Új írások a Távlatok honlapján

A jezsuiták világnézeti, lelkiségi és kulturális folyóirata, a Távlatok interneten folytatja működését, amint ezt a főszerkesztő a nyári, utolsó nyomtatott számban bejelentette. A honlapon: www.tavlatok.hu máris több új írást olvashatnak az érdeklődők: nagyobb tanulmányokat és változatos könyvszemlét. Mivel a főszerkesztő, P. Szabó Ferenc szorosan együttműködik a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségével, a folyóirat átvett néhány a pápa rádiójában elhangzott, általa írt és beolvasott sorozatot is: így pl. az „Elmélkedések az Egyházról” című és a Joseph Ratzinger/XVI. Benedek teológiájáról szóló sorozatokat. A honlapon olvasható - többek között - P. Szabó két szakszerű szemléje a nagy francia jezsuita teológus, bíboros, Henri de Lubac életművéről. A párizsi Cerf kiadónál folyamatban levő, 50 kötetre tervezett összes művek két csoportját, az istenmegismerésről és az ateizmusról, valamint a természetfeletti misztériumáról szóló témaköröket tárgyalja ismertetésében.
A honlap egyik legújabb tanulmányát a folyóirat fő munkatársa, P. Nemeshegyi Péter jezsuita teológus írta: „John Henry Newman vándorútja” címmel. Ennek időszerűségét jelzi az a tény, hogy XVI. Benedek szeptember derekán esedékes angliai látogatása során boldoggá avatja az anglikánból katolikus hitre tért teológust, későbbi bíborost. P. Nemeshegyi hosszú tanulmányában főleg Ian Ker angol Newman-életrajzát követi.
Mivel a Vatikáni Rádióban már ismertettük Newman bíboros életét, most P. Nemeshegyi Péter 16 oldalas tanulmányának az első részét, a későbbi bíboros megtéréshez vezető kutatásait, teológiai meglátásait emeljük ki, - a katolikus Newman éveivel, élete második szakaszának munkásságával itt nem foglalkozunk, hanem a Távlatok honlapjára utaljuk az érdeklődőket.
P. Nemeshegyi először vázolja az 1801-ban Londonban született John Henry fiatal éveit, majd 1824-től Oxfordban végzett lelkészi és egyetemi tutori munkásságát. A diakónust 1825-ben szentelik anglikán lelkésszé. A fiatal Newman híres lesz szentbeszédeivel, amelyek később nyomtatásban is megjelennek. Az oxfordi egyetem felkérésére tanulmányozza a IV. századi ariánus eretnekséget: ebből a kutatásából származik remekműve: „A negyedik század ariánusai”. De közben már jobban érdeklődik a III. század nagy teológusai, Alexandriai Kelemen és Órigenész tanítása iránt.
Így alakítja ki történelemteológiáját, amelyről később Apológiájában ezeket írta: „Tanításuk néhány eleme, amely önmagában is nagyszerű, zeneként csengett belső fülembe, mintha megfelelnének azoknak a gondolatoknak, amelyeket kevés külső ösztönzéssel hosszú ideig dédelgettem. Ezek a tanítások a szakramentális és misztikus elven alapultak, és az Örökkévaló különböző üdvrendjeire vonatkoztak. (…) A szentegyház szakramentumaival és hierarchiájával fenn fog állni a világ végéig, de ezek csak azoknak a valóságoknak a szimbólumai, amelyek az örökkévalóságot töltik meg.”
Rövid betegség és egy itáliai út után visszaérkezve Oxfordba, Newman barátaival megindítja az anglikán egyház reformjának azt a nagy mozgalmát, amelyet Oxford mozgalomnak neveznek. Küzdenek azért, hogy az egyházatyák mintájára olyan anglikán egyházat hozzanak létre, amely elkerüli mind a protestantizmus, mind a romlottnak tekintett római katolicizmus végleteit, és erélyesen küzd a vallási indifferentizmus és a liberalizmus ellen. Ennek elérésére megkezdték a Tract c. fűzetek kiadását, a névtelenül megjelent 90 füzet nagy részét Newman írta.
1837-ben Newman kiadja egyháztani tanulmányait, amelynek címe: „Az Egyház prófétai feladata, összehasonlítva a romanticizmussal és a népies protestantizmussal.” Még ebben az évben, egy folyóiratban megjelent tanulmányra reagálva, Newman előadássorozatot tart a megigazulás tanáról. Ez a következő évben könyv alakban is megjelenik. P. Nemeshegyi szerint ez a remekmű az ökumenikus teológia gyöngyszeme. A protestantizmus és a katolicizmus között keresi a középutat: Az igazvolt (megigazulás) lényege magának a Szentléleknek szívünkben lakása. A bennünk lakozó Szentlélek valósítja meg bennünk egyszerre a hitet és a megújulást.
P. Nemeshegyi hosszú fejtegetései megvilágítják Newman további nyugtalan keresését: elégedetlen az Oxford Mozgalom tanaival, és az anglikán egyház, hierarchia bizonyos döntéseivel. Közben belemerül Szent Atanáz egyházatya tanulmányozásába, műveinek fordításába, böjtöl, szentgyónást végez, imádkozik. 1843. szeptember 25-én lép utoljára anglikánként szószékre, megindultan búcsúzik híveitől. P. Nemeshegyi ezután részletesen elemzi Newman áttérését a katolikus Egyházba. Visszavonul és nekilát egyik legfontosabb műve, „A keresztény tan fejlődése” megírásának. (Ennek ismertetésére itt nem térünk ki.) Newman 1845. október 8-án meggyónt Barberini passzionista szerzetespapnál, aki másnap felvette őt a római katolikus egyházba. 1846. október 28-án Rómába érkezik, a következő évben megkapja a katolikus papszentelést, mivel ő maga is bizonytalannak tekintette anglikán papszentelését. Felszentelése után a Néri Szent Fülöp által alapított Oratoriánus Társaság tagja lesz, és hazatérve Birmingham városában megalapítja az első Oratóriumot, amelyet élete végéig vezetett és amely a mai napig fennáll.