Kiengesztelődés a Szentföldön? – Michel Sabbah nyugalmazott jeruzsálemi latin pátriárka
cikke – 4. rész
P. Szabó Ferenc fordításában ismertetjük Jeruzsálem 1987-2008 közötti latin pátriárkája
cikkét, amely a francia jezsuiták „Christus” c. negyedéves lelkiségi folyóirata 2010.
októberi számában jelent meg.
Megoldhatatlan politikai kérdések?
Jeruzsálem
sajátos státusán és az izraeli betelepüléseken túl még felmerülnek további kérdések,
mint pl. a menekültek visszatérése, a vízellátás és a határok meghúzása. Mindezek
ugyanis akadályozzák a megoldást, de a legfőbb ok inkább az, hogy mindkét részről
hiányzik a valós akarás.
Manapság, a konfliktus különböző fázisai után, a Palesztin
Hatóság azt választotta, hogy békében akar élni Izraellel. Ebben nem osztozik a palesztinok
többsége. Még a Hamasz iszlám mozgalom is el tudná fogadni, szélsőséges ideológiája
ellenére, a két állam megoldását az 1967-es határok szerint.
Izraeli oldalról
viszont hiányzik a béke megvalósításának akarata. Mert ez azt jelentené számára, hogy
engedményeket tesz a palesztinoknak, és le kellene állítania a területi terjeszkedést.
Ma Izrael elutasítja azt, hogy visszajuttassa a palesztinoknak az ország 22 %-át,
amelyet 1967-ben elfoglalt. Izrael számára szó sem lehet az egész terület visszaadásáról,
tekintve, hogy az izraeli telepesek már elfoglalták annak 42 %-át, tehát esetleg csak
a terület egy részéről lehetne szó. Kelet-Jeruzsálemet sem adnák vissza a palesztinoknak.
Ezenkívül Izrael számára a béke kockázat. Nem biztos, hogy meghozná a végleges kiengesztelődést
vagy, hogy véget vetne a bosszúállásnak, illetve a Hamasz arra irányuló szándékának,
hogy felszámolja Izrael államot.
Nézzük a 2010. július 25-i sajtót: Mahmud
Abbasz elnök az Al-Quods arab újságban egyetlen államról beszél, minthogy a
két állam megoldása többé már nem lehetséges. Az izraeli parlament volt képviselője,
Avraham Burg azt javasolja, hogy alapítsanak egy új zsidó és arab pártot egyetlen
állam számára, amelyben teljes egyenlőséget élveznének zsidók és arabok. A szamariai
zsidó telepesek Szamaria bekebelezését javasolják, anélkül, hogy meghatároznák az
arabok státusát. A lojalitásról szóló törvényjavaslat vitájakor Netanjahu izraeli
miniszterelnök a következő formulát javasolja: „Zsidó és demokratikus állam, egyenlő
jogokkal minden polgára számára.”
Az újságok Izrael habozásáról beszélnek a
két államról szóló határozat megvalósításával kapcsolatban, vagyis arról, hogy megteremtsék-e
az Izrael államtól független Palesztin államot. Mivel ez a megoldás járhatatlan útnak
tűnik, új megoldás felé fordulnak: egyetlen ország, egy állam zsidók és arabok számára.
Izraelnek az okoz nagy félelmet, hogy a zsidók kisebbségben maradnának a palesztin
demográfiai növekedés miatt. Tehát dilemma előtt állnak: tovább élni az erőszak, a
bosszú és a megtorlás ciklusaiban vagy pedig eljutni a kiengesztelődéshez. A palesztin
állam létrehozása az 1967-ben elfoglalt területen lehet a legjobb menekvés Izrael
számára a jövőben arra, hogy elfogadtassa magát az egész arab és muzulmán világban.
A hívők szerepe
A konfliktusok ellenére a három vallás hívei azért
mégis találkoznak. Számos vallásközi párbeszédet kezdeményeztek zsidók és keresztények,
zsidók és muzulmánok között, vagy együtt mindhárom vallás képviselői, pl. a Szentföldi
Vallási Intézmények Tanácsa, amelynek tagjai a jeruzsálemi főrabbinátus, a muzulmán
főbíró és a tizenhárom keresztény közösség vezetői. Ez a Tanács mindent megtesz, hogy
figyelemmel kísérje az eseményeket és mérsékelje az összeütközéseket.
A politikai
konfliktus kihívás minden őszinte hívő számára, legyen az zsidó, keresztény vagy muzulmán.
Miért kell megölni a másikat, hogy én létezhessem? Emberek halnak meg vagy szenvednek
megaláztatást mindkét oldalon, a szívek megtelnek gyűlölettel, betonfal választja
el őket, továbbra is házakat rombolnak, földeket sajátítanak ki, és sok ezer palesztin
válik politikai fogollyá. Sokak eszméjét megcáfolják a helybeli tények.
2009
decemberében megjelent egy palesztin dokumentum a helyzetről: Az igazság pillanata.
Ennek lényege, hogy lássuk meg Isten kegyelmét minden eseményben. Remélni kell tehát
továbbra is minden nehézség ellenére. Az egyetlen orvosság a bajjal szemben, amelytől
a Szentföld szenved: a szeretet parancsa. „Szeressétek egymást!”, „szeressétek ellenségeiteket!”-
ez lehet a kiengesztelődés útja. A szeretet abban áll, hogy Isten képmását látjuk
minden emberi személyben, az ellenségben is. A szeretet abban áll, hogy elfogadjuk
az ellenséget nem csupán, mint ellenséget, hanem mint Isten képmását is. Beszélni
kell tehát az ellenség emberségével, meg kell gyógyítani bajából, amely elnyomja a
másikat. Így segíthetjük, hogy véget vessen problémájának, amelytől mi is szenvedünk:
a ránk erőszakolt politikai igazságtalanságnak.
Hinnünk kell, hogy lehetséges
a kiengesztelődés. Őszinte akarattal minden kérdést meg lehet oldani, minden akadályt
el lehet hárítani. Hinnünk kell a másik jóságában. A két népnek, valamint politikai
és vallási vezetőiknek is el kell jutniuk arra a meggyőződésre, hogy képesek a kiengesztelődésre,
és arra, hogy békében éljenek saját államukban. A vallási és politikai vezetőknek
tudatosítaniuk kell: küldetésük – túl minden politikai bonyodalmon – az, hogy elvezessék
Jeruzsálemet Istentől akart első hivatásához, vagyis ahhoz, hogy a megváltás városa
legyen, és hogy megszűnjön az ellentmondás jelének lenni. A hívők ugyanis arra kaptak
meghívást, hogy építsék a békét Isten földjén.
Michel Sabbah két könyvét a
Desclée de Brouwer francia könyvkiadó tette közzé: Paix sur Jérusalem (Béke
Jeruzsálemre), 2002; Lire etvivre la Bible au pays de la Bible (Olvasni
és élni a Bibliát a Biblia földjén), 2003.