A boldogság titka a Krisztussal való barátság – mondta a pápa az általános kihallgatáson
október 6-án
A Szentatya szerdán délelőtt tovább folytatta a középkori női misztikusokról szóló
tanítását, ezúttal a német Helftai Szent Gertrúdról, a XIII. századi egyháztörténet
meghatározó személyiségéről szólt a Szent Péter térre összegyűlt zarándokoknak. Gertrud
von Helfta Németország egyetlen olyan női alakja, akit a „nagy” jelzővel is illetnek
kiemelkedő kulturális és evangéliumi tevékenysége, „nagysága” miatt: élete és írásai
egyedülálló módon hatottak a keresztény lelkiségre. Helftai Szent Gertrúd egy rendkívüli
nő volt – mondta bevezető szavaiban a pápa –, természeti és kegyelmi adottságokkal
megáldott, mélyen alázatos, buzgó hívő, aki Istennel kivételes kapcsolatban állt a
szemlélődés és a szükséget szenvedők mindenkori megsegítése által.
Gertrúd
1265. január 6-án, Vízkeresztkor született, szüleiről, családjáról nem maradtak fenn
adatok. Egészen fiatalon, 5 éves korában került a helftai ciszter kolostorba, hogy
nevelést kapjon és iskolába járhasson. Kiváló tehetségű tanuló volt, a Trivium és
Quadrivium tudományait magas szinten elsajátította, a tudomány elkápráztatta. Fiatalkori
tevékenységei közé az olvasás, a zene és a miniatúra művészet tartozott, erős akaratú,
határozott, lendületes személyiséggel rendelkezett, aki elismerte hibáit, és alázatosan
kért megbocsátást értük. A források szerint azt kérte elöljáróitól, hogy imádkozzanak
megtéréséért, ugyanis felismerte, hogy élete nem teljes, a tudományok nem bűvölik
el többé. 1281. január 27-én az Úr megjelent életében. Látomása volt, amelyben egy
ifjú vezetésével sikerült legyőznie a lelkét gyötrő fájdalmakat, összetalálkozott
azzal, aki a keresztfán megváltott minket vérével, vagyis Jézussal – magyarázta XVI.
Benedek.
Élete természetesen ettől a pillanattól kezdve új irányt vett: az
Úrral való belső kapcsolata egyre fokozódott főképp a nagy liturgikus ünnepek, így
az Ádvent és a Karácsony, a nagyböjt és a Húsvét, ill. a Mária ünnepek alkalmával.
Biográfiája szerint Gertrúd megtérése két területen ismerhető fel: tanulmányaiban,
ahol egy radikális váltás történt a humanisztikus tudományoktól a teológia irányába;
és életében, amely a korábbi gondtalanságból az imával teli és a szeretetcselekedettől
lelkes életté vált. Az Úr – fejtette ki tanításában a Szentatya – a belső élet megélésére
és a lelki tevékenység szeretetére hívta Gertrúdot, aki felismerte, hogy korábban
távol állt Istentől, inkább a tudományokat részesítette előnyben a lelki szemlélődéssel
szemben.
Helftai Szent Gertrúd Isten kegyelmi adományát egészében apostoli
feladatvállalássá formálta: a hitigazság terjesztésének, világos egyszerű módon való
írásba foglalásának szentelte magát szeretettel és hűen szolgálva ezáltal is az Egyházat.
Írásai a teológia hasznos és kedvelt szövegeivé, továbbá a misztikus irodalom gyöngyszemeivé
váltak. A Szentatya Helftai Szent Gertrúd alakjáról szólva rávilágított arra, hogy
Isten tudatosította Gertrúddal hívását, azt, hogy ezáltal kegyelmének egyik eszközévé
válik. Gertrúd e hatalmas isteni ajándék befogadására méltatlannak érzi magát, de
szívesen engedelmeskedik Isten akaratának és életét neki szenteli egészen haláláig,
amely a források szerint 1301-ben vagy 1302-ben következett be.
Helftai Szent
Gertrúd élete nemcsak egy múltbeli példa, hanem állandó iskola marad minden hívő számára
a keresztény életvitelre és rámutat arra, hogy a boldog és igaz élet középpontjában
a Jézussal való barátság áll. Ezt a barátságot a Szentírás, a liturgia, a mélyen megélt
hit által és a Szűz Máriával való kapcsolaton keresztül lehet elsajátítani, amely
lehetőséget ad Isten megismerésére és felfedezésére így életünk végső célja, a boldog
élet megélésére – fejezte be tanítását XVI. Benedek pápa a szerdai általános kihallgatás
alkalmával.
Angol nyelvű köszöntésében szólt annak az ima világkongresszusnak
a résztvevőihez is, akik október 5-e és 10-e között tartják találkozójukat Rómában.
A kongresszuson jelen van Téglásy Imre, a magyar Alfa Életvédő Szövetség elnöke, valamint
Csáky-Pallavicini Tamás, a Katolikus Orvosi Társulatok Világszövetsége végrehajtó
bizottságának tagja, az ENSZ bécsi hivatalainak megfigyelője.