„Magvetés a vértanúk vére, amelyből új hit, új élet és új remény fakad” – Erdő Péter
bíboros homíliája Bogdánffy Szilárd vértanú püspök boldoggá avatási szentmiséjén
Főtisztelendő és Eminenciás Angelo Amato Érsek Úr!Főtisztelendő és Excellenciás Nuncius
Úr, Érsek és Püspök Urak, a Világi Hatóságok, a Társadalmi és Kulturális Élet Igen
Tisztelt Képviselői, Főtisztelendő Paptestvérek, Krisztusban Kedves Testvérek! 1.
Megrendítő, nagy ünnepre gyűltünk ma egybe! Ötvenhét éve vártuk ezt a napot. Várta
az itteni egész katolikus közösség, várta a magyarság, várták mindazok, akik tudták
vagy sejtették, hogy milyen szörnyű megpróbáltatás nehezedett az Egyházra és a hívő
emberekre a háború, majd a fanatikus kommunizmus nehéz és sötét évei alatt. Bogdánffy
Szilárd vértanú püspök boldoggá avatása megtöri az évtizedek hallgatásának csendjét,
a liturgia fenségével és titokzatos erejével indítja el azok hosszú sorának nyilvános
tiszteletét, akik vértanúként vagy hitvallóként szenvedés árán is helytálltak Krisztus
és az Egyház igazságáért. Magyarországon is csak egy éve emelték oltárra Boldog Meszlényi
Zoltán vértanú püspököt, elsőként a korszak katolikus mártírjai közül. Most itt is
megcsillan a történelem kútjának mélyén a visszaragyogó napsugár, a rég eltemetett
igazság és szeretet újra példaképként, békítő, kiengesztelő, bátorító erőként ragyog
fel számunkra. 2. A mai evangéliumban arról hallunk, hogy Isten maga reményünk
és örömünk biztosítéka. Mintha Szilárd püspök vértanúságáról beszélne az evangélium.
Mert mi rosszabb történhet az emberrel, mint a halál? Ám a testi halálnál is rosszabb
a lélek kárhozatba zuhanása. De az emberek nem vehetik el az egész életet, mert a
lelket nem tudják megölni. Isten az egyedüli úr a lélek sorsa felett. Jézus szavai
szerint tehát Istentől kell félnünk. Manapság ritkán említik az istenfélelmet, pedig
felsorolja azt a Biblia és felsorolja az Egyház bérmálási liturgiája is a Szentlélek
ajándékai között. Ahhoz, hogy Istentől értékes és termékeny módon félni tudjunk, szükséges,
hogy belegondoljunk mindenhatóságába, végtelen, minden képzeletet és erőt felülmúló
nagyságába. Csak ha ezt a valódi helyzetet kellően átérezzük, akkor tudunk igazán
megrendülni amiatt, hogy Ő, a végtelenül hatalmas Isten gondoskodik rólunk, hogy számon
tartja minden hajszálunkat, hogy személyesen megszólít minket. Ezért olyan felemelő
dolog, hogy Isten gyermekei lehetünk, hogy szinte családi közelségben élhetünk vele.
Nem szabad elbanalizálnunk Isten hatalmát és fönségét. Nem szabad természetesnek vennünk,
magától értetődőnek, irántunk tanúsított szeretetét. Irgalmának megrendítő nagyszerűsége
az, ami felemel bennünket, egyént és közösséget, életünknek és történelmünknek bármilyen
helyzetében. És Ő az, aki azt kéri, hogy megvalljuk Őt az emberek előtt, megvalljuk
Őt, mint Boldog Szilárd püspök tette és minden vértanú és hitvalló az Egyház történetében.
És akkor Krisztus is megvall minket a Mennyei Atya előtt. Itt az igazi garanciája
minden reményünknek, ez a keresztény ember optimizmusának forrása. Ez a végtelen isteni
szeretet kíséri útján a nagyváradi egyházmegye hívő közösségét is. 3. De mit tanít
nekünk, mai katolikusoknak, itt, Közép-Kelet-Európában Boldog Bogdánffy Szilárd személyisége
és vértanúsága? Tanítja, hogy minden mártíriumnak van előtörténete. A szorgalmas diák,
a minden egyházi megbízatását szívesen elvállaló papnövendék és fiatal pap, aki nem
bizakodik el, nem könnyelműsködik, nem lázad fel a rá záporozó sokféle feladat ellen,
amit egyidejűleg kell betöltenie – ő az, aki a kegyelem rendjében lassan megérik a
vértanúságra. Környezetében szent életű, következetes személyiségekkel dolgozik együtt.
