Legyetek a hívek atyja, testvére és barátja – a pápa beszéde a Püspöki Kongregáció által a nemrég kinevezett püspökök számára szervezett találkozó résztvevőihez

A Szentatya hétfőn délelőtt Castel Gandolfo-i nyári rezidenciáján fogadta annak a találkozónak a résztvevőit, amelyet a Püspöki Kongregáció szervezett az utóbbi időben kinevezett püspökök számára. A főpásztorokat a kongregáció új prefektusa, Marc Ouellet bíboros kísérte el és ő köszöntötte a Szentatyát a jelenlévő mintegy 120 személy nevében.

Szép szokás szerint az új püspökök Rómában elsőként Szent Péter apostol sírjánál tesznek látogatást, Aki a halálig elkötelezte saját magát Krisztus a Mester és örök főpap mellett. Ezzel kapcsolatban a pápa Aquinói Szent Tamásnak a jó pásztorról szóló szép szavait idézte: „A püspök, a Jó Pásztor hivatását a tekintély és a szeretet gyakorlásán keresztül valósítja meg. Mindkettőre szükség van, tehát arra, hogy engedelmeskedjenek neki és arra, hogy ő pedig szeresse a gondjaira bízottakat. Az első a második nélkül nem elegendő.”

A püspök küldetése nem merülhet ki a hatékonyság és aktivitás mentalitásában. Mindig szem előtt kell tartani a létre vonatkozó ontológiai távlatot, amely a szolgálat alapját képezi. A püspök ugyanis, aki Krisztustól kapja tekintélyét, amikor elfoglalja székét, katedráját, a közösség felett és azzal szemben helyezkedik el. Ő a közösségért van, amelyet lelkipásztori buzgósággal irányít. Nagy Szent Gergely a püspök pásztori kormányzói feladatát úgy határozza meg, mint a „művészetek művészetét”. Szerinte a kormányzás hatalma azt jelenti, hogy képes megfékezni a bűnt, ám nem a testvérek, hanem a vétkek felett uralkodik. Az egyház Krisztus jegyese és ennek a titoknak az őre a püspök.

A Szentatya beszéde végén arról a nagy felelősségről szólt, amelyet a püspök saját egyházmegyéjén túl az egész társadalom iránt visel. A püspöki kongregáció direktóriuma azt kívánja a főpásztortól, hogy legyen „erős, határozott, igazságos és kiegyensúlyozott.” Ezek a tulajdonságok szükségesek ugyanis a bölcs döntések meghozatalához a személyekkel, a valós helyzettel és a történésekkel kapcsolatban. Tehát legyen a hívek atyja, testvére és barátja. A püspök az egyházmegye életének nem csupán ügyintézője, kormányzója és szervezője, hanem a Krisztussal való testvériségen és atyaságon keresztül nyeri el azt a felsőbbrendű képességet, amely megteremti a bizalom, a befogadás, a szeretet, ám ugyanakkor a nyíltság és az igazságosság szellemét is. A Szentatya végül a Legszentebb Szűz Mária, az Apostolok Királynéja anyai oltalmába ajánlotta vendégeit, az utóbbi időben kinevezett különböző nemzetiségű püspököket.