Caravaggio 2010 - a Civiltà Cattolica jezsuita folyóirat cikkének ismertetése: 5.
rész
Befolyások és értékelések Caravaggio festői stílusa számos őt követő művész festészetét
meghatározta és befolyásolta egész Európa területén. A fény-árnyék használatában,
a drámaiságban, a naturalizmusban ismerhető fel Caravaggio stílusa. Elhalványult a
Raffaello féle emberi egyensúly és optimizmus, és nagyobb hangsúlyt kapott a Michelangelo
féle „drámaibb” ábrázolásmód. A Guido Reni féle harmónia és választékos színhasználat,
a Pieter Paul Rubens féle nyugalom nem hozott különösebb hatást. Az, amit Poussin
mond Caravaggióról, vagyis hogy a festészet rombolója lett volna, nem helytálló. Michelangelo
Merisi semmiképpen sem pusztító, hanem olyan személyiség volt, aki jól ismerte saját
korát. Az 1600-as évek festészetének mélypontján Guido Reni kíméletesen és harmóniával
igyekezett érvényesülni, míg Caravaggio kifürkészte azokat a lehetőségeket és határokat,
melyeket meg lehetett valósítani a művészetben: elemezte, tanulmányozta az érzelmeket
és a retorikus gesztusokat, megismerte a színházi trükköket, melyeket bevezetett képeibe
pl. a közvetlen fényhatást. Emberekből álló kompozícióit az „élőképek” szabályai szerint
állította össze és olyan naturalizmussal festette meg azokat, amelyek megengedték
a személyek felismerhetőségét. Tanulmányozta a természetet, melyet maximális pontossággal
jelenített meg. Caravaggio szerette a többjelentésű, többféleképpen értelmezhető
dolgokat. Jól példa erre a „Szentháromság” festői értelmezése (melyről már a fentiekben
szó esett), vagy a Keresztelő János ábrázolása, melynek ikonográfiai szabályai elhomályosodtak,
megváltoztak olyannyira, hogy a szentet fiatalként, kevés ruhában, mellette egy báránnyal
vagy egy kossal ábrázolta. Azok az értelmiségi körök, melyeket Caravaggio is látogatott
– festőkollégák, költők, zenészek, műgyűjtők – vizsgálódásra, elemzésre ösztönözték
a tagokat. Lehetőségük nyílt a teológiai és művészeti kérdésekben való elmerülésre,
véleménycserére. Ezek a képek arra is megadták a lehetőséget, hogy felszínre hozzák
humanisztikus, művészeti ismereteiket, melyek által képesek voltak a festő által megformált
alakok felismerésére. Az a tudás tehát, mellyel Caravaggio rendelkezett az antik szobrászat
vagy a reneszánsz és a manierizmus nagy alakjainak ismerete terén jól visszatükröződhetett
a nézők klasszikus műveltségében. A Caravaggio halálának 400. évfordulójára készült
kiállítások, kiadványok hozzájárulhatnak a festő és korának újraértékeléséhez, a körülmények
vizsgálatához, melyben Caravaggio művészete megszületett. Egy valóban teljes kép kialakításához
fontos megfigyelni az akkori műkereskedelem jellemzőit, az egyházi témájú képek galériákban
való jelenlétét továbbá a társadalmi helyzetet, melyben megmutatkozik a festő személyisége.