2010-10-26 11:59:16

Kiengesztelődés a Szentföldön? – Michel Sabbah nyugalmazott jeruzsálemi latin pátriárka cikke – 4. rész


P. Szabó Ferenc fordításában ismertetjük Jeruzsálem 1987-2008 közötti latin pátriárkája cikkét, amely a francia jezsuiták „Christus” c. negyedéves lelkiségi folyóirata 2010. októberi számában jelent meg.

Megoldhatatlan politikai kérdések?

Jeruzsálem sajátos státusán és az izraeli betelepüléseken túl még felmerülnek további kérdések, mint pl. a menekültek visszatérése, a vízellátás és a határok meghúzása. Mindezek ugyanis akadályozzák a megoldást, de a legfőbb ok inkább az, hogy mindkét részről hiányzik a valós akarás.

Manapság, a konfliktus különböző fázisai után, a Palesztin Hatóság azt választotta, hogy békében akar élni Izraellel. Ebben nem osztozik a palesztinok többsége. Még a Hamasz iszlám mozgalom is el tudná fogadni, szélsőséges ideológiája ellenére, a két állam megoldását az 1967-es határok szerint.

Izraeli oldalról viszont hiányzik a béke megvalósításának akarata. Mert ez azt jelentené számára, hogy engedményeket tesz a palesztinoknak, és le kellene állítania a területi terjeszkedést. Ma Izrael elutasítja azt, hogy visszajuttassa a palesztinoknak az ország 22 %-át, amelyet 1967-ben elfoglalt. Izrael számára szó sem lehet az egész terület visszaadásáról, tekintve, hogy az izraeli telepesek már elfoglalták annak 42 %-át, tehát esetleg csak a terület egy részéről lehetne szó. Kelet-Jeruzsálemet sem adnák vissza a palesztinoknak. Ezenkívül Izrael számára a béke kockázat. Nem biztos, hogy meghozná a végleges kiengesztelődést vagy, hogy véget vetne a bosszúállásnak, illetve a Hamasz arra irányuló szándékának, hogy felszámolja Izrael államot.

Nézzük a 2010. július 25-i sajtót: Mahmud Abbasz elnök az Al-Quods arab újságban egyetlen államról beszél, minthogy a két állam megoldása többé már nem lehetséges. Az izraeli parlament volt képviselője, Avraham Burg azt javasolja, hogy alapítsanak egy új zsidó és arab pártot egyetlen állam számára, amelyben teljes egyenlőséget élveznének zsidók és arabok. A szamariai zsidó telepesek Szamaria bekebelezését javasolják, anélkül, hogy meghatároznák az arabok státusát. A lojalitásról szóló törvényjavaslat vitájakor Netanjahu izraeli miniszterelnök a következő formulát javasolja: „Zsidó és demokratikus állam, egyenlő jogokkal minden polgára számára.”

Az újságok Izrael habozásáról beszélnek a két államról szóló határozat megvalósításával kapcsolatban, vagyis arról, hogy megteremtsék-e az Izrael államtól független Palesztin államot. Mivel ez a megoldás járhatatlan útnak tűnik, új megoldás felé fordulnak: egyetlen ország, egy állam zsidók és arabok számára. Izraelnek az okoz nagy félelmet, hogy a zsidók kisebbségben maradnának a palesztin demográfiai növekedés miatt. Tehát dilemma előtt állnak: tovább élni az erőszak, a bosszú és a megtorlás ciklusaiban vagy pedig eljutni a kiengesztelődéshez. A palesztin állam létrehozása az 1967-ben elfoglalt területen lehet a legjobb menekvés Izrael számára a jövőben arra, hogy elfogadtassa magát az egész arab és muzulmán világban.

A hívők szerepe

A konfliktusok ellenére a három vallás hívei azért mégis találkoznak. Számos vallásközi párbeszédet kezdeményeztek zsidók és keresztények, zsidók és muzulmánok között, vagy együtt mindhárom vallás képviselői, pl. a Szentföldi Vallási Intézmények Tanácsa, amelynek tagjai a jeruzsálemi főrabbinátus, a muzulmán főbíró és a tizenhárom keresztény közösség vezetői. Ez a Tanács mindent megtesz, hogy figyelemmel kísérje az eseményeket és mérsékelje az összeütközéseket.

A politikai konfliktus kihívás minden őszinte hívő számára, legyen az zsidó, keresztény vagy muzulmán. Miért kell megölni a másikat, hogy én létezhessem? Emberek halnak meg vagy szenvednek megaláztatást mindkét oldalon, a szívek megtelnek gyűlölettel, betonfal választja el őket, továbbra is házakat rombolnak, földeket sajátítanak ki, és sok ezer palesztin válik politikai fogollyá. Sokak eszméjét megcáfolják a helybeli tények.

2009 decemberében megjelent egy palesztin dokumentum a helyzetről: Az igazság pillanata. Ennek lényege, hogy lássuk meg Isten kegyelmét minden eseményben. Remélni kell tehát továbbra is minden nehézség ellenére. Az egyetlen orvosság a bajjal szemben, amelytől a Szentföld szenved: a szeretet parancsa. „Szeressétek egymást!”, „szeressétek ellenségeiteket!”- ez lehet a kiengesztelődés útja. A szeretet abban áll, hogy Isten képmását látjuk minden emberi személyben, az ellenségben is. A szeretet abban áll, hogy elfogadjuk az ellenséget nem csupán, mint ellenséget, hanem mint Isten képmását is. Beszélni kell tehát az ellenség emberségével, meg kell gyógyítani bajából, amely elnyomja a másikat. Így segíthetjük, hogy véget vessen problémájának, amelytől mi is szenvedünk: a ránk erőszakolt politikai igazságtalanságnak.

Hinnünk kell, hogy lehetséges a kiengesztelődés. Őszinte akarattal minden kérdést meg lehet oldani, minden akadályt el lehet hárítani. Hinnünk kell a másik jóságában. A két népnek, valamint politikai és vallási vezetőiknek is el kell jutniuk arra a meggyőződésre, hogy képesek a kiengesztelődésre, és arra, hogy békében éljenek saját államukban. A vallási és politikai vezetőknek tudatosítaniuk kell: küldetésük – túl minden politikai bonyodalmon – az, hogy elvezessék Jeruzsálemet Istentől akart első hivatásához, vagyis ahhoz, hogy a megváltás városa legyen, és hogy megszűnjön az ellentmondás jelének lenni. A hívők ugyanis arra kaptak meghívást, hogy építsék a békét Isten földjén.

Michel Sabbah két könyvét a Desclée de Brouwer francia könyvkiadó tette közzé: Paix sur Jérusalem (Béke Jeruzsálemre), 2002; Lire et vivre la Bible au pays de la Bible (Olvasni és élni a Bibliát a Biblia földjén), 2003.

P. Szabó Ferenc SJ fordítása












All the contents on this site are copyrighted ©.