„Szolgáljátok az egyházat szeretetettel, ne kövessétek a világi fogalmakat” – a pápa
beszéde az újonnan kinevezett püspökökhöz
XVI. Benedek pápa örömmel köszöntötte a Népek Evangelizálása Kongregáció által szervezett
hagyományos tanulmányi napok résztvevőit, azokat a főpásztorokat, akik a közelmúltban
kapták meg püspöki kinevezésüket. Ezek a napok, amelyeket Rómában töltenek, hogy
elmélyítsék püspöki szolgálatuk feladatait és megújítsák hitvallásukat Szent Péter
sírjánál, egyben sajátságos alkalmat jelentenek arra, hogy megtapasztalják a püspöki
kollegialitást.
A testvériség, az ima és a továbbképzés tapasztalata, amelyet
az Apostoli Szentszéknél szereznek, növelje mindnyájukban a szeretetközösséget Péter
utódával és püspöktestvéreikkel – mondta a pápa, majd köszönetét fejezte ki Ivan Dias
bíborosnak üdvözlő szavaiért. Az egyház nagy reménnyel tekint az újonnan kinevezett
püspökökre, imáival és szeretettel kíséri őket. A Szentatya lelki közelségéről biztosította
a főpásztorokat, majd kifejtette: ismeri azokat a kihívásokat, amelyekkel szembe kell
nézniük, főleg azokban a keresztény közösségekben, amelyek nem könnyű körülmények
között élik meg hitüket. A szegénység különféle formáin túl, olykor keresztény hitük
miatt is üldöztetésben van részük. A püspökök feladata, hogy táplálják e hívek reményét,
osztozzanak nehézségeikben, merítve Krisztus szeretetéből. Ez azt jelenti, hogy figyelmet
fordítanak rájuk, gyöngéden, részvéttel, befogadással, készségesen állnak rendelkezésükre,
egészen nekik szentelve életüket.
A püspököket minden feladatukban a Szentlélek
támogatja, aki szentelésükkor Krisztushoz, az örök Főpaphoz tette hasonlóvá őket.
A püspöki szolgálatot valójában csak Krisztusból kiindulva értjük meg, aki az egyedüli
és legfőbb papság forrása, és amelynek a püspök részesévé válik. Ahhoz azonban, hogy
kövessék Krisztus példáját, arra van szükség, hogy megfelelő időt szenteljenek a Krisztussal
való együttlétre. Ez azt jelenti, hogy szemlélik őt benső imáikban, szívtől szívhez
szóló beszélgetéseik során. A püspök arra kapott meghívást, hogy gyakran legyen Isten
jelenlétében, az ima és az imádás embereként. A főpásztor élete legyen szüntelen felajánlás
Istennek egyháza üdvösségéért, különös tekintettel a rá bízott lelkek üdvösségére.
Ez az áldozat jelenti a püspök valódi méltóságát: legyen mindenki szolgája egészen
élete odaadásáig. A püspöki és papi szolgálatot soha nem lehet világi kategóriák szerint
értelmezni. Mindkettő ugyanis szeretetszolgálat. A püspök mindenekelőtt Isten Szavának
szolgája és kiszolgálója. Elsődleges feladata Isten Szavának hirdetése, amelyet kísér
a szentségek kiszolgáltatása, különös tekintettel az Eucharisztiára.
A püspökökre
bízott közösségek az ún. vallási, antropológiai és szociális „határok” mentén élnek.
Sok esetben kisebbséget alkotnak az egyes országokban. Ilyen körülmények között különösen
nagy elkötelezettséget igényel a püspök küldetése. Azonban éppen a nehézségekben mutatkozhat
meg püspöki szolgálatuk révén az evangélium üdvözítő ereje. Ne engedjenek a pesszimizmusnak
és a csüggedésnek, mert a Szentlélek, aki az egyházat vezeti, bátorságot önt beléjük
a kitartáshoz, az evangelizálás új módszereinek kereséséhez. A keresztény igazság
azért vonzó, mert választ ad az emberi lét nagy szükségleteire, meggyőzően hirdeti,
hogy Krisztus az ember, minden ember egyetlen Üdvözítője. Ez az üzenet ma ugyanúgy
érvényes, mint a kereszténység elején volt az evangélium első nagy elterjedése idején
– mondta a pápa a közelmúltban kinevezett főpásztorokhoz intézett beszédében. Végül
Mária, az Apostolok Királynője anyai közbenjárásáért fohászkodva adta apostoli áldását
a püspökökre és közösségeik minden hívőjére.