Katalónia – Jordi Bertomeu, a katalán Tortosa-i egyházmegye papjának tanulmánya
Katalóniát a térség
lakói „kettős arculatú régiónak” is nevezik, ugyanis egyszerre van jelen benne a közép-európai
polgári lelkület és a mediterrán érzékenység, az alkotói készség és a nosztalgiára
való hajlam, a szigorú tervszerűség és a dekoratív szertelenség. Partjainál állították
fel a rómaiak előőrseiket, hogy aztán bekebelezzék az egész félszigetet, majd Nagy
Károly seregei a Pireneusokon át érkeztek, hogy szembeszálljanak a mórokkal és megkezdjék
az ún. „reconquista” vagyis a visszahódítási folyamatot. Katalónia a hosszú évszázadok
során így vált a hódítók számára „Spanyolország kapujává”.
De nemcsak a hódítóké,
hanem Európa számára is Katalónia a Spanyolországra nyíló kapu. A Kr.e. VI. században,
amikor a görög kereskedők gyökeret vertek a területen elhozva ide az ókori kultúrát,
vagy a X. században az arabok végleges elűzésével Rajmund Berengár házasságával végleg
megerősítette Katalónia keresztény és európai jövőjét. A terület elnevezése, Katalónia
a XII. századra nyúlik vissza, amely elsőként egy verses költeményben tűnt fel.
Északon
a Pireneusok magaslatai, a tengerparttal párhuzamosan a Katalóniai-hegység foglalják
el a terület nagy részét, amely egy mediterrán jellegű, rövid telekkel és meleg nyarakkal
jellemezhető klímát és természetet alakított ki. Tölgyesek és parafák a hegyekben,
míg olaj- és mandulafák az alacsonyabb részeken, amelyek már a rómaiak óta visszatükröződnek
a tengerben. Hatalmas búzamezők és termékeny kertek is színezik a tájat gazdagon ellátva
az itt élő népet, akikből költők és trubadúrok születtek: verseikkel és imáikkal magasztalják
a Montserrat-i Madonnát.
Az utóbbi két évszázadban Katalónia is felvette a
versenyt a modern világgal és olyan területté formálódott, ahol a XX. század legnagyobb
művészeinek nyomára bukkanhatunk. Pablo Picasso, aki bár Andalúziában született, de
Barcelonában fedezte fel az alkotás művészetének szabadságát, vagy Joan Miró aki szintén
e katalán városban tanult és a szürrealizmusban látta meg a művészi kifejezésmód új
lehetőségét. Salvador Dalí, a képek színpadias elrendezésének zseniális művésze Katalóniában
született, Cadaqués-ben, vagy Antoni Gaudí, a „szent építészmester”, a Sagrada Família
templom megalkotója, amely Isten dicsőségét szolgálja.
Katalónia évszázadok
óta erős identitástudattal rendelkezik, amely jól kifejeződik saját nyelvében, a katalán
nyelvben is. A katalán az újlatin nyelvek közé tartozik, a vulgáris latin nyelvből
alakult ki. A katalán nép nyelvét gondosan védte és őrzi a mai napig, egy olyan nép
nyelve ez, aki a megegyezésre, az egységre vezető egyetértésre törekszik. Egyik táncában,
a „Sardana” körtáncban ez tökéletesen megnyilvánul. Ritmus, egyensúly, egyezség, identitás,
fény, szépség… mindez és még több Katalónia, a föld, ahová a Szentatya most ellátogat.