„Nem a fennkölt beszédek teszik szentté az embert, hanem az erényes élet kedves Isten
előtt” – tanította Szent Stanisław Kazimierczyk
A lengyel pap 1433-ban született Krakkó közelében, amely település ma már a város
részét alkotja. 23 éves korában lépett be a Lateráni Kanonokok Kongregációjába. Miután
pappá szentelték, nagy buzgalommal végezte a rá bízott munkát: a „Krisztus Teste”
templom prédikátorává, novíciusmesterré és a közösség helyettes-perjelévé nevezték
ki. Életrajzírója szerint teljes harmóniát teremtett a tevékeny élet és a szemlélődés
között. Mindenki atyja volt. Kifogyhatatlan szeretettel szolgálta a szegényeket és
a betegeket, osztotta ki közöttük az élelmet.
A keresztény tanítás elmélyítésére
számos spirituális jellegű írást gyűjtött egybe homíliáiból. A kötet, amelyet a varsói
nemzeti könyvtár őrzött, sajnos elpusztult a második világháború alatt.
Szent
Stanisław 1489-ben, mindössze 56 éves korában halt meg. Földi maradványait a krakkói
„Corpus Christi” templomban helyezték örök nyugalomra. Tisztelete azonnal elterjedt
és azóta is egyre nő. Egy évvel halála után 176 rendkívüli gyógyulást tulajdonítottak
közbenjárásának.
Halálának napja, május 3-a nagy ünnep volt mind a város,
mind a kolostor részére. Kultuszát a XVII. századtól kezdve engedélyezték. Boldoggá
avatási eljárását 1971-ben indították el. A Szentté avatási Kongregáció egy konzultora
szerint jogosan tételezhetjük fel, hogy Szent Stanisław nélkül Lengyelország nem tudta
volna ennyire életerősen megőrizni katolikus hitét. (vm)