XVI. Benedek köszönete a Pápai Tudományos Akadémia által rendezett koncertért
Kedden este 6 órai kezdettel a Castel Gandolfo-i apostoli palota belső udvarában koncertet
rendezett a Szentatya tiszteletére a Pápai Tudományos Akadémia. A műsoron Wolfgang
Amadeus Mozart Requiem-je szerepelt, amelyet a Padova és Veneto Szimfonikus Zenekara
adott elő Claudio Desderi karmester vezényletével, és a torinói neves akadémiai kórus
közreműködésével. A koncertet követően XVI. Benedek beszédet intézett a művészekhez
és a jelenlévőkhöz. A Szentatya köszönetet mondott a csodálatos zenéért, amely
egy belső lelki élmény és vizsgálódás örömteli pillanatait ajándékozta számára. Hálája
egyúttal a Pápai Tudományos Akadémia titkárának, Marcelo Sánchez Sorondo püspöknek
és azoknak a Intézményeknek is szólt, amelyek segítették a koncert létrejöttét. XVI.
Benedek ezek után Mozartról, a neves osztrák zeneszerzőről mondta el személyes gondolatait,
akihez – mint említette – régóta és különleges módon kötődik. Minden egyes alkalommal,
amikor Mozart zenéjét hallgatja, visszatér az időben gyermekéveihez a helyi plébánia
ünnepnapjaira emlékezve. Sokszor felcsendültek Mozart miséi: „Azt éreztem ekkor a
szívemben, hogy az Ég szépségének egy sugara érintett meg engem. Ez az érzés mindmáig
bennem van, amikor hallgatom ezt a meditációt, drámai és derűs zenei kompozíciót a
halálról. Mozartnál minden harmóniában van egymással, minden hangjegy, minden zenei
kifejezés és ez nem is lehetne másképp. Isten kegyelmi adománya, és Mozart élő hitének
gyümölcse ez, amely – az egyházi zenében különleges módon – képes megmutatni a reményt
adó Isteni Szeretetet még az emberi élet szenvedéssel és halállal záruló pillanataiban
is. Mozart egyik, a haldokló édesapjához írt levelében, 1787. április 4-én az élet
utolsó állomásáról ír, a halálról: „Néhány éve már, hogy az ember ezen őszinte és
kedves barátjával (a halállal) közeli kapcsolatba kerültem. Egyáltalán nem félelmetes
számomra, sőt, vigasztaló és nyugalmat árasztó. Hálát adok Istennek a lehetőségért,
amellyel felismertem benne a boldogság kulcsát. Ezért is köszönök meg minden napot
a Teremtőnek.” Olyan írás ez – hangsúlyozta a Szentatya –, amely Mozart egyszerű és
nagyon mély hitét mutatja, és amely felcsendül Requiem-jében is. Arra a felismerésre
vezet minket, hogy szeressük a földi életet, mint Isten ajándékát és képesek legyünk
elrugaszkodni tőle szembenézve a halállal, amely nem más, mint kulcs az örök boldogság
felé nyíló ajtóhoz.