„A Közel-Keletről érkező keresztények kopogtatnak szívünkön és felébresztik keresztény lelkiismeretünket” – Erdő Péter bíboros szinódusi felszólalása

Október 11-én, hétfőn délután, a Közel-Kelettel foglalkozó püspöki szinódus második általános ülésén az egyes földrészek képviselői mondtak beszédet. Erdő Péter bíboros, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke felszólalásában mindenekelőtt tolmácsolta a földrész főpásztorainak üdvözletét. Emlékeztetett rá, hogy a Tanács 10 nappal ezelőtt Zágrábban tartotta meg 40. plenáris ülését.

Európából nézve a Szentföld és Közel-Kelet keletre található, ahonnan Krisztus világossága érkezett. Ő örökre a valódi Legyőzhetetlen Nap marad, amely nem nyugszik le soha. Jézus arca ragyog, mint a nap, és bevilágítja az egész emberi történelmet (Mt 17,2) – idézte Máté evangéliumát Erdő Péter bíboros, majd rámutatott: Európa Közel-Kelet adósa. Nemcsak azért, mert kultúránk alapvető elemeinek sokasága abból a térségből származik, hanem azért is, mert földrészünk első misszionáriusai is onnan érkeztek. Utalással Szent Pál macedóniai útjára, a CCEE elnöke megállapította: gondviselésszerű döntés volt XVI. Benedek részéről, hogy egy egész évet szentelt a Népek Apostolának, akinek buzgósága és bölcsessége rendkívül időszerű az új evangelizálás számára.

Erdő Péter bíboros ezután felidézte az európai püspökök tarzuszi zarándoklatát, ismételten kifejezve a főpásztorok részvétét Luigi Padovese érsek, a törökországi püspöki konferencia egykori elnöke erőszakos halála miatt.

A Közel-Keletre gondolva nekünk, európaiaknak meg kell vizsgálnunk lelkiismeretünket: élő-e még körünkben az evangéliumi üzenet, a jó hír, amelyet az apostoloktól kaptunk? - tette fel a kérdést Erdő Péter bíboros. Hogyan reagálunk arra a tényre, hogy a Közel-Kelet számos országából keresztény menekültek és bevándorlók érkeznek Európába? Eléggé odafigyelünk-e azokra az okokra, amelyek keresztények ezreit, talán millióit arra kényszerítik, hogy elhagyják azt a földet, amelyen őseik csaknem kétezer év óta jelen voltak?

Nagy kihívással kell szembenéznünk. Hatékonyan tudjuk-e támogatni a Közel-Kelet keresztényeit? Az európai közélet legfőbb tényezői érzékenyek-e még a kereszténység által megvilágított emberi értékekre? Vagy inkább közömbösek értékes örökségünk iránt? Olyan örökségről van szó, amely nélkül Európa kulturális értelemben sem létezne – hangoztatta szinódusi felszólalásában Erdő Péter bíboros.

A Közel-Keletről érkező keresztények kopogtatnak szívünkön és felébresztik keresztény lelkiismeretünket. Utalással a szinódus témájára: „A hívők sokaságának egy volt a szív-lelke” (Ap. Csel 4,32), a bíboros leszögezte: ez a fajta szeretetközösség ma is létezik az egyházban. Az európai katolikusok imádkoznak, dolgoznak, és azért küzdenek, hogy hatékonyan jelen lehessenek a látható társadalomban is. A fájdalmak, a csalódások, a negatív tapasztalatok, a lelkiismeretüket követő keresztényeket olykor sújtó diszkrimináció, nyomások ellenére továbbra is reménykedünk abban, hogy földrészünk ismét megtalálja önazonosságát, amely mélyen gyökerezik az élet, a remény és a szeretet kultúrájában.

„Orvos, gyógyítsd önmagadat!” – írja Szent Lukács. Nekünk, európai keresztényeknek tehát saját magunkat kell meggyógyítanunk a Szentlélek segítségével, hogy visszatükrözhessük Krisztus világosságát, amelyet Keletről kaptunk és bátor tanúságtételünk révén viszonozhassuk a kapott ajándékot – mondta végül szinódusi felszólalásában Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke.
(vm)