Bár csökkennek a hivatások, az Istennek szentelt élet soha nem halhat ki, mert maga Krisztus választotta ezt az életállapotot – a pápa beszéde a brazil püspökök egy csoportjához

November 5-én, pénteken délelőtt XVI. Benedek a dél-amerikai ország „ad limina” látogatást végző főpásztorainak újabb csoportjához intézett beszédet. Ebben kifejtette: a hivatások csökkenése, a szerzetesrendek elöregedése nem annak a jele, hogy előbb-utóbb kihal az egyházi élet. Ez az életforma soha nem tűnhet el, mert eredete az Úrban van, aki a tisztaságot, szegénységet és engedelmességet választotta. Jézus akarta ezt az életállapotot, mint egyháza elengedhetetlen részét. Az Istennek szentelt élet az egész egyház javát szolgálja, ezért mindenki kötelessége a hivatásébresztés – állapította meg a pápa.

A Szentatya utalt a helyi egyház lelkipásztori szükségletei és a szerzetesi közösségek sajátos karizmája közötti kapcsolatra, annak helyes egyensúlyára. Idézett egy 1994-ben közzétett dokumentumból, amely a szerzetesi közösségek testvéri életéhez ad útmutatást. „Mint ahogy a szerzetesi közösség nem cselekedhet függetlenül a helyi egyház lelkipásztori irányelveitől, azok helyett vagy még kevésbé azok ellenében, így a helyi egyház sem rendelkezhet tetszése és szükségletei szerint a szerzetesi közösséggel vagy annak egyes tagjaival.”

Az Istennek szentelt életet élők közösségei akár régi, akár új alapításúak, gazdagítják az egyházat és annak élő részét alkotják. Minden kongregációnak alapvető szüksége van a belső megújulási folyamatra. Ha az Istennek szentelt élet önmagában véve nem más, mint a Krisztushoz való szüntelen hasonulás, akkor nyilvánvaló, hogy ez az út egy életen át tart és a személy egészét érinti.

XVI. Benedek végül arra kérte a brazil főpásztorokat, hogy tolmácsolják mély háláját egyházmegyéik szerzetesi közösségeinek.

(vm)