A szellemi tulajdonjogok túlzottan merev érvényesítése káros a gazdaságilag kevésbé fejlett országok számára – Silvano Tomasi érsek felszólalása Genfben

Az ENSZ genfi székhelyű hivatalainak állandó szentszéki megfigyelője szeptember 21-én, felszólalt a Szellemi Tulajdon Világöröksége Szervezet Közgyűlésén. Beszédében Tomasi érsek mindenekelőtt rámutatott a szellemi tulajdon védelmének létjogosultságára, ami nem más, mint az irodalmi, tudományos, művészi alkotások, általában véve a közjót szolgáló alkotó tevékenység jogi védelme.

Ez a védelem hivatalosan igazolja a szerző vagy feltaláló tulajdonjogát és biztosítja annak bizonyos fokú anyagi elismerését. Ugyanakkor szolgálja az egész társadalom kulturális és anyagi előrehaladását. A szellemi tulajdon védelme végső fokon az ember és munkája méltóságát ismeri el, hozzájárul az egyén személyes fejlődéséhez és elősegíti a közösség javát.

A gazdasági szakértők többféle mechanizmust különböztetnek meg, amelyek révén a szellemi tulajdonjog gazdasági ösztönzőként hathat. Ennek a jognak a szigorúbb védelme megfelelő körülmények között növekedést idézhet elő. A gazdaságilag kevésbé fejlett országokban ugyanakkor veszteséghez vezethet rövidtávon belül, mivel a jog védelme költségesebb, mint az alkotásból származó feltételezett utólagos bevétel.

A szellemi tulajdonjogokból származó hasznok növekedése attól függ, hogy az egyes országok milyen gyorsan tudnak kifejleszteni új technológiákat és termékeket. Ebben az összefüggésben három alapvetően fontos kérdést kell megvizsgálni – hangsúlyozta beszédében Silvano Tomasi érsek.

Először is világos, hogy az új technológiák helyi alkalmazása akkor növekedhet, ha ehhez megfelelő szakképzettséggel rendelkező munkaerő, emberi tőke járul. A második fontos szempont a helyi vállalatok kutatási és fejlesztési (R&D) képessége. Hatékony politikákkal segítsék elő a helyi vállalatok technikai fejlesztését, bátorítsák a kutatást, a közös vállalkozásokat, növeljék az állami kutatóintézetek és vállalatok közötti kapcsolatokat.

A harmadik lényeges akadály számos országban az, hogy a kutatóintézetek nem képesek találmányaikat a piacon hasznosítani. Ebben az esetben a szellemi tulajdonjog nagyobb védelmén túl olyan szerződéseket köthetnének kutatóintézetek és vállalatok között, amelyek meghatároznák a közös tulajdonban való osztozás arányát.

Végül a szentszéki megfigyelő idézett XVI. Benedek Caritas in veritate k. enciklikájából, amely 22. pontjában megállapítja, hogy fennállnak „a tudáskincs védelmezésének mértéktelen formái a gazdag országok részéről a szellemi tulajdonjogok túlzottan merev érvényesítésének következtében”. A pápa arra is rámutat, hogy „néhány szegény országban szívósan tovább élnek az olyan kulturális modellek és viselkedésbeli társadalmi normák, amelyek lassítják a fejlődés folyamatát”.

(vm)