Gazdagodik az ő kisugárzásuk által. Első teológiai tanári kinevezését például az akkori
váradi apostoli kormányzótól, Isten Szolgája Márton Áron püspöktől kapja. Teológiai
tanárként középiskolában is tanít, kórházlelkészkedik, később kisszemináriumi gondnok
lesz, titkárként, irodaigazgatóként is működik. Egy szóval ellát mindenféle feladatot,
amivel csak szükséget szenvedő egyházmegyéjének főpásztora megbízza. Aki a kicsiben
hű, arra bízza Isten a nagy dolgokat. Mert Szilárd püspök Isten Szolgája Scheffler
János letartóztatása után helyettes ordináriusként arra hívatott, hogy átvegye az
egyházmegye kormányzását. Ebben az időben – 1948-49-et írunk – a helyettes ordináriusok
jegyzéke titkos volt, de aki átvette az egyházmegye kormányzását, mert ő került sorra
a listán, az még bejelentette nyilvánosan is, hogy mostantól ő gyakorolja a főpásztori
jogokat. 1951 után a kormányzás átvételét már nem jelentették be nyilvánosan. Mivel
Romániában az 1940-es évek végén még működött az Apostoli Nunciatúra, eltérően Magyarországtól,
ahonnan az üldözöttek tömegeit megmentő Angelo Rotta nunciust már 1945 tavaszán kiutasították,
Bogdánffy Szilárdot 1949. február 14-én a bukaresti nunciatúra épületében még püspökké
szentelhették. Nem is váratott magára sokat a hatóságok válasza. Nagyváradon már várták
a hazaérkező új főpásztort. Másfél hónappal püspökké szentelése után 1949. április
5-én már letartóztatták. Különböző börtönökben kegyetlen kínzásokat szenvedett. Kőbányában,
ólombányában dolgozott, akárcsak az ókeresztény kor vértanúi. Mintha a konstantini
egyházbéke utáni hosszú korszak alkonyát jeleznék ezek az ijesztően hasonló jelenségek
is. De milyen lélekkel viselte Szilárd püspök a szenvedést? Egyáltalán: miért kellett
szenvednie? Ahogy egyik kínzója gúnyolódva kérdezte: „Még most is kitartasz a pápa
melletti hűségben?” – Ez volt hát az ok a Krisztushoz, az Egyházhoz, a pápához való
hűséges ragaszkodás, amiért nagylelkű szeretettel vállalta a halált is. Már a nunciatúrán
azt mondta Patrick O’Hara érsek, aki felszentelte: „Szilárd testvérem, téged a vértanúságra
szentellek püspökké.” A nunciatúra vezetője pedig a Szentatya képviselője volt. A
hűség pedig, oly sok latin és görög szertartású katolikus püspök, pap és hívő hősies
kitartása az őszinte hitből fakadt. Találkozott a börtönökben idős és fiatal, román
és magyar. Félszavakból is értették egymást, mert közös volt a hitük és a reményük. Hitünk
ugyanis igazságok felismerését és elfogadását jelenti, tehát komoly, konkrét tartalma
van, amelyet meg kell ismernünk, és amelyhez szeretettel ragaszkodnunk kell. De a
hitünk egyben reménységünk forrása is, az örök boldogság ígérete és előíze. Szent
Péter apostol eslő levelének most felolvasott részlete arra szólít: legyünk mindig
készen arra, hogy mindenkinek válaszolni tudjunk, aki reménységünk okát kérdezi tőlünk.
