„A lélek útjai” - személyes búcsú Ulbrich Andrástól

Kedves András!

Most, amikor október 6-án temetési gyászszertartásodon végső búcsút vesznek tőled hozzátartozóid, szeretteid, barátaid, és lélekben az ország minden rádióhallgatója, szeretnék én is felidézni néhány hozzád fűződő személyes emléket.

„Októberben találkozunk, és tovább folytatjuk” - mondtad telefonban a nyáron, erőteljes, bizakodó hangon. Szavaid azóta is fülemben csengenek és még mindig értetlenül állok a történtek előtt.

Együttműködésünk 2008 végén kezdődött, amikor a Rómához közeli Rignano-ba költöztél. Megkérted, hogy havonta egyszer stúdiónkban beolvashasd 4-5 perces jegyzetedet a magyar katolikus rádió részére. Miután az igazgatóság beleegyezését adta, rendszeressé váltak találkozásaink. Minden hónapban felkerestél bennünket és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy elsőnek hallhattam kis remekműveidet, azt a pár percet, amelybe egy-egy aktuális eseményből kiindulva bámulatos módon bele tudtál foglalni kultúrát, humort, egyéni véleményt, emberi gyarlóságot és természetfeletti reményt. Magyar szemmel és magyar szívvel szemlélted Itáliát, írásaidban szüntelenül jelen volt a mediterrán és a hazai táj. Jegyzeteid végkicsengése mindig reménytkeltő volt, áthatotta a hit, és arra késztette a hallgatót, hogy tovább gondolkozzon a felvetett témáról.

Miután a stúdióban felolvastad jegyzetedet, aminek hanganyagát azután átküldtük a katolikus rádiónak, „cserébe” az éppen esedékes vallási ünnepkörhöz, vagy nemzeti évfordulókhoz kapcsolódó verseket olvastál be műsorunknak. Mindig bőséges választékot hoztál magaddal, rám bízva a végső döntést, a versek tartalmát, hosszúságát illetően.

Ez igazán az „ajándékok cseréje” volt – mondhatnánk Tiszteletre méltó II. János Pál kedvenc szóhasználata szerint. Neked, akinek lételemed volt a rádiózás, sokat jelentettek a stúdióban töltött percek, az, hogy nem szakadt meg a kapcsolat otthoni hallgatóiddal, hogy külföldről is szólhattál hozzájuk jellegzetesen szép hangodon, kamatoztatva tehetségedet, évtizedek tapasztalatait.

Nekünk pedig kincsekkel gazdagítottad ünnepi műsorainkat, mély átéléssel tolmácsolt szavalataiddal. Ezt nyugtázta az a sok-sok méltató visszajelzés, amely a katolikus rádióba és hozzánk is érkezett írásban, telefonon.

Mindezt Isten nagyobb dicsőségére tetted, vagy ahogy tréfásan mondtuk „vatikáni valutáért”, hiszen ugyanannak a „cégnek”, vagyis, a mindenkori pápa főnökének dolgozunk.
Kedves András! Most egy különösen is ideillő jegyzeteddel emlékezünk rád, amelynek címét egy Rómában megrendezett egyházi kiállítás adta: „A lélek útjai” – Te már előttünk jársz a lélek útján, amelyet Jézus Krisztus örök világossága ragyog be.

Ulbrich András temetése október 6-án lesz a Kispesti Újtemetőben 14 óra 15 perckor.
A gyászmisét a temetést követően 16 órakor Hegedűs László pápai káplán mutatja be a Kispesti Nagyboldogasszony Főplébánián.
(cím: 1191. Budapest Templom-tér 21.)

(vm)