Olyan újabb boldoggal gazdagodott a ligúriai Acqui helyi egyháza, akinek életszentsége kihat az egész világra

Angelo Amato érsek, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa szeptember 25-én az oltár dicsőségére emelte a 19 éves korában elhunyt olasz lányt, Chiara Badano-t.

Chiara 1971. október 29-én született a ligúriai Sassello helységben, katolikus családban. Már kiskorában kitűnt az idősek, a betegek és szegények iránti szeretetével. Különös helyet foglaltak el szívében az afrikai gyermekek. Úgy tervezte, hogy ha felnő, orvos lesz, hogy Afrikában gyógyíthassa őket. Szüleitől mélyreható katolikus nevelést kapott. Már kislányként felnőtt, érett hittel rendelkezett, engedelmesen elfogadta Isten rá vonatkozó tervét. Elsőáldozásakor egy evangéliumos könyvet kapott ajándékba, amelyet csodálatos, rendkívüli üzenetet tartalmazó könyvnek tartott. Kilenc éves korában lépett be a Fokoláre mozgalom „új nemzedék”, ún. „Gen” csoportjába. Mély barátság fűzte Chiara Lubich-hoz, a mozgalom alapítónőjéhez, akivel sűrűn levelezett. Középiskolai tanulmányait a savonai gimnáziumban kezdte meg, de 16 éves korában már jelentkeztek súlyos betegsége, a csontrák jelei, amelynek következtében megbénult. Számos sikertelen műtétet hajtottak rajta végre. A halálát megelőző három év kimondhatatlan szenvedései alkalmat adtak Chiara számára, hogy tanúságot tegyen az isteni erényekről, amelyeket már gyermekkorától kezdve ápolt szívében. Teljesen átadta magát Isten akaratának, derűsen élte meg betegségét. Isten és testvérei iránti sugárzó szeretete nagy hatással volt környezetére. 1990. október 7-én, Rózsafüzér királynője liturgikus emléknapján adta vissza lelkét Teremtőjének. Halála után Afrikának szóló projektjét barátai és mindazok folytatták, akik spiritualitásából merítettek. Beninben két fontos kezdeményezése valósult meg: egy kút és egy orvosi rendelő Cotonou egyházmegyében, valamint egy épületegyüttes a nyugat-afrikai ország egyik legfontosabb városában, Bohicon-ban. Ez otthont ad árva gyermekeknek, tantermek és egy kápolna tartozik hozzá: a világon az első templom, amely Boldog Chiara Luce nevét viseli.

Chiara névrokonától, a Fokoláre mozgalom alapítónőjétől kapta a Luce nevet, amely így Világos Fényt jelent, és valóban, a név jól tükrözte az új boldog életszentségtől átitatott lényét: a legnagyobb sötétségben, a szenvedés legnagyobb megpróbáltatásai közepette is világosságot gyújtott környezetében, mivel Isten szeretetét hordozta magában és adta tovább társainak.

Chiara Luce életszentségének híre hamar elterjedt Olaszország határain túlra is. Boldoggá avatási eljárását 1999. június 11-én, Jézus Szentséges Szíve ünnepén kezdték meg Acqui egyházmegyéjében. 72 tanút hallgattak meg. 2008. július 3-án a Szentatya engedélyezte José Saraiva Martins bíborosnak, a Szentté avatási Kongregáció akkori prefektusának, hogy kihirdesse a dekrétumot Isten szolgálója, Chiara Luce keresztény erényeiről. Ettől kezdve már kijárt neki a tiszteletre méltó jelző.

XVI. Benedek pápa 2009. december 19-én írta alá azt a dekrétumot, amely elismeri a boldoggá avatáshoz szükséges csodát, egy Chiara Luce közbenjárásának tulajdonított, orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulást, amely Triesztben történt.

Az ünnepélyes boldoggá avatási szertartásra szeptember 25-én, szombaton délután négy órakor került sor a római Isteni Szeretet Szűzanyja kegyhelyen. A szentmise főcelebránsa Angelo Amato érsek, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa volt. Homíliájában rámutatott: nem lehetett volna megfelelőbb helyet találni Chiara boldoggá avatásához, hiszen fiatal szívét teljesen magával ragadta az isteni szeretet. Minden Mária kegyhely egyben Mária háza, a mennyország egyfajta előszobája, mert megnyitja értelmünket és szívünket a Jézussal és Máriával való találkozásnak. Chiara, amikor 1990. október 7-én, Rózsafüzér királynője liturgikus ünnepén elhunyt, ezt suttogta földi édesanyjának: „Légy boldog, mert én is az vagyok”.

A mennyországban, Isten házában Mária tárt karokkal fogadta szeretett lányát, aki annyira szerette Jézust és olyan sokat szenvedett a magára hagyatott keresztre feszített Úrral.

Chiara, a kristálytiszta szívű lány Istenben talált menedéket és vigasztalást. Szó szerint megélte az evangéliumot, és két kézzel szórta a szeretet ajándékait környezetében. Életét, amely emberileg a Kálváriára tartó végtelenül fájdalmas meredek út volt, nagy szeretete ragyogóan átalakította, mintegy a Tábor-hegyen történt Urunk színeváltozásához hasonlóan.
Chiara már kiskorától kezdve minden szegényben, kitaszítottban Jézust látta. Karitatív tetteivel konkrét segítséget nyújtott a benini kút megépítéséhez: egymillió háromszázezer lírát, megtakarított pénzét adta oda, mondván, hogy „nekem úgy sincs rá szükségem”.

A látszólag törékeny kislány alapjában véve erős jellemű felnőtt nő volt. Halálos ágyán szaruhártyáját ajándékozta oda két fiatalnak, akik ma neki köszönhetően látnak. Ez volt ugyanis egyetlen testrésze, amelyet nem támadott meg rendkívül agresszív betegsége.

Chiara szívében tengernyi volt a szeretet – mondta homíliájában Amato érsek. Betegen is gyakran mondta: „Most már semmim sem egészséges, de szívemmel még mindig tudok szeretni”.

„Természetellenes, rendkívüli, hihetetlen” – ezekkel a jelzőkkel illették kezelő orvosai Chiara derűs lelkiállapotát, erejét a halálos betegséggel szemben. Valóban természetfeletti volt magatartása, mivel az isteni kegyelemből, a végtelen hitből és a hősies erényekből táplálkozott.

Az egyház most hálát ad a Szentháromságos Istennek Boldog Chiara Luce szeretetéért és jóságáért. A modern, sportkedvelő, pozitívan gondolkozó lány az optimizmus és a remény üzenetét hirdeti nekünk. Ma is vannak erényes fiatalok, akik értékes életet élnek a családban, az iskolában, a társadalomban.

Az új boldog Jézus misszionáriusa, az evangélium apostola volt, aki arra ösztönöz bennünket, hogy ismét találjunk rá a hit frissességére és lelkesedésére. Mindenki megkapta a megfelelő kegyelmet ahhoz, hogy szent legyen – mondta végül homíliájában Amato érsek. Köszönetet mondott XVI. Benedek pápának az új boldog ajándékáért. Ez konkrét jele annak, hogy a pápa bizalmat érez a fiatalok iránt és nagyra becsüli őket, bennük pillantja meg az egyház fiatal és szent arcát.

(vm)