A Szentatya szavai a Szent Péter nevét viselő idősek otthona lakóihoz

XVI. Benedek szombaton délután meglátogatta a London Southwark városnegyedében lévő Szent Péterről elnevezett idősek otthonát, amelyet a Szegények Kis Nővérei Kongregáció tagjai tartanak fenn. A szívélyes és bensőséges találkozó folyamán a Szentatya üdvözölte az idősek otthonának közösségét és beszéddel fordult hozzájuk.

Megköszönte Marie Claire nővér és Fasky asszony szívből jövő szavait, majd örömét fejezte ki, hogy együtt lehet a lakókkal, valamint hogy találkozhat Smith érsekkel, a Szegények Kis Nővérei Kongregáció tagjaival és az intézményben dolgozókkal.

Beszédében az idős korról szólt, amely a mai gyógyszerkutatásoknak köszönhetően egyre hosszabbra nyúlik. Az idősek jelenléte a társadalom számára egy áldás – jelentette ki a Szentatya. A fiatalabb generációk sokat tanulhatnak az idősek tapasztalataiból és bölcsességéből. Hangsúlyozta, hogy az idősek ellátását nem nagylelkű cselekedetként kell felfogni, hanem a hála jeleként, amellyel „visszafizetjük” fáradozásaikat.

Az Egyház mindig nagy tisztelettel volt az idős ember iránt. Ahogy a negyedik parancs is mondja: „Atyádat és Anyádat tiszteld, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életű légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!” (vö. MTörv 5,16). Ez nemcsak a betegeknek és az öregeknek járó szeretetre és gondviselésre emlékeztet, hanem arra az isteni áldásra is, amely azoknak jár, akik becsülettel betartják a parancsot. Isten az idős ember jólétét, egészségét, értékeinek és méltóságának tiszteletét kéri, amelyet az Egyház intézményein keresztül Nagy-Britanniában és az egész világon teljesíteni kíván, vagyis tiszteli az életet korra és egészségi állapotra való tekintet nélkül.

Pápaságom kezdetén így fogalmaztam: „Közülünk mindenki azért van, mert Isten így akarta, mindenkit szeret és mindenki szükséges”. Az élet adomány annak minden fázisában, minden stádiumában, fogantatásától egészen a természetes halálig és csakis Isten adhatja és veheti el adományát. Van, aki idős korában is nagyon jó egészségnek örvend, viszont a keresztényeknek attól sem kell tartaniuk, ha részt kell vállalniuk Krisztus szenvedéséből.

Tiszteletreméltó elődöm, II. János Pál pápa élete utolsó éveinek szenvedését mindenki saját szemével láthatta, így azt is, hogy Üdvözítőnk fájdalmával egyesülve élte meg a gyötrelmeket. Az utolsó napokban mutatott türelmes küzdelme mindannyiunk számára, akik hordozzuk a mögöttünk hagyott évek súlyát, megható példa – magyarázta XVI. Benedek.

A hosszú évek lehetővé teszik, hogy értékeljük Isten legnagyobb adományait, így az életet, vagy éppen az emberi lélek törékeny állapotát. Ezek az évek tehát csodálatos alkalmat adnak arra, hogy imáinkban visszaemlékezzünk mindazokra, akiket szerettünk, hogy Isten kegyelmébe ajánljuk mindazt, amik vagyunk, és amit életünk során tettünk. Lelki megnyugváshoz, Isten szeretetének és jóságának újrafelfedezéséhez vezet ez a folyamat.

A Szentatya a Szent Péterről elnevezett idősek otthonában mondott beszéde végén imáiról biztosított minden lakót, és azt kérte tőlük, hogy ők is fogadják őt imáikba. Szűz Mária és Szent József közbenjárását kérve búcsút vett az idősek otthonában élők közösségétől.
(hh)