt alaprajz, amelyből többé-kevésbé elkészültek a kereszthajó két végén lévő kapuzatok és tornyok, s ezek hihetetlen méretekkel és meseszerűen organikus formákkal magasodnak a tér fölé. A keleti a születést, a nyugati a szenvedést, a déli főkapu pedig a feltámadást jelképezi. Mindegyik kapu három osztatú négy-négy toronnyal. A keleti kapu további jelképeket hordoz: a hit, remény és szeretet szimbólumait. A három kapu összesen tizenkét tornya a 12 apostolt szimbolizálja. A hossz és a kereszthajó találkozásánál hatalmas toronyban végződő kupolát tervezett, amelyet négy kisebb torony vesz körül. Ezek Krisztust és a 4 evangelistát jelképezik.

Végül a szentély felett található a 18. torony, amely a Szent Szűz jelképe. Határozottan felismerhető tehát az a jelképrendszer, amit Gaudí beleálmodott az épületbe.

Művészetének gazdagsága a fantasztikus és gyakorlatias, a szubjektív és tudományos, a szellemi és anyagi összeegyeztetésében rejlik. Formái soha sem önkényesek, hanem szerkezeti tanokban és jelképekben gazdag saját világában gyökereznek. A Sagrada Famíliában az erőhatások alapos átgondolása és az erővonalak pontos kiszámítása után a gótikus csúcsív parabolává és hiperbolává alakul át.

Ami jól mutatja, hogy a felületes megítélésen túlmenően, Gaudí sokkal racionálisabb gondolkodású, bár még ez is távol van a teljes igazságtól. Mélyen vallásos volt, és hitte, hogy az építészet anyagi minősége a szellemi rend külső megnyilatkozása kell, hogy legyen. Ösztönösen beleérezte ezt a rendet a természet szerkezeteibe, amelyeket az Isteni Elme közvetlen tükröződésének vélt. Így számára a szerkezeti törvények nem pusztán az anyagi fizika törvényei voltak, hanem a Teremtő létének bizonyítékai. A parabola gyönyörű gazdaságosságával a Szent jelképévé vált.

A Sagrada Família megváltoztatta Gaudí egész addigi életét. 40 évet dolgozott a rendhagyó épületen, életének utolsó 15 évét szinte csak ennek a munkának szentelte. A legenda szerint a tervek annyira bonyolultak és nagyszabásúak, hogy az építkezés befejezhetetlen. "A megrendelőmnek nem sietős" - viccelődött Gaudí, amikor már sehogy sem akart elkészülni az építmény.
A 62 éves mester beköltözött az építkezésre, és minden egyes követ maga tervezett a templomhoz. Hirtelen halála azonban egy időre megakasztotta az építkezést. A sors fintora, hogy épp a „szerelme” felé igyekezett, hogy felügyelje az aznapi munkát, mikor a templom előtt 1926. június 7-én a 73 éves Gaudít elütötte egy villamos, majd három nap múlva meghalt. Június 12-én temették el pápai engedéllyel élete fő művének kriptájában.
Azt már az internetről tudom, hogy 2000-ben megindult Gaudí boldoggá avatása, amit mélységes hitét kifejező alkotásáért méltán megérdemelne" - Imre Kálmán építészmérnök tanulmánya

(vm)