Baráti búcsúzás Ulbrich Andrástól – P. Szabó Ferenc SJ megemlékezése

A gyászhír napján írom e sorokat – megrendülten a nem várt hirtelenséggel bekövetkezett halál, András barátom átköltözése miatt. Pár héttel ezelőtt még reménykedtünk, bár utolsó telefonbeszélgetésünkkor már gyenge, fátyolos volt a hangja. A legszebb hangú bemondó volt a Magyar Rádióban, majd a Katolikus Rádióban és a Vatikáni Rádióban is. Többször adott elő verseimből könyvbemutatóimon, más költőktől irodalmi előadásaimon. Narrátor volt a jezsuitákról szóló filmben, amelyet Radnóti Katalinnal szerveztünk meg.

1999. június 22-én vendégük voltam a salernói öbölben, a sziklafalak között mélyen fekvő Erchie helységben. Az éjszakai vihar, majd a tengerparti csevegés ifjúságról, szerelemről, a gyorsan múló életről, halálról – szülte Andrásnak ajánlott versemet, amelyet nagyon szeretett, többször fel is olvasott. Most ezzel a versemmel búcsúzom kedves Barátomtól. R.I.P.

Tengerparti tűnődés
Ulbrich Andrásnak

Szemvakítón fényes reggel
lassan megnyugszik a tenger
alig emlékszik az éjjeli viharra
mikor habzó szájjal a partot harapta –

Ugyanígy sokmillió éven át
koptatta a kemény sziklát
miriád csillám a fövenyen
sziklatömbök s csigahéjak hamva
a lágy víz meg az idő
együtt erősebb mint a kő!

Minden szívveréssel
porlik s pereg az életed
homokórád ki fordítja meg?

„Ne félj! megmentelek
újraalkotom porhüvelyedet!”

(Erchie, Salernói öböl, 1999. június 22.)