XVI. Benedek pápa Spe Salvi kezdetű enciklikájában így tanít erről az igazságról:
„A remény (…) a bibliai hit egyik központi szava; olyannyira, hogy a hit és a remény
szavak különböző helyeken fölcserélhetőnek látszanak. (…) Amikor Péter első levelében
(vö. 3,15) arra szólítja föl a keresztényeket, hogy mindig legyenek készen számot
adni reményük (…) értelméről és alapjáról, akkor a „remény” ugyanazt jelenti, mint
a „hit”. Hogy a korai keresztények tudatát mennyire meghatározta a megbízható reménnyel
való megajándékozottság, az abban is megmutatkozik, ahogyan a keresztény életet összehasonlították
a hit előtti élettel (…). Pál emlékezteti az efezusiakat arra, hogy Krisztussal való
találkozásuk előtt mennyire „remény és Isten nélkül éltek a világban” (2,12)” (Spe
Salvi n. 2). Szilárd püspök vértanúsága tehát a remény forrása számunkra. Szenvedésével
és halálával igazolta, hogy olyan örömre, olyan boldogságra kaptunk hivatást, ami
nagyobb, mint ez a földi élet. Ezért erősebb a szeretet, mint a halál (vö. Én 8,6),
ezért nem fér össze a szeretet a félelemmel (vö. 1Ján 4,18). 4. Szilárd püspök
közbenjárása ma is támogat, példája ma is tanít minket. Mert szükségünk van reménységre
fáradt, a földi szabadság öröme után szinte megcsömörlött és csalódott korunkban.
Ha régen az üldözés keménysége volt a nagy kísértés, ma inkább az élet szinte felfoghatatlan
bonyolultsága, a szétszórtság, meg valamilyen titokzatos belső fáradtság akadályozza,
hogy a szeretet lendületével fussuk azt a bizonyos versenyt az örök boldogság felé,
amelyről Szent Pál beszél (vö. 2Tim 4,7). Mintha szomorúság ülné meg a szíveket. Pedig
ahogy a félelem és a hallgatás csendjéből és sötétségéből ma újra felzeng és felragyog
a vértanúk bizonyságtétele, ugyanúgy itt van velünk a hitnek az az ereje is, amely
reményt és jövőt adhat nekünk. Ahogy Jeremiás próféta írja: „Tudom, milyen terveket
gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra,
mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve
hozzám jöttök: meghallgatlak titeket.” (Jer 29,11-12) A Biblia Istene, akiben mi
hiszünk, mindenható, mindentudó, irgalmas és jóságos. Szilárd püspök minden hívő emberrel
együtt megvallotta, még doktori értekezésének előszavában is: hogy Isten a történelem
Ura. Így írt erről: „Szerencsés, de ugyanakkor nehéz időt kaptam a történelem Urától
és Istenétől.” Mert hát ez a nagy kérdés, hogy hogyan lehet a mindenható, mindentudó
és minket végtelenül szerető Isten olyan türelmes az emberhez és a világhoz, ahogyan
azt a gonoszságokkal és szenvedésekkel teli történelem mutatja. Ha a valóság, ha az
életünk csak abból állna, amit mi, földön járó emberek születésünk és halálunk között
megtapasztalunk, akkor lezáratlan lenne a mérleg, akkor igazság, jóság és mindenhatóság
feszültségben, akár ellentétben állhatna egymással. De Isten gondolatai nem az emberek
gondolatai. Egyedül ő ismeri teljesen a világmindenséget, ő az, aki nemcsak az időnek,
hanem az örökkévalóságnak is az Ura. Az ő perspektívájában nyilvánvaló módon is uralkodik
az igazság, az igazságosság, a szeretet és a béke. Ebben a reménységben erősítenek
minket a szentek, ez a hit újítja meg bennünk a kedvet és az erőt az életre és a szeretetre.
Mert a vértanúk vére nem a keserűség emléke és a földi igazságszolgáltatás követelése,
hanem a megbocsátás, a kiengesztelődés és az újjászületés ellenállhatatlan ereje.
Magvetés a vértanúk vére, amelyből új hit, új élet és új remény fakad. 5. Adja
Isten egész katolikus közösségünknek, országaink egész népének a kiengesztelődés,
a megbékélés, az igazságosság és az új életet építő reménység erejét! Magyarok Nagyasszonya,
könyörögj értünk! Szent László király, könyörögj érettünk! Boldog Bogdánffy Szilárd
püspök és vértanú, könyörögj értünk! Ámen. Nagyvárad, 2010. október 30. (Bölcs
3,1-9; 1Pét 3,14-17; Mt 10,28-33)